Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-337
236 r  nemzetgyűlés 337. ülése 1924. évi november hó 18-án, kedden, indítványban megállapított kerületeknek területi határait megváltoztatja, nemcsak a területi határokat bolygatja meg, hanem teljesen logikátlanná és illuzóriussá teszi a mandátumok felosztását is. Mármost egyelőre ennél a pontnál maradva, Csilléry képviselő ur beadott egy általa 2. számúnak nevezett indítványt — mert hiszen az 1, számú indítványról nincs szó —, amely elleninditványként kezeltetett. Ez a 2. szánrn indítvány pedig azt tartalmazza, hogy azon a területi változtatáson kivül, amely Szabó Zoltán képviselő ur indítványában foglaltatik, még további területi változtatások is legyenek, és pedig a 3. választókerületnek a II. közigazgatási kerülethez tartozó része a 4-ik választókerülethez csatoltatik, továbbá az V. közigazgatási kerület maga 7 választókerületet alkot akként, hogy a mai VII-ik választókerület a Lipót körútig, a VIII, választókerület pedig a Lipót körúton kivül eső területre terjed, vagyis — hogy végre ma megértse a Ház, hogy mit határlozott — megváltoztatja a Lipótváros belső kerületét, amely eddig a Báthory uecáigr terjedt, s ennek határait kitolja a Lipót körútig, az angyalföldi kerületből átcsatolja azt a részt, amely eddig a Lipótvároshoz tartozott, és az Angyalföldből átesatolt lipótvárosi részből csinálja meg most már az újonnan határolt Lipót körúttól kezdve a lipótvárosi 2. számú uj kerületet Ezenkivül a VIL közigazgatási kerületnek eddig a 22-ik választókerülethez tartozó része a 16-ik választókerülethez csatoltatik, vagyis a VII. közigazgatási kerületnek az a része, mely eddig Kőbányán szavazott, most visszacsatoltatik az Erzsébetvároshoz, tehát ismét két kerület határát változtatja meg. Végül a 19. választókerület, vagyis a Józsefváros tisztviselőtelepi része a 22-ik választókerülethez csatoltatik, tehát a Józsefváros 19-ik választókerületétől a Tisztviselőtelep átesatoltatik a 22-ik választókerülethez. Külön fogok foglalkozni ezzel a tisztviselőtelepi kérdéssel; külön fogom kimutatni, hogy homlokegyenest ellenkezik az indítványnak ez a része a Szabó Zoltán-féle előzetesen elfogódott inditvánnyal. Egyelőre annál az általános tételnél maradok, hogy mivel egy olyan indítvány, amely — mint bátor voltam itt elmondani — a Szabó Zoltán-féle indítványban megállapított kerületi határokat a Szabó Zoltán-féle indítványban megszoritólag elvégzett határigazitáson felül is megbolygatja, kihatással van természetesen az arányszámokra is, ennélfogva ez a Csilléry-féle módosítás teljesen, homlokegyenest ellentétben van a Szabóféle inditvánnyal. Mikor a t. Ház határozott, semmiféle adatok nem állottak rendelkezésünkre, nem tudtuk egyáltalában, hogy ezek a változtatások mit jelentenek. (Petrovácz Gyula: Már aki!) Mi az, hogy már aki? Talán önök tudták. Nehéz egy ilyen szubtilis kérdést közbeszólásokkal tarkitva elintézni. A Ház ezt nemi tudta, és gyorsírói feljegyzésekkel fogom igazolni, hogy nem tudta. Bent vannak ezek az Országgyűlési Naplóban gyorsirói feljegyzések nyomán; felkiáltások formájában. (Zaj.) Tudom, hogy az indítványozó tudta, a belügyminister ur is tudta, az ő barátai is tudták, de én ugy tudtam eddig, hogy amikor előkészítenek egy törvényjavaslatot és amikor kerületi beosztást «csinálnak, és amikor mandátumokat ;osztanak szét a kerületekre, vagy ilyen