Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

A nemzetgyűlés 337. ülése 1924. helyes megállapításnak. A túloldalon voltak ellentétek és zavarok, pl. igen krassz ellentét volt Vázsonyi képviselő ur két nyilatkozatában. A szavazás alatt azt mondta egyszer: „Vén róka vagyok én, nem lehet lépre hozni, én nem szavazok fajvédő urakkal". A szavazás után pedig azt mondta hogy: „Pfuj! Pfuj! becsaptak, becsempészett szakasz" — a „Magyarság" tudódositása szerint. (Vázsonyi Vilmos: A második rész nem hiteles!) Méltóztatnak látni, itt van ellenmondás, amely a képviselő ur kötelessógtudását helyezi ferde világításba, mert köteles lett volna szavazás előtt a Csilléry-féle indítványt is elolvasni, arról tudomást szerezni és a szavazásban azután eszerint állást foglalni. Az ellenmöndásoknak másik tipikus példája az, Farkas István t, képviselő ur, akinek indítványára fogadta el a bizottság, hogy 10 kerületben történjék a választás, most maga nyújtott be indítványt a 22 kerületben való választásra, de ugyanezt az indítványt ő maga sem szavazta meg, hanem a Szabó-féle indítványt. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok keretében maradni és ne méltóztassék polemizálni más felszólalásokkal. Petrovácz Gyula: Nem is szándékoztam tovább menni mostani felszólalásomban. Azt akartam csak még egyszer konstatálni, hogy a Keresztény Nemzeti és Gazdasági Párt felfogása teljesen egyezik ebben a kérdésben az elnök ur és a belügyminister ur felfogásával (Vázsonyi Vilmos: Tudjuk!) és azt vallja, hogy azt az egyetlen kis ellentétet, amely a Csilléry-féle indítványnak csak apró töredéke — amely a Tisztviselőtelepre vonatkozik —, a harmadik olvasásban módjában lesz a Háznak az elfogadott határozat szellemében korrigúlni. Elnök: Vázsonyi Vilmos képviselő ur a házszabályokhoz kér szót! Vázsonyi Vilmos: Tisztelt Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval válaszoljak a belügyminister urnák és néhány képviselőtársamnak felszólalására. Hogy a végén kezdjem, egyáltalán nem érdekel ebben a kérdésben az, hogy a Csilléry-féle második számú inditvány pártszempontból kinek használ, vagy kinek nem használ. Ha nagyon megnyugtatja az urakat, kijelentem, halvány fogalmuk sincs arról, hogy az inditvány nekik mennyiben nem használ. (Petrovácz Gyula: Jellemző!) Ez egyáltalán nem érdekel engem, mert a kérdés taglalásához abszolúte nem tartozik. Hogy Petrovácz t. képviselő ur mennyire ismeri a helyzetet, bizonyítja, hogy pl. azt mondja, nekem nagyon fáj ez az inditvány. Miért fáj? A Terézváros külső kerületéből a Lipótvárosba átvittek legalább négy- vagy ötezer túlnyomóan munkásszavazatot, tehát ott a polgári szavazatok száma gyarapodott. Miért fáj ez nekem? Mintha ezzel nekem

1 akartak volna az urak szolgálatot tenni! Hogy a Lipótvárost megváltoztatták, két kerületet csináltak és mind a két kerületben dönthetetlenné tették a munkás, demokratikus és szabadelvű többséget, ez megint miért fáj nekem? Ez nekem abszolúte nem fáj, ezek a változtatások engem üártszempontból a legkevésbé sem érintenek. Mert az, hogy a Zuglót átcsatolták a VII. kerülethez, engem tulaj donképen nem érint, mert a Zuglóban nemcsak kugliznak, hanem ott szociáldemokraták is vannak. Hogy a Tisztviselőtelep nem a Józsefvárosban, hanem Kőbányával szavaz (Fábián Béla: Örülünk neki!), hogv á Józsefváros a tisztviselőtelepi szavazatoktól, NAPLÓ XXVII. évi november hó 18-án, kedden. 243 amelyek óriási többségben nem hozzánk tartoznak, megszabadult: ez ismét nem érdekel engemi. Engem tehát ezek a kérdések pártszempontból egyáltalában nem érdekelnek és amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam, engem nem is a pátszempont vezetett. Az a komoly szempont vezetett engem, hogy nem szabad kerületi beosztást csinálni és a mandátumok arányszámát szétosztani olyaténképen, hogy a Ház előtt ne legyenek azok az adatok, amelyek megvilágítják, hogy ezek a változtatások mit jelentenek. Hogy ez az inditvány tulajdonképen mit jelent, nem tudtuk, inert a belügyminister ur nem terjesztette ide ezeket az adatokat. Az inditványozó képviselő ur sem! terjesztette ide ezeket az adatokat, mégis a Ház nagy divinációval átlátta azt, hogy helyes ez a szubtilis inditvány, amely nem. tudom, hány választókerület határait változtatja meg, és amelyet meg kell ítélni és mérlegelni kell minden részletében, mert hiszen még a régi jó időkben is hónapokig törték fejüket az emberek ilyen dolgokon és foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. (Rakovszky Iván belügyminister: Ez negációja az inditványozási jognak!) Hogy egyházjogi kifejezést használjak, kvázi divináció volt az, hogy az egységespárt egyszerre rájött arra, hogy ez miért helyes és miért kell ezt megszavazni. A politikai szempont és az,, hogy kinek használ ebben a kérdésben teljesen mellékes. Meg vagyok arról győződve, hogy Csilléry képviselő ur, mikor indítványát beadta, abban a szent és komoly meggyőződésben adta azt be, hogy neki és az ő pártjának használ. Eddig ugyanis nem vettem észre, hogy a képviselő ur olyan indítványokat adott volna be, amelyekkel nekünk akart volna használni. Ilyen eset legfeljebb csak tévedésből történt. Ennek következtében az a belügyministeri erkölcsi bizonyítvány — Keuschheit- und Sittenzeugnis —, hogy Csilléry képviselő ur nem politikai szempontból adta be azt a javaslatot, hanem csupán a közigazgatási kerületeket akarta a kerületi választmányi szavazásnál egyesiteni, azt hiszem, egy kissé értéktelen. (Rakovszky Iván belügyminister: Én megmondtam neki előzőleg, mi lesz az eredmény!) Rendben van, az eredmény ez is. Ő mégis beadta. Akkor nagyon rossz kereszténypárti, ha ennek ellenére beadta. Ez a kérdés azonban engem abszolúte nem érint. (Pikler Emil: De jó fogorvos! — Csilléry András: Tisztességesebb foglalkozás, mint munkásfillérekből élni! — Fábián Béla: Az most igazán nem tartozik ide! — Propper Sándor: Mi az, hullagyalázó ur? — Peyer Károly: Becsületes pénzt elfogadni mindig tisztességes dolog! Nem, mint a románokat behozni! — Csilléry András: Arról kár már beszélni, azt már tudjuk! — Peyer Károly: Arról még egyszer beszélünk, hogy a románok behozásáért kik felelősek! — Csilléry András: A szociáldemokrata párt! — Peyer Károly: A Fehér Ház! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak csendben lenni, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni! Vázsonyi Vilmos: Szabad-e a szónoknak is beszélni? (Peyer Károly: A Fehér Ház tagjai egyszer a vádlottak padjára ülnek ezért! — Rakovszky Iván belügyminister: Halljuk Vázsonyit is! — Halljuk! Halljuk!) Ez a jogi házszabálykérdés. Az a kérdés tehát, hogy az inditvány jó-e, vagy rossz politikai' szempontból, egyáltalában nepn tartozik a 36