Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-337
252 T A nemzetgyűlés 337. ülése 1924. évi november hó 18-án, kedden. lálom meg ezt a rendelkezést. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) Megtalálom ezt a választójog:] rendeletben, amely véleményem szerint böjtöt rendel el hét nappal a választások előtt; e szerint a választások előtt hét nappal siketnémává kell válnia mindenkinek és többé nem szabad beszélnie. Ugyanezt a böjti rendelkezést találom meg H 12. §-ban, amely azt mondja, hogy falrag^aszokon és röpeédulákon csak tárgyilagos tudnivalókat szabad közzétenni; pártgyüléseket hirdető falragaszok és röpcédulák csak a gyűlések helyét, idejét, a szónokok, jelöltek személyének megjelölését és pártállását foglalhatják maglikban. Ebből az következik, hogy ha én pl. Szabó képviselő urat meg akarom dicsérni egy plakáton — mert hiszen ne mindig csak támadásra gondoljanak —, hogy milyen derék és kiváló ember, ez már nem tárgyilagos tudnivaló, mert ez sem nem a gyűlés helye, sem nem a gyűlés szinhelye; tehát még attól is eltiltanak engem, hogy a jelöltet feldicsérhessem és ajánljam a választóknak, hogy miijéén derék, jóravaló ember. (Mozgás a jobboldalon.) A párt hívei 1 el vanak zárva attól is, hogy szivüket kiöntsék és a jelöltjük iránti szeretetet már ezen az utón is kifejezésre juttassák. Tehát dicsérni sem szabad. Ne csak arra méltóztassék gondolni, hogy plakátokon csak gyalázkodni lehet; a plakátokon lelkesíteni is lehet, fejtegetni is lehet programpontokat, s a plakátokon a jelöltek személyét is dicsérő megvilágításba lehet állitani. Ehhez minden pártnak joga van. Az urak mindig csak arra gondolnak, hogy a plakátokon kölcsönös gyalázkodások lehetnek. (Petrovácz Gyula: Ez a praxis!) Ez igaz, de ez a praxis nagyon egyoldalú, Ezenkivül semmi hasznom sincs abból, ha röpeédulákon és plakátokon nem szabad gyalázkodni, de röpiratokat egész nyugodtan lehet terjeszteni, mert ez már nem röpcédula, hiszen a sajtójog általánosságban felfüggesztve nincs és igy ezekben a röpiratokban vidáman lehet gyalázkodni. Ma az emberek nem plakátokból és röpcédulákból táplálkoznak, hanem a sajtóból. Amikor tehát a plakát és röpcédula tilos, magában a sajtóban vidáman folyhat a gyalázkodás és vidáman kioszthatják azokat a sajtópéldányokat, röpcédulák helyett. Ez az egész teljesen sánta, vak, púpos és hatálytalan rendelkezés. (Rothenstein Mór: Mint az egész kormányrendszer!) Hitezen minden pártnak meg van a maga pártsajtója, s ebben a pártsajtóban jelentetheti meg azokat a közleményeket, amelyek mint plakátok és röpcédulák tilalmasak s ezt a sajtót, vagy ennek külön kiadásait egész nyugodtan terjesztheti. Mi értelme van tehát a 12. Vnak? Az az értelme, hogy akinek nincs pártsajtója, aki tényleg csak egy röpcédulához, vagy plakáthoz fordulhat, vagyis akinek nincs annyira megszervezett pártja, hogy a párt sajtójában öntheti # ki szivét, lelkét és mondhatja el mondanivalóját, az a plakátokon és röpeédulákon nem mondhatja ezt el. Kár tehát ezt a dolgot abba a nagy szempontba beállitani — mint ahogy Szabó József t. képviselő ur tette, aki a kapitalista és nem kapitalista szempontokat pengette. Mert épen ugy állunk, hogy a kapitalistáknak nincs szükségük arra, hogy kérjenek; ők nem törődnek a 12. §-sal, mert a maguk sajtójában elhelyezik a cikkeiket. Hiszen ma sajtót csak kapitálissal lehet fentartáni. Ma nem ott vagyunk, hogy egy sajtóorgánumot azon az alapon lehet fentartáni, hogy ahhoz nem