Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-337
] H. évi november hó 18-án, kedden. 248 A nemzetgyűlés 337. ülése szakaszt merőben feleslegesnek tartom, mert a sajtódeliktumok elintézésére és szabályozására külön sajtójogi törvényünk van, amely minden olyan kérdésben intézkedik, ami a sajtóval kapcsolatos. Ez a 12. §, az én igénytelen felfogásom szerint egészen feleslegesen és károsan avatkozik bele a sajtótörvénybe és beleütközik a sajtószabadságba, a sajtójogba. A sajtószabadság alapfeltétele, amëly a 48-iki törvényből meríti a maga alaptételeit, az, hogy: gondolatait szóban és irásban mindenki szabadon terjesztheti. (Baticz Gyula: Csak merje terjeszteni!) Ezzel szemben jön eg-y kis törvénynek rendelkezése, amely azt mondja, hogy (olvassa): „A választással kapcsolatos falragaszokon (plakátokon) és röpcédulákon csakis a tárgyilagos tudnivalókat szabad közzétenni". Ez a mondat, ugyebár, homlokegyenest ellenkezik az előbb idézett sajtójogbeli alaptétellel, amely szerint gondolatait mindenki szabadon terjesztheti irásban és szóval. (Baticz Gyula: Próbáld meg!) Továbbá azt mondja a szakasz, hogy (olvassa): „A pártgy üléseket hirdető falragaszok (plakátok) és röpcédulák e gyűlések helyén, idején, a szónokok, jelöltek személyének megjelölésén és pártállásán kivül semmi más szöveget vagy ábrát nem tartalmazhatnak". A szakasznak ez a második része ugyancsak súlyosan beleütközik a sajtójogba, mert hiszen, illuzóriussá teszi a sajtószabadságnak azt az alapelvét, hogy gondolatait mindenki szabadon terjesztheti. De eltekintve attól a nagy szemponttól, hogy a sajtószabadságot ilyen apró, elszórt törvényszakaszokkal nem szabad csökkenteni és csorbítani, a célszerűség is amellett szól, hogy ez a szakasz ne kerüljön bele a törvénybe. Azt mondja, hogy csakis a tárgyilagos tudnivalókat szabad közzétenni. Ennél tágabb fogalmat el sem lehet képzelni. Mi az a tárgyilagos tudnivaló? Ez a fogalom aszerint alakul, aki ezt elbírálja. Ha a mai helyzetet veszem alapul és tegyük fel Sipőcz polgármester ur birálja el (Rakovszky Iván belügy minister: Az nem fogja soha! A biróság fogja elbírálni! ), vagy a keresztény községi pártnak egy másik exponense (Hegymegi-Kiss Pál: Például egy városi pártprogrammot szabad-e közzétenni?), akkor minden olyan közlést, amely a keresztény községi párt felfogásával ellenkezik, minden bizonnyal nem tárgyilagosnak fognak minősiteni, viszont minden olyan közlést, amely az uralmon lévő párt érdekeit szolgálja, ab ovo; tárgyilagosnak fognak minősiteni. De a „ma nekem, holnap neked" elv alapján ez a helyzet megfordulhat. Tegyük fel, hogy nem a keresztény községi párt lesz uralmon egyszer majd (Baticz Gyula: Mint ahogy bizonyos!), de megmarad mint párt, részt vesz a választási küzdelemben, akkor őt sújtja ez a törvényszakasz, mert az, aki ott ezt a kérdést elbirálja, visszafelé fogja fordítani ezt a dolgot és azt fogja tárgyilagosnak elfogadni, amit a pártja és pártállása neki diktál. A belügyminister ur közbeszólt, hogy ezt a biróság fogja eldönteni. Hát, a biróság itt sehol sincs. Epen keresem a törvényszerkezetben, és furcsának tartom ezt a törvényszerkesztési módot, hogy a törvényjavaslatban sehol sem látható, hogy ebben ki fog eljárni. (Rakovszky Iván belügyminister: Ott van, hogy vétség!) Tehát a biróság, ugyebár! A második bekezdés azt mondja: aki ezt a tilalmat megszegi, vétséget követ el. Ez arra enged