Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

256: A nemzetgyűlés 337. ülése 1924. évi november hó 18-án, kedden, széről. Olyan irányú Intézkedést kérek, hogy a letétbe helyezett értékpapírokat a zsiróegylet őrizze, a nagybankok pedig az ott letétben levő értékpapírokat a zsiróegyletnek azonnal szolgáltassák be. (Nánássy Andor; Akkor jobb lesz a helyzet? Mit szól ehhez Beck Lajos? — Hegymegi-Kiss Pál: Azt mondja, hogy van benne valami! — Nánássy Andor: Csak valami! — Hegymegi-Kiss Pál: Na, élégr jól mondja!) így a nagybankok az alá a gyanú alá kerültek — és ebben nem osztozom, nem vádolom őket, mert bizonyítani nem tudom, és mivel bizonyítani nem tudok, nem állítom föl azt a vádat —, de igenis állítom azt, hogy a köztudatban az van, hogy mivel 12 nagy pénzintézet őrizte a letétben levő papirokat, ők egyben azokat forgathatták is, vagyis az illető felek beleegyezése nélkül eladták. Ez ellen a bankok védekeznek, ezt tagadják, én viszont az ellenkezőt bizonyítani nem tudom, tehát csak arról beszélek, hogy a köztudatban mi van. (Gr. Hoyos Miksa: Kis siberek talán csinálhatták, de komoly bank ilyent nem csinálhat!) A másik aktuális kérdés, amelyet szintén a mostani romlás kapcsán emlegetnek, az a vitás kérdés, hogy vájjon fedezetül adott papírokat lehet-e használni, vagy nem, a fedezetül adott papirokat köteles-e valaki változatlanul megőrizni, vagy pedig* azokat eladhatja. Ebben a tekintetben most is birósági tárgyalás folyik, ennek elébe vágni nem akarok. Vitás kérdés az, hogy sikkasztás-e, vagy nem sikkasztás az, ha valaki a fedezetül adott papirokat használja. Én mindenesetre azon az állásponton volnék és arra kérnék mindenesetre kormányintézkedést, hogy a kormány különbséget tenne abban a tekintetben, amikor tőzsdések állanak egymással szemben ilyen kérdésben, s amikor a nagyközönségből valaki áll szemben egy pénzintézettel. A tőzsdések egymásközötti üzleti fogalmában, igenis, nem ragaszkodnék ahhoz, hogy a fedezetül adott papirokat meg kelljen őrizni, illetőleg, hogy ugyanolyan számokat kelljen visszaszolgáltatni. Olyan esetben azonban, amikor magánegyén áll szemben egy pénzintézettel, akkor, igenis, azon az állásponton vagyok, hogy sikkasztás bűncselekménye az, ha hozzányúl a a pénzintézet az én értékpapiromhoz. (Nánássy Andor: A bíróság el fogja dönteni. — Hegymegi-Kiss Pál: Érdekes kérdések!) Mindenesetre az volna a kérelmem és erre vonatkozólag kérek tisztelettel kormánynyilatkozatot, hogy vájjon hajlandó-e a kormány olyan intézkedést tenni, hogy a letétek számjegyzékbe veendők és csak számjegyzékek kiszolgáltatása ellenében vehetők át. Sokan vannak, akik főleg a zsiró-esekkrendszernek hiányosságában és e kérdés hibás kezelésében látják azt, hogy a kontremin olyan helyzetbe került, hogy leszoríthatta az értékpapírokat, annyira, hogy nálunk átlagosan az értékpapírok árfolyama 40%-kai van mélyebben, mint ahogyan a világpiacon az átlagos árhanyatlás bekövetkezett és ezt a 40%-os különbséget, amely Magyarország rovására fen páll, ezekkel a hiányokkal és ezzel a hibás helyzettel indokolják, amelyet az előbb voltam bátor ismertetni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem akarok foglalkozni az elmúlt hónapokban előfordult olyan esetekkel, amelyek biróság elé kerültek s így nem akarok foglalkozni a Szalámi-részvények ügyével sem, habár meglehetősen szivesen tenném, mert tisztán az interpellációm bejegyzése is azt