nagyiarányu változtatásokat csinálnak, akkor; kell ftógy a Ház előtt még legyen annak adata, hogy hány választó volt ebben a kerületben a változtatás előtt, hány választó' volna a változtatás után, hogy mindenkinek módja legyen megítélni azt, mennyi igazság és jogosság van ezekben a változtatásokban. Azt mondta a t. bizottsági tag ur itt, hogy „már aki!" Hogy folyt le a dolog? Rakoyszky Iván belügyminister ur beszédében kijelentette, hogy Csilléry képviselő ur második számú indítványának eldöntését a Ház bölcseségére bízza. De hogyan döntsön itt a Ház bölcsesége, amikor, nem tudják, hogy ezek a módosítások mit jelentenek? Azok bölcsek lehetnek, akik a folyosón megállapodtak előre, de akik nincsenek benne ebben a megállapodásban, akik nem állapodtak meg a belügyminister úrral, hogy ő a Ház bölcseségére fogja azt bizni, azok ezt nem tudhatták. (Friedrich István: Egyszer bíztak valamit a Ház bölcseségére s abból is nagy baj lett!) Különben is — amint be fogom bizonyítani — abszurdumot, teljes képtelenséget szavaztak meg! Ezt beszédem későbbi folyamán be fogom bizonyítani. Tovább megyek. Mikor az elnök ur feltette a kérdést, megfeledkezett általában erről a Csilléry-féle indítványról és Szabó Zoltán-féle indítványt, mint a többi indítványok elleninditványát akarta feltenni kérdésre. Ám a gondos belügymrhister ur figyelmeztette; egy felszólalásában az elnök urat, aki megbízott abban, hogy a belügyminister ur csak tudja mi van ebben az indítványban, hogy nem elleninditvány a Csilléry-féle indítvány, hanem kiegészítő indítvány, először tehát szavazzuk meg a Szabó-féle indítványt az ellenzék szavazatai segítségével — amelyek nélkül az meg is bukott volna — és miután ez megtörtént, akkor megállapodásszerüen fogadjuk el a Csilléry-féle indítványt, mert ez nem elleninditvány, ez csak kiegészítő indítvány. Hogy menynyire volt a Ház tisztában a dologgal, idézem a következő közbeszólásokat (olvassa): „Peyer Károly: Miről van szó? — Propper Sándor: Mi ez? Mi történik itt? — Pakots József: Csilléryn kivül senki sem tudja, hogy mire szavazott!" Három, a gyorsirói föl jegyzésekben megrögzitett közbeszólásokból állapítom meg (Halász Móric: Mind a három liberális!), hogy tényleg nem tudták a Háznak ezen az oldalán, hogy itt mirenézve történt megállapodás és miként lett degredálva egy elleninditvány^ a folyosón kiegészítő indítvánnyá, és miként emelkedett fel ezután ezen folyosói degredálás az elnöki emelvényig, és ott az elnök ur által is mint kiegészítő indítvány kezeltetett egy olyan indítvány, amely módosító indítvány. Most rátérek a tisztviselotelepi kérdésre, és itt azután megszűnik minden tréfálkozás és minden magyarázgatás. Szabó Zoltán képviselő urnák elfogadott indítványa — mint felolvastam — kimondja, hogy a 19. választókerület a Józsefvárosnak a Baross uccától délre eső részéből áll és a X. közigazgatási kerületnek eddig is a 19-ik választókerülethez tartozó része. (Pikler Emil: Ez el van fogadva!) Ez el van fogadva. Miután tehát a Ház már kimondta, hogy a Tisztviselőtelep a Józsefváros 19-ik kerületéhez tartozik, a Csilléry-féle indítványban — amely felett nem pontonkint szavaztak, hanem amely egységes egész, amelynek tehát a többi részt magával vonszoló része az a pont, amelyet felolvasok, a következő kiegészítést határozta el a Ház — (olvassa): „A 19-ik választókerület tísztviselőtelepi része a 22. választókerülethez
