Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

16 A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. Amikor Csilléry képviselő ui* megtette azt a javaslatát, hogy ne hat, hanem tíz évre legyen a helybenlakás leszögezve, reám azt a benyomást tette ez a javaslat, hogy itt az a képviselő-csoport, amely ezt a választójogot a saját testére kivánná szabni, a belügyminister, ur mentségére sietett (Propper Sándor: Összjáték ez!) azért, mert a minister ur akceptálta a hat évet és a hat év esetleg itt a nemzetgyűlés tanácskozásai révén veszélybe kerülhetne; megeshetnék az, hogy itt talán találkozik egy többség, amely ha nem is a mi javaslatunkat fogadná el, amely két évhez kívánja kötni a választójogot, de elfogadná azt a javaslatot, amely megelégedne a két évvel, valószínűleg azért két évvel, inert már 52 évvel ezelőtt a törvény biztosította Budapest lakosságának a törvényhatósági választójogot kétévi helybenlakás után. Azóta 52 év múlt el, és egy világháború és a forradalniak után vagyunk, olyan háború után, amely egész Európát .úgyszólván tengelyéből kiforgatta, az idők egészen megváltoztak, de nem hátrafelé, hanem előre. Minden országban azt látjuk, hogy a választójog — niost épen erről van szó — kiszélesbedett, ugy az országgyűlési, mint a községi választás tekintetében. Ilyen körülmények között nekünk azt kell tapasztalnunk, hogy kiküszöbölik azt a választójogolt, amelyet; négy évvel ezelőtt alkottak a háború utáni Budapest részére, amely általános, titkos, mindkét nemre kiterjedő választójog alapján a most levitézlett többség lett a főváros helyzetének ura és ugyanezen testület részére nem egy javitott választójogot tartalmazó javaslatot terjesztenek a nemzetgyűlés elé, hanem olyant, amely ha nem is teljes egészében, de mégis azt az állapotot akarja yisszaállitani, amely nem 52 évvel ezelőtt, hanem; még azelőtt fennállott. Ha akkor kétévi helybenlakás volt a választójog feltétele, akkor ma, ilyen hosszú idő multán és mindazok után, amik történtek, a szükséges helybenlakási időt csak rövidebb időben, nem pedig hosszabb időben lehetne megállapítani. Lehet, hogy a belügyminister ur azt fogja mondani: Hja, de 52 évvel ezelőtt (Györki Imre: Nem ő volt a belügyminister!), amikor kétévi helybenlakást kötöttek ki, virilizmus is volt. (Propper Sándor: Most is van!) Ez igaz. De ez más formában ebben a törvényjavaslatban is szerepel, mert kinevezettek is kerülnek a törvényhatóságba. (Bárczy István: Ez sokkal rosszabb!) Ez egészen mindegy. (Bárczy István: A virilistákat is választották!) Akármilyen oldalról világitom meg* tehát ezt a kérdést, végeredményben azt kell megállapítanom, hogy ez a törvényjavaslat nem haladás, hanem visszaesés. Legalább a mi pártunk már ebből a szempontból is mindent elkövet, a részletes tárgyalás alkalmával is, hogy figyelmeztesse az igen t. Nemzetgyűlést arra a körülményre, hogy amikor mindenütt a haladásnak hódolnak, akkor; nem lehet Magyarország örökké az az ország, ahol ezt nem kívánják figyelembe venni. Nem. törődünk azzal, hogy mi történik körülöttünk? Nem kívánunk azoknak a sorába állni, akik a haladást kívánják szolgálni? Nem számolunk azzal, hogy hiába hoz a nemzetgyűlés elavult törvényeket? Ha nem 1924-ben tanácskoznánk e javaslat felett, hanem talán 1914-ben, ha még a háború előtt volnánk, és arról volna szó, hogy megnyerjük Budapest főváros lakosságát ennek az ui törvényjavaslatnak, akkor