következtetni, hogy a büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. Én azonban azt hiszem, hogy a büntetőbíróság maga is kissé furcsa helyzetben fogja magát találni, ha ilyen dolgot kell majd elbirálnia, mert nincs deliktüm. A sajtókérdéseket, a sajtóközléseket, ugyebár, a sajtótörvény szabályozza, az mondja meg, mit szabad és mit nem s milyen esetben kell a bíróságnak eljárnia a szerző ellen és a fokozatos felelősség alapján a többi felelős ellen. A sajtótörvényben az, hogy mi a tárgyilagosság és mi nemi az, nincs felemlítve. Az nem lehet krimen, hogy valami tárgyilagos-e vagy sem, csak az lehet bírósági tárgyalás alapja, történt-e valami törvénybeütköző cselekmény a sajtójog szempontjából: izgatás, lázítás, sértés, rágalmazás stb. __ Én ugy érzem, hogy ez forradalmi cselekedet, ez becsempészése a büntetőtörvénykönyvbe nem létező deliktümoknak, krimeneknek, ami olyan helyzet elé fogja állítani a bíróságot, amellyel az képtelen lesz megbirkózni. De másrészt a kivánt célt sem érik el, mert a biróság nem fog 24 óra alatt ebben a kérdésben eljárni, a pártok tehát szabadon fognak majd felvonulni és szabadon fogják szükséges mondanivalójukat sajtó utján plakátokon, röpiveken terjeszteni, és a későbbi időkre hagyják majd azt, hogy esetleg büntetőbirói utón mi fog következni ezzel a szakasszal kapcsolatban. Én a sajtószabadság szempontjából a sajtójog olyan megsértését látom ebben, hogy ezzel semmiképen sem tudok megbarátkozni. De másrészt lehetetlennek is tartom azt, hogy a pártok küzdelmeiben ilyen megszorításokat iktassunk törvénybe. Lehetetlenség, hogy azt az agitáló szervet, azt a pártot, amely a maga törekvéseinek tisztességes, megengedett formák között akar kifejezést adni, ilyen félremagyarázható és deliktumot nem alkotó szóval — mint a tárgyilagosság — megkössék. Nem látok ebben semmi célszerűséget, látom ellenben azt, hogy súlyosan megsérti a sajtószabadság elvét és kvázi forradalniositja a büntetőigazságszolgáltatást, mert a bíróságot olyan feladat elé állítja, amely nem birói munka. Ez a kifejezés a jelenlegi igazságügyminister ur kifejezése, aki a gyorsított eljárás alapján meghozott íteletekre mondotta székfoglalója alkalmával, hogy az nem volt birói munka, mert a bíróságot lehetetlen feladatok elé állították ezzel a forradalmi, törvénytelen rendelettel Azt is mondotta az igazságügyminister ur, hogy az a tény, hogy a biróságot ilyen lehetetlen, nem birói munkára kényszeritették, okozta azután azt a nagyfokú animozitást, amely birósággal szemben megnyilvánult. Ha az igazságügyminister ur és így a kormány belátja azt, hogy a biróság tekintélyének érdekében sem szabad a bíróságot nem birói tevékenységre szorítani sem törvénnyel, sem rendeletekkel, ha ez a belátás már megvan — noha egyelőre sehol sem látjuk ennek semmi jelét — akkor nem, tudom megérteni azt és nem találom a logikát abban, hogy megint olyan törvényszakaszt akarnák becsempészni a törvénybe, amely a bíróságokat nem birói funkciókra kényszeríti és igy alkalmas arra, hogy a biróság tekintélyét aláássa. A belügyminister ur e közbeszólás alakjában azt mondotta, hogv a biróság állapítja meg, tárgyilagos-e az illető közlemény, vagy nem. Én kerestem a törvényjavaslatban, hogy melyik biróság. Logikailag levezetve azt kell hinnem, hogy a büntetőbíróság. (Vázsonyi Vilmos: De melyik 1 ? Járásbíróság, egyes biró, hármastanácsf) Nem tudom; ezt mindenesetre
