Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

232 A nemzetgyűlés 336. ülése 1924. évi november hó 14-én, péfiteken. -tóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebb­ség. Ä Ház a javaslatot elvetette. (Peyer Ká­roly: A munkás ne tudjon szavazni, azért kell hétköznap csinálni!) Ezzel befejezést nyert a szakasz feletti ha­tározathozatal. Miután fél három órakor a Szabó József képviselő ur interpellációjára adandó ministeri' válasz meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakitom. Mielőtt azon­ban napirendi javaslatot tennék, Rassay kép­viselő ur kért szót. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Az előbb Eckhardt Tibor képviselő ur szemmellátható­lag felizgulva, azt kiáltotta többizben felém, hogy „a Szózat nyomdaszámláját nem posta­bélyegekkel fizetik". (Pikler Emil: Egyáltalá­ban nem fizetik!) Nem tudom, min izgult fel a képviselő ur, a Szózat nyomdaszámláján-e, vagy pedig a postabélyegen. Egyikhez sincs semmi közöm. De minthogy az igen t. képviselő ur abba a pártba tartozik, ahol igen szoros, ba­rátságot tart fenn egyik képviselőtársával, párttagjával, aki már egyszer ilyen közbeszó­lással más vonatkozásban megpróbált gyanú­sító dolgokat itt a nemzetgyűlésen elhinteni, nem tehetek egyebet, mint azt mondom a kép­viselő urnák, hogy vagy éretlen gyerekeskedést akart elkövetni (Eckhardt Tibor: Ezt kikérem magamnak! Ugy látszik, nincs elnök itten! — Zaj a középen.) ...vagy pedig vádat akart a t. képviselő ur hangoztatni. Ez utóbbi esetben nem tehetek mást, minthogy felhivom a kép­viselő urat, álljon fel és magyarázza meg sza­vait. Erre azért vagyok kénytelen, mert egy lap az én nevemet viseli', tehát egy ilyen kijelentés alkalmas lehet arra, hogy olyan gyanút kelt­sen, mintha akár a posta utján, akár nem tu­dom miféle utón ez a lap, amely az én nevemet viseli, illegitim pénzeket kapott volna. (Zaj. — Gömbös Gyula: Ez a lap az Esti Kurir!) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő ur a ház­szabályok 215. ^-ának a. pontja alapján szemé­lyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! Én tényleg azt a kifejezést használtam, amelyet Eassay képviselő ur itt idézett; azt mondottam a képviselő urnák: a Szózat nem postabélye­gekkel fizeti nyomdaszámláját. Ezzel egy tényt állapítottam meg, amelyet azt hiszem senki nem vont kétségbe. Hogy én imrhő további kö­vetkeztetéseket fűzök ehhez a megjegyzésekhez és hogy azokat mikor óhajtom a nyilvánosság elé hozni... (Nagy zaj a bal- és szélsőbalolda­lon. — Pikler Emil: Szégyelje magát! — Peyer Károly: Tessék nyiltan beszélni! — Drozdy Győző: Ez gyönyörű dolog! — Elnök csenget. — Esztergályos János: Ez a férfiasság! —Peyer Károly: Ulain No II.) Elnök: Csendet kérek! (Drozdy Győző: Be­csületrablás az egész! — Pikler Emil: Ez a ke­resztény erkölcs! Rágalmazni! — Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Kénytelen leszek a közbeszóló urakat névszerint is figyelmeztetni! (Foly­tonos zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Eckhardt Tibor: Ha a képviselő ur az Esti Kürir reputációjára olyannyira kényes, arra figyelmeztetem, méltóztassék az Esti Kurírban megjelenő cikkek súlyos valótlanságait és rá­galmait . . . (Zaj a szélső baloldalon. — Rassay Károly: Most nem arról van szó! — Peyer Ká­roly: Néni lehet mellékvágányra terelni! — Drozdy Győző: Ne kenje el a dolgot! — Folytonos nagy zaj.) Méltóztassék. felfogását elsősorban ezen a téren érvényesíteni. Én akkor beszélek és azt mondom, amikor akarok, és amit akarok. (Nagy zaj a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Szóval visszatáncol!^ Elnök: Rassay Károly képviselő ur a ház­szabályok 215. §-ának a. pontja alapján szemé­lyes kérdésben kért szót. (Folytonos nagy zaj. — Zsirkay János: A Briti Rózsiról van szól — Nagy zaj. — Drozdy Győző: Az a konyakbúvár se sokat beszéljen. — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. — Eckhardt Tibor: Majd teszek le itt aktákat jövő szerdán! — Nagy zaj.) Eck­hardt Tibor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon. Folytonos nagy zaj.) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat ké­rem, méltóztassék már csendben maradni (Foly­tonos nagy zaj. — Lendvai István: Tessék azt a ministerelnöknek megmondani!) Lendvai Ist­ván képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni. (Folytonos nagy zaj. — Drozdy Győző: Nincs mentség az ilyen eljárásra! — Kiss Menyhért: Először tisztázzák az Eskütt­ügyet!) Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Nem tu­dom, a képviselő ur az akta letevését szintén ide értette-e 1 (Eckhardt Tibor: Nem!) Ha nem ide értette a képviselő rír, akkor majd el fogja intézni azokkal, akikre értette. Azt hiszem, nem volt indokolatlan, amikor azzal indokoltam meg felszólalásomat, hogy olyan helyről hallatszott ez a közbeszólás, amely" ről már volt egyszer szerencsém egy gyanúsító megjegyzést hallani (Fábián Béla: A cseh pénz ügye!), amelynek következményeképen ép olyan megretirálás következett, mint aminőt most a t. képviselő úr részéről tapasztaltunk. (Eckhardt Tibor: Ün nem tudja, hogy ki rendezte azt ak­kor! — Zsirkay János: Majd rákerül a sor! — Folytonos zaj. Elnök csenget. — Eckhardt Ti­bor: Keresse a barátai körében! — Zsirkay Já­nos: Majd megtudja, hogy ki rendezte! — Foly­tonos zaj.) Elnök: Zsirkay János képviselő urat ké­rem, méltóztassék csendben maradni. Rassay Károly: Ebben a pillanatban arról a közbeszólásról van szó, amelyet a képviselő ur tett. (Folytonos zaj a balközépen és a szélső­baloldalon. — Zsirkay János: Majd elmondjuk legközelebb! — Szilágyi Lajos: Talán csak nem Bethlen István! — Folytonos zaj a Ház minden oldalán. — Bessenyey Zénó: Ismerjük Szilágyi jóindulatát! Senki sem ád rá semmit!), amely gyanúsító volt... (Folytonos zaj.) Elnök: Bessenyei képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Folytonos nagy zaj. — Szilágyi Lajos: Tisztáz­zák! — Bessenyey Zénó: Nekünk semmi közünk ezekhez, a dolgokhoz!) Rassay Károly: ... és amelynek gyanúsító élét a t. képviselő úr továbbra is fentartotta az­zal, hogy majd akkor beszél, ha ő akar. Ez szó­rói-szóra ugyanaz az eljárás, amelyhez már egyszer szerencsém volt ebben a Házban. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, mit akart ön a bélyegekkel, de ebben az ügyben egy bélyeg maradt: a rágal­mazó bélyege, és az önön maradt. (Nàgy zaj a Ház mindenoldalán. —Taps a szélsőbaloldalon. — Zsirkay János: A Briti Rózsi bélyege!)

Next

/
Thumbnails
Contents