Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

242 Â nemzetgyűlés 337. ülése 1924. évi november hó 18-án, kedden, hogy az én felfogásom szerint csak stiláris el­lenmondásról van szó, pedig én ezt vagy ehhez hasonlót soha nem mondtam. Az én igénytelen nézetem szerint a Ház leszögezte azt az állás­pontját, hogy a 22 Tisza-féle választókerület­ben akar választatni. A második határozatban a Ház leszögezte azt az álláspontját, hogy a 22 választókerület ugy módosítandó, hogy a vá­lasztókerületek és a közigazgatási kerületek ne essenek össze. Ez volt a Ház álláspontja. A szövegbe valóban belekerült két egymásnak el­lenmondó mellékmondat. Én azonban kényte­len vagyok megvédeni az elnök urat abból a szempontból, hogy a Csilléry-i'éle inditvány formailag tisztára kiegészitő inditvány volt (Fábián Béla: Tisztviselőtelep!) — méltóztas­sék nyugodtan meghallgatni — mondom, for­mailag tisztára kiegészitő inditvány volt, amennyiben nem azt célozta, hogy a bizottság által javasolt szöveg ilyen meg ilyen bekez­dése helyett vagy a Szabó Zoltán-féle szöveg helyett ilyen vagy ilyen szöveg vétessék fel, hanem azt, hogy a Szabó Zoltán-féle szöveg második mondata után a következő szöveg vé­tessék fel. Erről tehát nem is lehet vitatkozni. *(R assay Károly közbeszól.) Azt méltóztatnak mondani, hogy folyosói l'sV^rznsból kifolyólag fogadtatott el egy in­ditvány. Ezt a problémát már régen mérlege­lés tárgyává tettük. Tisztában voltunk azzal, hogy a 22 választókerület mellett nehézségeket okozhat a választókerületek választmányának megválasztása. Azért tudtuk előre, hogy mit je­lent ez a szavazások megoszlása szempontjá­ból; tudtuk előre, melyek azok az apró módo­sítások, amelyek teljesitendők, ugy, hogy nem hirtelen, incidentaliter felvetett kérdés volt ez, hanem legalább s a Ház tagjának egy része között régen megtárgyalt és minden esetre hivatalosan, a különböző törvényelőkészítő szervek által kellőképen meggondolt kérdés. A dolog lényege azonban az — és ebben mindnyájan egyet értünk —, hogy a harmadik olvasásnál lesz ez a kérdés eliminálható. Azt hiszem, ebben a mai házszabályvitában nem vagyunk hivatva annak eldöntésére, hogy en­nek az ellenmondásnak, ellentétnek megszünte­tése miképen fog történni. Ez majd csak a har­madik olvasásnál lesz döntés tárgya. Ezért ké­rem az igen t. Házat, méltóztassék most már belenyugodni abba, hogy ilyen ellentét igenis fennforog; ezt mindnyájan elismerjük. Ha az ellentét jelentősége szempontjából van is közöt­tünk különbség, a házszabály szempontjából teljesen mellékes, hogy jelentős vagy nem je­lentős az ellenmondás és a házszabályok előír­ják, hogy az ilyen ellenmondások a harmadik olvasásnál reparálandók. Erre való készségün­ket kinyilatkoztatjuk és a reparálást el is fog­juk végezni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Petrovácz képviselő ur a házszabá­lyokhoz kér szót. Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az előbb a házszabályokhoz kértem] szót, hogy a kérdés lényegét megyilágitsam, azonban a mé­lyen t. elnök urnák és a belügyminister urnák előadása után, amelyek teljesen fedték azt az álláspontot, amelyet én elfoglalni szándékoztam, feleslegesnek találtam a felszólalást. Felesleges­nek találtam volna ezt ezentúl is, ha a túlol­dalról több ur nem szólalt volna fel és külön­böző pártok részéről az álláspontját ebben a kérdésben le nem szegezte volna- Ebből a szem­pontból kiindulva