Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

A nemzetgyűlés 337. ütése 1924. a törvónyszerkesztő dolga volna precizirozni és nem az enyém. Épen ezért mondottam, hogy nemcsak rendszertelenséget visz ez bele az igazságszolgáltatásba, hanem fórra dalmosit ja is azt, mert deliktumnélküli büntetési lehetőségeket nyújt a bíróságnak. Ezeken a nagy elvi kifogásokon kívül a célszerűség is amellett szól, hogy a pártok kezeit ne kössék meg és ilyen dodonai meghatározásokkal egyetlenegy pártot se hozzanak abba a helyzetbe, hogy ő abban a gondolatkörben élve, hogy most uralmon van és így neki minden szabad, szabadon nekiszaladhasson a többi pártoknak, viszont a többi pártokat nem szabad abba a kényszerhelyzetbe hozni, hogy tudván azt, hogy ők az elbírálásnál második helyre kerülhetnek, ők viszont nem fejthetik ki nézeteiket és nem közölhetik a választóközönséggel mindazt, amit jónak látnak a választóközönséggel közölni. Veszélyt nem látok abban, ha ez a szakasz kimarad, mert hiszen az 1914. évi sajtótörvény meglehetősen szigorú. Merem állitani, hogy ezidőszerint a világ legszigorúbb sajtótörvénye és minden olyan deliktumra tartalmaz meghatározásokat, amelyek a sajtójogban egyáltalában előfordulhatnak. Ebben a szigorú sajtótörvényben sem látjuk sehol sem azt a definíciót, hogy mi nem tárgyilagos. Előállhat tehát az a helyzet, hogy valamelyik bíróság — nem tudom melyik, mert ezt nem árulja el a törvény és ugylátszik, nem hajlandó e\árulni a belügyminister ur sem és az előadó ur sem — ennek a szakasznak az alapján fog eljárni. (Rakovszky Iván belügyminister: Folyik a perrendtartásból! — Vázsonyi Vilmos: Nem folyik! Járásbiró, egyes biró, vagy hármastanács lehet!) Végtelenül sajnálom, de én előkelő mosolyokkal nem tartom elintézettnek ezt a kérdést. Ez igen egyszerű formája volna az elintézésnek, azoknak azonban, akik majd később ez alá a kerék alá kerülhetnek, ilyen előkelő ministeri mosoly igen kevés biztosíték arra, hogy rajtuk nem esik majd jogsérelem Ezért én előkelő ministeri mosoly helyett mégis inkább tételes intézkedéseket kérek, nem ugyan erre vonatkozólag, mert javasolni fogom ennek a szakasznak a törlését, hanem általában, mert a törvényszerkesztéseknél bizonyos precizitás nem kerülhető el. Hiszen végtére is egy — hogy igy mondjam —, kilengeni készülő valakinek tudnia kell, kihez fogma jd kerülni, ha ki fog lengeni; tudnia kell, hogy melyik fórum az, amely félette majdan ítélkezni fog. (Vázsonyi Vilmos: Itt nines megmondva! — Rakovszky Iván belügyminister: A perrendtartásban meg van mondva, hogy a járásbíróság elé! —- Vázsonyi Vilmos: Meg kell mondani! Ez a hármastanácshoz tartozik, ha nem szól semmit a törvény!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nem győzöm ismételni, hogy ebben a szakaszban a sajtószabadság súlyos megsértését látom, még pedig igen egyszerű formában, egy ilyen kis csempészáruval, amelyet itt be akarnak vinni egy törvényjavaslatnak a keretei közé s amellyel fel akarják forgatni az egész mai sajtójogi rendszert. Mondom, ettől a nagy elvtől el is tekintve, a társadalmi béke szempontjából sem tartom ezt megengedhetőnek. Végtére is, a szabadosságnak egyszer végét kell szakitani. Lehetetlenség az, hogy egy uralmon levő pártnak mindent szabad legyen cselekednie, viszont egy másik pártnak, amely ellenzéki pártálláson van, semmi se legyen