Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-337
250 T A nemzetgyűlés 337. ülése 192i. évi november kó 18-án, kedden. hogy zaklatásoknak teszik ki a polgárságot, zaklatásoknak teszik ki azoknak a pártoknak szer-veit, szervezeteit, vagy eljáróit, akik a választást intézik akik abban résztvesznek, akik tehát a választókkal kényszerűségből érintkeznek. Még ehhez a nagyon-nagyon reakciós, maradi törvényjavaslathoz se illik ez a forradalmi, ebben a pillanatban ellenforradalmi paragrafus, amely azonban forradalmi paragrafussá válhatik. Ezt még ehhez se tartom illőnek, még ebből is kiri a túlzott volta, amiért én kénytelen vagyok ennek a szakasznak törlését javasolni. A 12. § törlését vagyok bátor tehát javasolni, s kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt az egészen felesleges zaklatási lehetőséget, ezt a szakaszt ebből a törvényjavaslatból irtsa ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyüés! A magam részéről csatlakozom az előttem szólóhoz, és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a szakaszt méltóztassék törölni. Csodálatos, hogy a törvényjavaslatnak ilyen szakaszait talán már nem is számokkal kell majd elnevezni, hanem bizonyos jelzőkkel. A második számú szakasz igen reakciós volt, a négyes számúban a gyűlölet érvényesült, ezt a szakaszt pedig egész határozottan e törvény szégyenszakaszának nevezhetjük, mert arravaló, hogy a közvélemény szabad kialakulását megakadályozza a törvényhatósági választásokon. A belügyminister ur álláspontját se értem erre a szakaszra nézve. A belügyminister; ur legelőször, mielőtt bizottság elé került volna ez a kérdés, abban a tartalomban méltóztatott hozni, ahogy most előttünk áll. Közben nem tudom, mi történt a belügyminister úrral, talán egy kicsit liberálisabb vizekre evezett, és méltóztatott a gyűlést összehivó röpivekre nézve kivételt tenni, s erre vonatkozólag az előadó urj nekünk más javaslatot terjesztett a bizottság 0lé, Azlonban ott a bizottsági tárgyaláson Petrovácz képviselőtársam elővette és Aásszainditványozta az idevonatkozó részt s akkor a belügyminister urnák ismét el méltóztatott azt fogadni. E tekintetben nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy a belügyminister UÍ tulajdonképen melyik állásponton méltóztatik állni. (Malasits Géza: Amelyet a politikai megbízott parancsol neki !) Ez a szakasz azért is érdekes, mert aa u. n. Friedrich-féle választási rendeletből ez volt az egyetlen, amelyet érdemesítettek arra, hogy átvegyék az uj törvényjavaslatba, holott nézetein szerint talán sok más helyesebb rendelkezést át lehetett volna venni. Abban az időben, amikor még a kedélyek fel voltak izgatva, a 1 székesfőváros 1920-as választása alkalmával talán bizonyos tekintetben indokolt lehetett ez a szakasz, hogy az akkor uralkodó gyűlölséget elhárítsák. Azonban most, mikor a kormány konszolidációt hirdet, ilyen szakaszt fentartani, amelyben tulajdonképen helyzet-bűncselekmény van beállitva, nem lehet. Legyen szíves nekem megmondani, t. belügyminister ur, micsoda erkölcsi jogrendet sértek én akkor, ha a gyűlést összehivó plakátomon nemcsak az lesz meg, hogy kik a szónokok, hol a gyűlés helye, hanem esetleg egy Páí támogató szó vagy felhivás is lesz azon a plakáton 1 IVB ért kell majd akkor engem két esztendőre, vagy 40 aranykoronáig terjedhető pénzbirságra elitélni! Gyűlölet szülte ezt a szakaszt, és csak arra jó, hogy a választási küzdelmet nehézzé tegye az ellenzék részére. Ha én ehhez hozzáveszem a Budapest székesfővárosban és gyűlések engedélyezése körül szokásos eljárást, kapcsolatosan a gyűléseknek igen sokszor, ok nélkül való feloszlatásával, ha hozzáveszem azt is — nem tudom, milyen lehet a helyzet —, hogy a kormány az egész sajtót a háta mögé állithatja a demokratikus oldalnak, talán nem is lesz módja arra, hogy választóival érintkezhessek. Csodálkozom a t. többségi párton, hogy épen az ő részéről történik ilyen javaslattétel. Ha visszagondolok az 1922. évi nemzetgyűlési képviselőválasztásokra (Zaj a jobb- és a baloldalon,), akkor épen a t. többségi párt részéről — ha nem is hivatalosan adattak ki azok az úgynevezett pamfletek, amelyek az ellenzék egyes vezéremberei ellen súlyos támadásokat foglaltak magukban; De hivatkozom] a Magyar Távirati Iroda által kiadott parlamenti almanachra is, amelyben az ellenzéki képviselőkre vonatkozóan súlyos becsmérlő adatok foglaltatnak. (Zaj.) Csodálkozom azon, hogy épen a többségi párt részéről javasolják ennek a „választási hirdetések" címet viselő szakasznak ebbe a törvényjavaslatba való beállítását és ezzel bizonyos helyzet-bűncselekmények alkotását, amelyek nézetem szerint nem valók másra, mint hogy a választás alkalmával, amennyire lehet, rátegyék az ellenzékre a szájkosarat. Mivel ez a szakasz súlyos merénylet a közvélemény szabad kialakulása ellen, valamint a sajtószabadság ellen is, csatlakozóin előttem szóló képviselőtársam indítványához és kérem ennek a szakasznak törlését. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Nem hivatásom a javaslatot a kormány irányában védeni, de amikor azt látom, hogy a javaslattal szemben az ellenzék ilyen argumentumokkal dolgozik, kénytelen vagyok a magam álláspontját is kifejteni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mikor ezt teszem, ki kell jelentenem, hogy nagyon csodálkozom azon, hogy a szociáldemokrata párt e javaslat szakasza ellen foglal állást. Mert miről van szó ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) Arról van szó, hogy a választások alkalmává] a szükséges tudnivalókon kivül mjég külön agitációs plakátokkal is dolgozzanak-e a pártok, igen vagy nemi Tagadhatatlan dolog, hogy ennek a kérdésnek eldöntése, amenynyiben ugy történik, hogy megengedjük a plakátok kiadását, a pénzzel rendelkező pártok javát szolgálja. A szociáldemokrata párt pedig, mint a szegény dolgozó emberek, egyszerű m unkái ok pártja szerepel itt a parlamentben, Ha tehát valóban ilyen párt, akkor egészen természetes, hogy szegény emberek pénzével vezeti a választást és nem rendelkezik olyan öszszegekkel, amelyekkel felvehetne a versenyt azokkal, akik viszont nem a szegény emberektől kapják az erre szükséges fedezetet. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Tagadhatatlan tehát, hogy ha ez a kérdés nem igy, hanem, ugy dőlne el, ahogy a szociáldemokrata párt kívánná, akkor egyenlőtlen erők mérkőzésére kerülne a sor (Ugy van! a jobboldalon.), és alkalmat ad nánk arra, hogy a választóközönséget ezekkel az egyenlőtlen erőkkel megtévesszék. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Épen ezért én, aki ugyancsak vallom és érzem, hogy kisemberek