okozta, hogy mind a két fél megriadt s mind a két fél részéről felkerestek _ engem és igyekeztek a maguk álláspontjának jogos voltáról meggyőzni. De a Szalámi-részvények kapcsán említem azt a diszparitást, azt az igazságtalanságot, aránytalanságot, mely a részvények árfolyama és a részvénytársaságok által fizetett osztalékok között fennáll. Mégis csak lehetetlen dolog tovább fentartani ezjt a hekyzetet, tűrni ilyen aránytalanságot, mint amilyen a fizetett osztalék és az árfolyamok között van. Egy helyes osztalékpolitikát kell a pénzügyi kormánynak kierőszakolni és ennek egyik eszközéül javaslom és kérem azt (Hallfuk! Halljuk! jobbfelől.), hogy az adózási törvényeinket méltóztassék módositani {ügy van! a szélsőbaloldalon.). Minden részvénytársaság vezetője azzal indokolja a Magyarországon fizetett csekély osztalékokat, hogy ilyen adóztatási politika mellett nem lehet másképen eljárni. Hogy még világosabban beszéljek az adótörvényeket illetőleg, tisztelettel kérem a társulati adó reformját, kérem az értékpapirforgalmi adó reformját, az értékpapirforgalmi adó csökkentését, különösen pedig kérenn azt, hogy az értékpapirforgalmi adó kirovásánál egy és ugyanazon ügylet többszöri adóztatásnak ne legyen alévetye. Arra nézve, hogy milyen különbséget tesz ki Magyarországon az osztalékok aránya az árfolyamokhoz és a más államokban fizetett osztalékok aránya az árfolyamokhoz, átnyújtottak nekem egy táblázatot, amelyet a ház asztalára leteszek. Ebből minden egyes képviselőtársam megállapíthat ja, hogy mig Magyarországon a legnagyobb arányú osztalékot a Viktoria malomrészvények után fizetik és ez 3%, addig külföldön látunk 12—14—18%-os osztalékokat is, amelyek okvetlenül igazságosabbak, helyesebbek, s amelyek a jelenlegi romlott pénzügyi helyzet javítására okvetlenül alkalmasak volnának. (Saly Endre: Külföldön a munkabér is magasabb!) Az értékpapír-forgalmiadénál a többszöri adóztatást emiitettem. Ez alatt azt értettem, hogy teljesen más az adóztatás akkor, ha én Budapesten egy ügynökhöz, egy pénzintézethez fordulok és ismét teljesen más az adóztatás akkor, ha én vidéken lakom és egy vidéki pénzintézet utján bonyolitom le a megrendelésemet; akkor az arány kulcsa lVi, 4^ és 114. Ezen okvetlenül szükséges változtatni és e tekintetben a pénzügymiiiister ur ntézkedését, illetőleg javaslatát kérem és várom. A t. kormány részéről a legutóbbi időben egy tőzsdeS intervenció történt, egy olyan intézkedés, amely látszólag azt a, hatást keltette a nagyközönségben, hogy a kormány immár felhagyott tétlenségével és védelmére kel azoknak, akiket eddig védtelenül hagyott Erre vonatkozólag azt a tiszteletteljes megjegyzést teszem, hogy ez az intervenció nézetem szerint legfeljebb csak ideig-óráig tudja meggátolni a tőzsdei árfolyamok hanyatlását; de ez a tőzsdei intervenció semmi esetre sem tudja megteremteni azokat a feltételeket, amelyeket a tőkebefektető közönség és elsősorban a külföldi tőke szükségesnek tart ahhoz, hogy vállalataiknak részvényvásárlások utján megfelelő anyagi eszközök bocsáttassanak rendelkezésre. Nagyjában ugyanezzel a szemrehányással illethetném a tőzsdetanácsot is, mint amit a kormánynak hánytak a szemére; a tőzsdetanács is ugy áll előttünk, mint aki tétlen volt hosszú ideig, amikor cselekednie kellett volna, vagy pedig elkésve tett intézkedést. Ebből kifolyólag azon az állásponton vagyunk mi itt az ellenzéki oldalon, hogy elérkezett a 24-ik órája, hogy