valaliogy lehetne azt mondani, hogy bár a javaslat a kornak nem megfelelő, de mégis meg lehet érteni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor, foglalja el.) Bizonytalan időkben, amikor nem tudjuk, hogy mi lesz az országnak és vele a fővárosnak a sorsa, ezt még megérthetnők. Ma azonban a történtek után nem. Annál kevésbé lehet ezt megérteni, mert mindenki, bármelyik oldalán üljön ennek a Háznak, azt hangoztatja — hogy őszintén-e, vagy nem, azt nem tudom megvizsgálni —, hogy fogjunk össze a főváros újjáépítésére, mert a háború és a forradalmak annyit pusztitottak, hogy csak közös égővel lehet elintézni a teendőket és csak közösen lehet ezt az újjáépítést megcsinálni. Gondolja a belügyminister ur, hogy az ilyen maradi törvényjavaslatokkal, amelyek a jogokat nem szélesitik, hanem szűkítik, lehet ebben az esetben a főváros lakosságának széles rétegeit megnyerni arra, hogy szeressék ezt a várost, hogy ennek a városnak fejlődése érdekében kövessenek el mindent, amit ilyen esetekben minden állampolgárnak és a város minden lakosának meg kellene tenni? Meg is tennék mindezt, ha azt látnák, hogy a kormány végre olyan álláspontra helyezkedett, amely megértő és nem látnák azt, hogy külföldön a kormány feje a legszebb ígéreteket teszi, idehaza azonban a kormány olyan törvényjavaslatokkal jön, amelyek nem haladást, hanem visszaesést jelentenek. Az általános vita is alkalmat adott nekünk arra, hogy a hatéyi helybenlakás követelménye ellen kifogással éljünk, de kétségtelen, hogy különösen az a párt, amelynek én is szerény tagja vagyok, a szociáldemokrata párt, tehát a szervezett munkásság egy tekintélyes része ugy érzi, hogy ez a szakasz, a hat- illetve hétévi (Propper Sándor: Nyolcévi!) helybenlakás feltétele ahhoz, hogy a munkásember, mint fővárosi lakos törvényhatósági bizottsági választójoghoz jusson, leginkább vele szemben csapás. Nagyon kíváncsi volnék, és nagyon kérném a belügyminister urat, hogy amikor a vita végén megteszi megjegyzéseit ehhez a ponthoz, legyen szives és magyarázza meg nekem, hogy eltérőleg a külföldi községi választójogoktól, miért tartja fontosnak, hogy minimum hat évre legyen szükség ahhoz, hogy valaki itt Budapest fővárosában községi választójoggal birjon. Ha csak azzal nem tudná megmagyarázni, amit már érintettem is, és ami kapcsolatos Csilléry képviselő ur javaslatával, hogy szívességet akar tenni Budapest székesfőváros lakosságba ama elenyésző rétegének, amely még a hat évvel sincs megelégedve s amely Budapest fővárosát vissza akarná csavarni olyan időszakba, melyről teljes joggal azt lehetne mondani, hogy a kisebbség uralja a többséget. Már pedig a belügyminister ur egyike azoknak, akik valamikor terrorizmusnak nevezték el azt a helyzetet, hogy a kisebbség kormányozza a várost vagy az országot a többséggel szemben. Én is azt mondom, hogy ha a kisebbség uralkodik a többség felett, ez csak azon az alapon lehetséges, ha a kisebbség kormánya terrorizmussal dolgozik. Ennek a szakasznak ebbe a javaslatba való beillesztése nem jelent egyebet, mint azt, hogy ilyen terrorisztikus eszközökhöz -juttassa azokat, akik választás utján akarnak többségbe kerülni. Épen ezért mondóim, hog'y Csilléry képviselő ur nem volt egészen őszinte a javaslatával- El kellett volna mondania, hogy: ezt a javaslatot csak azért teszem meg, hogy taktikázzam, ő maga sem veszi komolyan ezt a javaslatot; ezt a bizottságban is láttam. Ezt az