Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-337

238 A nemzetgyűlés BB7. ülése 1,924. évi november hó 18-án, kedden. a Csilléry-féle második számú inditvány a Ház bölcseségére lesz bizva, tehát egyszer pfuj, egyszer huj, ugy, amint a tetszésnek és az érdeknek megfelel. (Helyeslés balfelőlj Elnök: T. Nemzetgyűlés! Meg kivánom állapítani, hogy ebben a kérdésben, amelyet Vázsonyi képviselő ur felhozott (Mozgás a baloldalon. — Halljuk! Halljuk jobb felől), az elnökség a maga álláspontját a legutóbbi ülésen a sza. vazás megkezdése előtt a kérdés feltevése kapcsán felmerült vita során kimerítően kifejtette. A legjobb meggyőződésem szerint az elnökség nem tévedett. Abban a tekintetben lehet különböző a megitélés, hogy a javaslat ellenmondó-e, vagy nem ellenmondó, szerény nézetem szerint azonban abban az esetben, ha ilyen kérés utólag felmerül — azért mondom utólag, mert hiszen a kérdés feltevéséről vita volt itt a Házban és a Háznak méltóztatott hozzájárulni az 'elnök álláspontjához.., (Fábián Béla: A mi tiltakozásunkkal szemben! — Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek. Méltóztassék csendben maradni és az elnöki nyilatkozatot megvárni. Ha utólag ily kérdés mégis felmerül, szerény nézetem szerint provjideál a házszabály arra, hogy ez egyedül a harmadik olvasás kapcsán javitható ki. Ezidőszcrint a házszabályoknak egyetlenegy pontja sem ad módot és alkalmat arra, hogy ezt a kérdést most inditvány alakjában vagy bármily alakban tárgyaljuk, még pedig annál kevésbé, mert a házszabályok 236. §-a világosan mondja, hogy a Ház határozataival szemben semmiféle óvásnak vagy ellenmondásnak nincs helye. A házszabályokhoz ragaszkodni az elnökségnek elsősorban kötelessége és nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az elnökség semmiféle befolyás alatt nem állott; ne méltóztassék tehát feltételezni azt sem, hogy talán a belügyminister ur felszólalása következtében változtatta volna meg az elnökség a szavazásra vonatkozó álláspontját, mert az elnökség az eredeti álláspontja értelmében tette fel a kérdést ,a szavazásra, amelyhez a Ház is hozzájárult. (Vázsonyi Vilmos: Eredetileg is hibás volt!) Ebben a kérdésben az elnökség senkivel megbeszélést nem folytatott, hanem egyedül a szotásnak megfelelően a Ház tisztviselőjével tárgyalt technikai szempontból erről a kérdésről. Méltóztassék tehát megnyugodva lenni, hogy az elnökség a házszabályokat ebben a kérdésben is, mint mindig, legjobb igyekezete, meggyőződése és tudása szerint megtartja és méltóztassék a képviselő urnák megnyugodva lenni abban a tekintetben is, hogy, amennyiben a hozott határozatokban ellenmondást méltóztatik látni, a házszabályok értelmében mód és alkalom kinálkozik a képviselő urnák — mint .mondottam — a harmadik olvasás kapcsán, megfelelő korrekcióra, amikor a Ház ebben a kérdésben újból határozhat. (Fábián Béla: Hol szavaz a Tisztviselőtelep!) Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Én is óhajtok erre a vitára néhány megjegyzést tenni, annál is inkább, mert Vázsonyi igen t. képviselő ur engem is aposztrofált felszólalása folyamán. Mindenekelőtt leszögezni kivánom, hogy nem felel meg a valóságnak Vázsonyi képviselő urnák az a feltételezése, hogy köztem és Gsilíéry képviselő ur között erre az indítványra vonatkozólag megegyezés jött volna létre. A helyzet az, hog-y a keresztény gazdasági párthoz "tartozó képviselő urak az indítványoknak ! egész sorát nyújtották be ehhez a szakaszhoz. I Szokás szerint — azt hiszem, ezen semmi kifogásolni való nincs — a szavazás előtt, folyosói diskurzusban a képviselő urak megkérdezték tőlem, hogy indítványaik közül melyiket vagyok hajlandó elfogadni. Sorba vettük az indítványokat (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és én az összes olyan indítványokra nézve, amelyeknek felfogásom szerint politikai jelentőségük van, amelyek nézetem szerint lényeges különbséget tennének a szakasz értelme és szövegezésének hatásai szempontjából, kijelentettem, hogy azokat nem fogadhatom el. Ez az egyetlen olyan inditvány volt, amelyre azt feleltem a képviselő uraknak, hogy mivel ennek csak technikai céljai vannak, mivel ők csak azzal a szándékkal nyújtották be, és eredménye is csak az lesz, hogy a kerületi választmányok tagjainak megválasztása egyszerűbbé válik, ezt nem tekintem bizalmi kérdésnek. El sem fogadtam az indítványt — hiszen a képviselő urak maguk nagyon jól emlékezhetnek rá, hogy nem is szavaztam meg —, csak kijelentettem, hogy bizalmi kérdésnek e tisztán technikai célból benyújtott inditvány felett való szavazást nem tekintem. Nem is lett volna ok és ma sincs ok arra, hogy ennek a kérdésnek különösebb politikai jelentőséget tulajdonítsunk. Hogy mennyire nem jogosult, hogy épen az igen t. baloldali ellenzék politikai jelentőséget tulajdonit ennek az indítványnak, következik abból az egyszerű tényből, hogy épen a túloldalon ülő és az anyagot ismerő igen t. képviselő urak számítása szerint ez a javaslat egyáltalában nem szolgál annak a pártnak javára, amelyhez Csilléry igen t. képviselő ur tartozik, ellenkezőleg, a vele legélesebb ellentétben álló pártnak szolgálhat nagyon csekély mértékben a javára. Ez maga bizonyiték arra, hogy amikor Csilléry képviselő ur épen ezt a javaslatot nyújtotta be, nem követett politikai tendenciát, hanem csak tisztán technikai kérdést akart megoldani és mert magam is tudtam — hiszen a képviselő urak figyelmeztettek rá —, hogy bár jelentéktelen mértékben, de esetleg az ellenpártnak lehet javára az inditvány elfogadása, épen azért én sem láttam benne egyebet, mint egy technikai kérdés megoldására vonatkozó indítványt, amelyből bizalmi kérdést csinálni igazán oktalanság lett volna. (Pikler Emil: Hol fog szavazni a Tisztviselőtelep?) Ami magát a szoros értelemben vett házszabályvitát illeti, elismerem, hogy fogalmazás szerint maradt ellenmondás, lényegileg azonban nincs ellenmondás. Én a múlt ülés végén félreértettem] privátdiskurzusbaii Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársamat, amikor, ő ugy adta elő a szavazás elleni kifogásait, hogy JEL Szabó Zoltán-féle indítványban az foglaltatik, hogy csak. ez az egy módosítás történik az ~u'. n. Tisza-féle kerületi beosztáson. Én ugy értelmeztem, hogy az ellentétet abban látja, hogy miután a „csak" szócska a szövegben benne van, a második inditvány nem volt elfogadható. Közösen megállapithatjuk, hogy a szövegben a „csak" szócska nincs benne, ez valami félreértésen alapszik. Tényleg ugy áll a dolog, hogy a Szabó Zoltán-féle inditvány kiindulva — hangsúlyozom: kiindulva — az eredeti, a törvényes választókerületi beosztásból, intézkedett a Tisztviselőtelep sorsáról is. A Csilléry-féle inditvány pedig, miután a közigazgatási kerületek határait összhangba akarta hozni a választókerületek határaival, tényleg intézkedik ugyancsak a Tisztviselőte-