kell egyéb, mint tintatartó, papiros és toll. Ahhoz, hogy az ember a sajtóorgánumot fentarthassa, sok pénz is kell. Akinek tehát pénze van ahhoz, hogy ezt a sajtót fentartsa, az egész nyugodtan fogja mindezeket a jogokat gyakorolni, amely jogok gyakorlását a 12. § megtiltja és épen azok nem fogják gyakorolni ezeket a jogokat, akiket Szabó t. képviselő ur védeni kivan, akiknek nincs pénzük arra, hogy külön sajtóorgánumuk legyen, akik egy plakáton, vagy szerény röpiven akarnak jelentkezni és ott akarják kifejteni a maguk programját. Ismétlem, itt ne csak mindig a gyalázkodásokra gondoljanak. Joga van valakinek egy röpiven, vagy plakáton a programját tisztességesen, becsületesen, becsmérlések nélkül is kifejteni, a 12. § szerint azonban ehhez nincs joga, mert ez már nem tartozik a tárgyilagos tudnivalók közé s aki a legtisztességesebb hangú programot teszi közzé, ámenben nem ds becsmérel senkit, már beleütközik a 12. § tilalmába. Már most következik ennek a szakasznak jogi lehetetlenség-e. Én ezzel a szakasszal teljesen szemben állok, ennek következtében nem az én feladatom, hogy amennyiben a Ház a szakaszt elfogadja, annak helyes jogi szerkezetet adjak. Ez azoknak az uraknak a dolga, akik azon az állásponton vannak, hogy ezt a szakaszt elfogadják. A szakasz azt mondja, hogy azt, aki a tilalmat megszegi, vétséget követ el s ha cselekménye súlyosabb beszámitás alá nem esik, két évig terjedhető fogházzal s 40 aranykoronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni. Ezért a vétségért elsősorban a nyomda, vagy többszörösitő vállalat tulajdonosa felelős. Ezt a szakaszt az előadó ur módosítja és azt mondja, hogy tekintettel a sajtótörvényre, az utolsó mondat helyébe tegyük azt, hogy ez esetben a nyomda, vagy többszörösitő vállalat tulajdonosa is tettesként felel. Teljes és tökéletes a káosz ezen a ponton. Elsősorban meg kell állapítani, hogy egyáltalában nem mulatságos kérdés volt az, amelyet Propper képviselő ur felvetett, hogy tulaj doniképen micsoda bíróságra tartozik ennek a vétségnek elbírálása, mert vétségről lévén szó, ez tartozhat a járásbíróságra, tartozhat a törvényszék egyes biráira és tartozhat a kir. törvényszékre, mint hármas tanácsra. Ha a szakasz egyáltalában nem rendelkezik, akkor a hármas tanácsra fog tartozni, mert ami külön törvényben nincs felsorolva a járásbirósági hatáskör számára és nincs felsorolva az egyes bírósági hatáskör számára, az mint vétség nem tartozhat máshova, mint csakis a kir. törvényszék hatáskörébe. Ezt azonban nem felesleges megjegyezni s a kérdés felvetése abszolúte nem mulatságos, hanem indokolt. Már most menjünk tovább. Ki ennek a deliktumnak tettesei És itt foglalkoznom kell az előadó ur javaslatával. Ebből a javaslatból azt látom, hogy az előadó ur itt tévedésben van. Az előadó ur ezt a vétséget sajtóvétségnek tekinti, ez pedig nem sajtóvétség. A sajtótörvény 32. t-a kimondja, hogy sajtóvétségnek csak az tekinthető, amelynél a deliktumot a sajtóközlemény tartalma állapítja meg, vagyis végre eldönti azt a nagy vitás kérdést, amely eddig fennállott, amely különböztetett sajtó segítségével, annak felhasználásával elkövetett r deiiktumok és sajtódeliktümok között. Sajtódeliktum az, amelynél a sajtó nemcsak eszköze a deliktum elkövetésének, hanem maga a közlemény, vagyis a sajtóközlemény tartalma a deliktum. Sajtó felhasználásával elkövetett deliktran — bűntett, vétség vagy kihágás — pedig az, amelynél a sajtó csak eszköze a deliktum el-
