Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

A nemzetgyűlés 337. ülése 1924. ét hang jobbfelől: Nem mondta!), hogy ezt stiláris módositás keretében el lehet intézni, hogy tisztán ebből a szempontból kell ezt a kérdést kezelni. Mert, amint méltóztatnak látni, nem arról van szó, hogy ez stiláris módositás, hanem arról, hogy ezt, nem tudom, milyen szempont vezette. Egészen mellékes, hogy kinek kedvez a kerületi beosztás, az egyiknek-e, vagy a másiknak, nem ez a döntő szempont, nem ebből kell a kérdést elbírálni, hanem abból a szempontból, hogy az elnökség eljárása helytelen volt. Bocsánatot kérek, ha a szembenálló, vagy a kiegészítő indítványt igy értelmezik, akkor én bátor vagyok arra utalni, hogy az én javaslatom sokkal közelebb áll a nem szembenálló, hanem a kiegészítő indítványhoz, mint a Csilléry-féle indítvány, mert az én javaslatomban nem volt meg aœ az ellentét, hogy az egyik kerület egyik részét áthelyezik a másik kerületbe, csak az az ellentét, hogy a számarányokat osztottam fel másként. Ezt a számarányelosztást is lehet ellentétesnek nevezni, de mennyivel inkább lehet ellentétesnek nevezni azt, amely a területet is átteszi egyik választókerületből a másikba. Mert nyilvánvaló, hogy ezzel nemcsak a kerületi körzetet változtatja meg, hanem a számadatoknak alapjául szolgáló választók száma is eltolódik. Nagyabb tehát az ellentét az eredeti szöveg és a Csilléryféle indítvány között, mint az eredeti Szabó Zoltán-féle szöveg és az én szövegezésem között volt. Ezt a kérdést elintézni Csilléry képviselő ur módosításának keretében nem találom lehetségesnek. Elnök: Rassay Károly képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Én a magam részéről ebben a kérdésben azért szólalok fel, mert ez kétségkívül rendkívül súlyos elvi jelentőségű kérdés. Teljesen igaza van Eakovlszky István t. képviselőtársamnak abban, hogy ha ezt igy.lehet csinálni a jövőben, akkor a tárgyalás rendje teljesen illuzóriussá válik. Mert ha lehetséges, hogy egy törvényjavaslatnál egy szakaszban érdemi rendelkezést elfogadunk és azután ineidentaliter később egy másik szakasznál vagy annál a szakasznál a megtörtént szavazást nullifikálni lehet, akkor az egész tárgyalás rendje felborul és teljesen értéktelenné válik. Ebben a kérdésben most az az eldöntendő szempont, hogy van-e itt ellenmondás, vagy nincs. Ha van ellenmondás, vájjon helyesen járt-e el az elnök ur akkor, amikor egyáltalában feltette az indítványt .szavazásra, és ha feltette szavazásra, miképen reparáljuk az elkövetett hibát. Hogy ellenmondás van, az immár nem kétséges, mert a t. elnök ur szintén koncedálja, az igen t. belügyminister ur is koncedálja, sőt az indítványt tevő oldalról is koncedálják, hogy van ellenmondás, amikor azt mondják, hogy reparálható a harmadszori olvasásnál. Hogy azután ennek lefokozására felhozzák azt, hogy stiláris ellenmondás, hogy nem érdemi ellenmondás, vagy hogy a belügyminister ur azt mondja, hogy csak fogalmazási ellenmondás, ez teljesen értéktelen disztinkció. A fogalmazás arra való, hogy az érdemet kifejezésre juttassuk. Ha a fogalmazások között ellenmondás van, ez azt jelenti, hogy a fogalmazások különböző érdemeket fednek és akkor az érdemben van az ellemondás. Az én felfogásom szerint az igen t. elnök urnák, aki elnökölt, észre kellett volna vennie — fel keTl tételeznem a teljes jóhiszeműséget i november hő 18-án, kedden. 241 részéről, hogy a nagy szavazásban, a sok indítvány között nem vette észre —, hogy ebben az indítványban határozott ellenmondás van a nemzetgyűlés által már elfogadott eredeti szöveggel szemben. Itt az igen t. elnökségnek azt kellett yolna tennie, hogy ezt az indítványt, mint házszabályellenest szavazásra sem teszi fel, mert nem lehetséges, hogy meghozott érdemi határozatot ugyanazon törvényjavaslat tárgyalásánál az ellentétes indítvánnyal nullifikálja. Ha ugy áll a helyzet, hogy ez mégis keresztülszaladt és produkáltatott a Ház szavazása, akkor előállott az a helyzet, hogy ugyanazon törvényjavaslat szakaszaiban érdemi ellenmondás van. Teljesen koncedálom azt az álláspontot, hogy ennek az ellenmondásnak a kijavítása a harmadszori olvasásra tartozik. Az én felfogásom szerint nem is tartozhatik máshova, mert ha ellenmondásról van szó — amint hogy van szó —, a házszabályokban ez nyilvánvalóan ilyen esetre is vonatkozik. Csak az a kérdés, hogyha igy áll a helyzet, miképen kell ezt az ellenmondást korrigálni a harmadszori olvasásnál? Minthogy az én szerény véleményem szerint a Csilléry-féle indítvány fel sem» lett volna tehető szavazásra, mert elfogadott házhatározattal állott szemben, nyilvánvaló, hogy a korrigálásnak az elnökség részéről kell kiindulnia a harmadszori olvasáskor. Mivel szavazásra tétetett fel ez az indítvány, propozició tétetik a Háznak, hogy a Csilléry-féle indítványból keletkezett határozat, mint téves, mint hibás, nullifikáltassék. Miért? Mert ellenmondás kiküszöböléséről van szó. (Mozgás a középen.) Igen t. Wolff képviselőtársam ezt ingamozgással nem lehet elintézni, csak argumentumokkal. (Wolff Károly: Majd argumentálni fogok!) Ellenmondásról van szó. Ha feltételezek előbb egy határozatot, amelynek később ellentmond valami, akkor a zavar beáll. El kell fogadni azt, hogy a Ház hozott egy határozatot, s a későbbiekben ezzel a határozattal szemben produkáltatott egy olyan határozat amely az előbbi határozatnak ellentmond. (Hermann Miksa: De csak részben!) Hajlandó vagyok koncedálni, hogy csak részben. De ebből a logika nem oda vezet, hogy megfordítsam a. dolgot és előbb elfogadjam a Csilléryféle határozatot és ellenmondónak minősítsem az előbb meghozott határozattal. Ez nem volna komoly tárgyalási rend. A Ház hozott egy határozatot. Ha később egy határozatot hoz, amely az előbbivel ellenmondásban van, ebből nem következik más, mint hogy a másodszori határozatot nullifikálni kell és ennek technikai 5 ehe tőségét adja meg a harmadszori olvasás. Az ellenmondás csak ugy állhat elő, hogy van egy házhatározat, az első határozat, amelyhez nem lehet hozzáérni. Nem azt célozza a harmadszori olvasás, hogy időközben a Ház gondolja meg magát és mődo_sitsa a meggondolásnak megfelelőleg a szöveget. Csupán technikai lehetőség van arra, hogy amikor a javaslat letárgyaltatok, a később beállott ellenmondások egyszerű kijelentéssel nullifikáltassanak. Én a kérdésnek házszabályszerü megoldását ilyen utón látom jónak. Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Precizirozni szeretném azokat, amiket első felszólalásomban mondottam, . mert ugy látom, hogy egyes képviselő urak félreértették szavaimat. Farkas István képviselő ur azt ntojndja,