szabad. Méltóztassék meggyőèvi november hó 18-án, kedden, 249 ződve lenni arról, hogy a birtokon belül levő u. ii. keresztény községi párt — nem akarok erős kifejezést használni — tiszteltetni fogja ezt a szakaszt, és mindent el fog követni, amit az ő érdekében jónak lát és a tárgyilagojsság határait ugy fogja átugrálni, ahogy az neki jól esik, ahogy az az ő érdekeinek megfelel, viszont a választásoknál küzdő többi fővárosi pártok itt állnak majd megkötve egy szakaszszal, amellyel lehetetlenné fogja nekik tenni a propagandát Hogy egy példával éljek, ha ez a szakasz a törvénybe belekerül, egy párt sem fogja merni meg mondani pl. azt, hogy a keresztény községi párt négy éven át siiîyosan visszaélve a keresztény jelzővel, tönkretette a fővárost (Petrovácz jGyula: Ez tárgyilagost — Szabó József: Ez már nem tárgyilagos, mert a tények ellenkezőjét bizonyitják! — Peyer Károly: Ez a legtárgyilagosabb, amit mondani lehet. — Petrovácz Gyula: Hasonló tárgyilagos tudnivalókat mi is fogunk önökről mondani. — Szabó József: Hazugságokkal megtévesztik a népet! — Peyer Károly: Azért engedjék meg! Azért van ott egy másik párt, hogy igazítsa helyre! — Malasits Géza: Keresztény erénnyé emelték a hazugságot !) Elnök: Malasits képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor: Ha azt fogjuk megírni egy plakáton, hogy a keresztény községi párt érdemes, tudós embereket pártszempontból, csak azért, hogy saját kreatúráit helyezhesse el, megfosztott kenyerüktől és állásuktól, ez igaz, tehát tárgyilagos. (Petrovácz Gyula: Nem, ez rágalom, tehát nem tárgyilagos !) Ezt nem lehet megírni. Ha rágalom, akkor ott van a sajtótörvény, amely elég szigorú, amelynek alapján a rágalmazó ellen el lehet járni. Ilyen kényelmesen mégsem! lehet berendezkedni, ilyen kényelmes helyzetet még sem lehet megteremteni egy birtokon belül leyő és uralmához ragaszkodó párt számára, a többi pártok rovására. A legkevesebb, amit a főváros polgársága a nemzetgyűléstől elvár, az, hogy maga legyen valóban tárgyilagos és pártatlan, hogy ne légyért egyoldalú, hanem olyan rendelkezéseket statuáljon, amelyek legalább is egyenlővé teszik a küzdelmet. Az első bekezdésben a második rész, amely azt mondja, hogy a „jelöltek nevén, pártállásán és egyéb tárgyilagos tudnivalókon kivül semmi más szöveget vagy ábrát nem tartalmazhatnak", egészen felesleges. Lehetnek a választásnak olyan technikai szükségletei, amelyek ezt a három száraz tételt túllépik. Valami egyebet is kell közölni, nem pártszempontból nem programot, hanem valamit, ami a választás technikájával összefügg, ami óhatatlan, amire feltétlenül szükség van, de ennek a rideg, ennek a hideg, ennek az egyoldalú pártszempontokat szolgáló szakasznak alapján majd nem lehet közölni. Azt, hogy hol lesz a gyülekezés, honnaaa. indulnak ki, vagy akármit, ami ezzel összefügg, ami napi szükséglet, ami a választásoktól elválaszthatatlan, nem lehet majd beletenni, mert hiszen a szakasz szerint a jelöltek nevén és pártállásán kivül semmi egyebet nem lehet közölni. Pl. azt sem lehet közölni, hogy ez az ucca annak az uccának házszáma alatt szavaz, mert ha beleveszszük ezt a rendelkezést, ez már a bíróság hatáskörébe tartozik. Meg vagyok győződve róla, hogy még a mai többségi szellem se fog itt túl sokat produkálni ennek a. szakasznak alapján, ' annyit azonban mindenesetre elérnek vele,