kénytelen vagyok most má­sodszor jelentkezni a házszabályokhoz és a mi pártunk álláspontját ebben a kérdésben lesze­gezni. Le akarom szegezni azt, hogy a mi pártunk álláspontja tökéletesen fedi ugy az elnök ur, mint a belügyminister ur imént kifejezett véle­ményét. (Felkiáltások balfelől: Ezt tudjuk!) Tökéletesen egyezik azzal, mert mi nem valljuk azt, hogyha az egyik képviselőnek jogában áll inditvánnyal a Tisza-féle 22 választókerületen bizonyos módosítást kívánni, más képviselő­nek ne lenne meg ez a joga. (Pikler Emil: Ház­határozattal szemben nincs joga!) Az urak azt mondják, Szabó Zoltán igen t. képviselőtár­samnak meg volt a módja arra, hogy a Tisza­féle választójogi törvényben meghatározott ke­rületi beosztáson belül a Józsefvárosra vonat­kozólag módosításokat indítványozzon. (Pikler Emil: Amit a Ház elfogadott!) Ha ez jogá­ban állt, ugy jogában áll Csilléry igen t. kép­viselő urnák is olyan módosítást beadni, amely nem tangálja az előbbit, nem vonatkozik a Vili­ik kerületre, hanem a II., V., VI., VII. és X. ke­rületre. Módjában áll erre vonatkozólag módo­sítást beadni, amely nincs ellentétben a Szabó Zoltán-féle inditvánnyal. Ennek az indítvány­nak szövege is azt mondja, azon a változtatá­son kivül, amelyet Szabó Zoltán inditványo­zott a Tisza-féle kerületi beosztáson, még a kö­vetkező módosításokat méltóztassék elfogadni. (Fábián Béla: Hova tartozik a Tisztviselő­telep?) Képviselőtársam, önnek nem a Tiszt­viselőtelep fáj, hanem a Lipótváros. (Fábián Béla: Maguknak adom a Tisztviselőtelepet! — Vázsonyi Vilmos: Soha jobban nem éreztem magamat! Köszönöm az ajándékot! Akkor miért protestált! — Fábián Béla: Mert ház­szabálysértés! — Vázsonyi Vilmos: Fogalmuk sincs arról, mi használ! — Pikler Emil: Önök mindenképen meg fognak bukni. Ott leszünk mi is! — Pikler Emil: Halotti tort ülünk!) A két inditvány azért sem lehet ellentétes egymással, mert különböző szellemben készült. Szabó Zoltán indítványa megtartja a 22 kerü­letet, csak a Józsevárost osztja meg más irány­ban, a Csilléi-y-féle inditvány pedig semmi egyebet nem céloz, mint azt, hogy a közigaz­gatási kerületek határai a .választókerületek határaival konformisak legyenek és ezzel kikü­szöböljük — ez a célja az egész indítványnak — azt a nehézséget, amely feltétlenül előállott volna, ha ugyanahhoz a választókerülethez tar­tozó választók a kerületi választmányok vá­lasztásánál kétféle listával lettek volna kény­telenek szavazni. Ez olyan technikai nehézséget okozott volna, amelyből választási konfúziók származhatnak és mert a kerületi választmá­nyokat feltétlenül közigazgatási kerületek sze­rint kell megválasztani, kellett olyan módosí­tást a kerületeken tenni, amely a választóke­rületek határát a közigazgatási kerületek ha­tárával egyezővé teszi. Igénytelen felfogásom szerint, amelynek nem arrogálok semmiféle súlyt és jelentőséget, az a véleményem, hogy az előző házhatároza­tot későbbi házhatározat módosíthatja. Mint­hogy a Tisztviselőtelepre vonatkozólag az előző határozatban az van, hogy a VIII-ik kerület­hez tartozik, az utóbbi házhatározat szellemé­ből pedig az folyik, hogy a X-ik közigazgatási kerülethez kell tartoznia, amelyhez tényleg tar­tozik is, szerintem az utóbbi határozat az, amely a Ház akaratát kifejezi. Hogv itt zavarok, ellenmondások voltak, magában a szavazásban, azt én, mint a Háznak ezen az oldalon ülő tagja, nem fogadhatom el

Next

/
Thumbnails
Contents