Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-337
240 A nemzetgyűlés 337. ülése 1924. évi november hó 18-án, kedden. (Ugy van! balfelől.), az, hogy a kimondott határozat, amely elhangzott az elnöki székben, érvényét minden feltétel alatt megtartsa, mert különben senki sines biztositva arról, hogy ha politikailag állást foglal egy kérdésben és a Ház amellé áll, másnap ilyen beszúrt indítványokkal, pótinditványokkal és kiegészitő indítványokkal ne jöjjenek. (Halász Móric: Ez nem másnap volt, hanem rögtön utána! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Annál rosszabb!) Az én információm szerint a Ház egy bizonyos kerületi beosztást elfogadott (Ugy van! balfelől.), az igen t. elnök ur ezt határozatként kimondotta (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), és akkor épen azért, mert a többség nem volt vezetve, jön egy második inditvány, amely azzal homlokegyenest ellenkezik (Fábián Béla: Tisztviselőtelep!) és ez az előbbi határozatot illuzóriussá teszi. Mármost a házszabályok 237. §-ának bekezdése egészen helyesen, amint a t. minister ur mondotta, megadja a Háznak a lehetőséget — nemcsak a lehetőséget adja meg, de mint kötelességet rója rá —, hogy harmadik olvasásban, ha ellentétek mutatkoznak, ezek az ellentétek kiküszöböltessenek. De most az a kérdés, mit akarnak kiküszöbölni, mi az ellentét! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Hol lesz a Tisztviselőtelep ?) A Csilléry-féle inditvány, vagy az előbbi határozat 1 ? Én tisztán látok ebben a dologban. Előbb jön a Ház határozata, amely ki lett mondva • (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), azután következik a Csilléry-féle inditvány. Ez az ellentét, tehát ezt kell kiküszöbölni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. kormányt, tessék nyilt kártyákkal játszani' és megmondani, mi az ellentét, mit akarnak kiküszöbölni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. Nemzetgyűlés, engem egy sokkal magasabb politikai elv késztetett arra, hogy felszólaljak. Én nagyon jól emlékszem, hogy a koalició ideje alatt előfordult egy eset, amikor a Ház egyik alelnöke, boldogult kollégám: Návay Lajos egy hibás határozatot mondott ki a Házban. Ez ellen tiltakoztunk, a többség épen ugy, mint a kisebbség. De mindketten elismertük, hogy a határozat kimondatott. Akkor az a kérdés merült fel, hogy nem lehet-e ezt a harmadszori olvasásnál kiküszöbölni. Én akkor, mint alelnök — de a képviselői padokból — felkeltem és még Wekerle ministerelnök ellen is felszólaltam, hogy ez a házszabályok 237. ^-ában felsorolt eseteken kivül lehetetlen, alkotmánysértés lenne (Ugy van! balfelől.); mert itt megvannak határozva a feltételek, itt vannak letéve a garanciák, ehhez nem szabad hozzányúlni és én óva intem a többséget és még inkább a kisebbséget, hogy ezt megtámadni ne engedjék. Miután tisztán állott valamennyiünk előtt, hogy ez a határozat hibás, a Ház intencióinak nem felel meg, azt indítványoztam, hogy méltóztassanak érintetlenül, ugy ahogy megszavazták, bár ez a Ház akaratának nem felel meg, felküldeni a főrendiházhoz és a főrendiház módosítsa azután ugy, ahogyan a Ház ezt akarja, és akkor, ha újból visszajön, szavazzon a képviselőház ugy, ahogy akart. Ugy is történt, a mostani helyzetben, ha a 237. %-t nem lehet alkalmazni — az én nézetem szerint lehet alkalmazni —, nem marad más hátra, mint felterjeszteni a kormányzó ürhoz, a kormányzó ur éljen a vétójával és akkor küldjék ide vissza a nemzetgyűlés elé, ahol ezt a hibát kiküszöbölni lehet. (Beck Lajos: Volt már precedens! A földbirtoknovella mintájára!) A házszabályra nagyon kell ügyelni! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A házszabály ma mar mentsvára az alkotmányos szabadságoknak, nem tudom meddig. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ebben az országban, ahol sem a szólásszabadság, sem a sajtószabadság, sem a személyes szabadság nincs biztositva (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.), ez az egyetlen mentsvár, ez az egyetlen védelem, anilely az ország polgárainak és a kisebbségnek még szolgálatában áll. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Farkas István képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez a kérdés azért rendkívül fontos, mert ha a házszabályok kezelésénél és a törvényalkotásnál a_z a módszer alkalmaztatik, amely ennél alkalmazást nyert, akkor nyilvánvalóan olyan törvényeket alkothatunk, amelyekért a világ bennünket kinevet, és joggal nevet ki. A belügyminister ur azt mondja, hogy hiszen az egész csak stiláris módosítást jelent. (Egy hang jobbfelöl: Nem mondta, hogy stiláris! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De igen!) Hát, kérdezem, hogy lehet ez stiláris módosítás, hogy a szakasz első részébén a Tisztviselőtelep a 19. választókerülethez, egy utóbb elfogadott inditvány ezerint pedig a 22. választókerülethez tartozik? Ez sem nem logikai, sem nem stiláris, hanem tisztán érdembeli határozat, mert hiszen egy kerületnek egy részét át teszik egy másak kerületbe, holott az első rendelkezésben szintén meg van határozva, hogy hová tartozik az a rész, amelyet később áthelyez. De ha az elnökség igy kezeli ezt a kérdést, akkor, azt hiszem, nincs házszabály, nincs szükség akkor házszabálymódositásra sem. Mert ha igy teszik fel a kérdéseket és igy történik intézkedés, hogy a törvény elfogadott szövegével szemben utóbb egy ellentétes szövegű határozat fogadtatik el a Házban, ez tisztára lehetetlen logikailag, ténybelileg, érdembelileg is. Ezt nem lehet stiláris hibának feltüntetni, mert tisztán érdembeli, ténybeli hiba, még pedig nagyon fontos, riagyot jelentő hiba.. Ezt ennek a hibának figyelembevételével, ebből a nézőpontból kell megítélni, amire nagyon helyesen mutatott rá Vázsonyi t. képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy a választókerületek elhatárolását és beosztását igy elkészíteni, hogy 2—3 ember a folyosón összebeszél (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon), a minister ur pedig feláll és kijelenti, hogy nem teszi ezt pártkérdéssé: ez olyan meglepetésszerű, puccsszerű határozat, amely ellen tiltakoznunk kell és amelyet valahogyan reperálnunk kell. Mármost azt mondják, hogy ez a határozat, szent határozat. Én nem bánom', hadd legyen, ez a törvény amúgy is rossz, amúgy is nyilvánvalóan csapni való rossz, maradjon tehát igy, ahogyan van, annál csapnivalóbb lesz, mert legalább lesz egy városrész: a Tisztviselőtelep, amely szavazhat a 22. és a 19. választókerületben is. Ez kétségtelenül rá fog világítani arra, hogy ez a törvényalkotás hogyan ment ebben a nemzetgyűlésben, mert ez csak azt bizonyítja, hogy itt olyan lehetetlen a helyzet, hogy tesznek és elfogadnak olyan inditványokat, amelyek ilyen nagy ellentéteket jelentenek. Én tehát azt hiszem, nem áll meg az a szempont, amelyet a minister ur mond (Egy
