Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-336

228 A nemzetgyűlés 336. illése 1924. az igazságtalan megállapítást, amely Petrovácz Gyula tisztelt képviselőtársam javaslatában van, s amely a választók számarányára egyáltalán nincs tekintettel. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ebben a tekintetben a Szabó Zoltán képviselőtársam által előterjesztett javaslat igazságosabb, mint Petrovácz képviselőtársam javaslata, viszont Szabó Zoltán képviselő ur javaslatának az a nagy hibája van, hogy a munkásnegyedekre vonatkozóan igazságtalan. Helyes megoldásnak a magam részéről is a Szakács Andor képviselőtársam által előterjesztett javaslatot tartom, mert ez ugy pártszempontokból, mint minden tekintetben igazságos. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs felírva! Elnök: Senki szólásra feliratkozva nem lévén, kérdem a t. Házat, kiván-e még valaki szólani. (Nem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet utáni) Elnök: Az ülést megnyitom. A belügyim nis ter ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel csak röviden akarok foglalkozni a jelen szakasz felett megindult vita anyagával. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehetem ezt annál is inkább, mert tulajdonképen nagyon egyszerűek azok a kérdések, amelyekről szó van. Az első kérdés, amelyet fel kell tenni magunknak, az, hogy vájjon ily kerületi beosztás statnálásával milyen célt akarunk elérnil Nézetem szerint egyetlenegy cél van, amelyre törekedhetünk, s ez az, hogy igazságos kerületi beosztást csináljunk (Zsirkay János: Az az egy cél lehet csak, hogy Budapest keresztény maradjon); semmi esetre sera lehet az a cél, hogy egyik vagy másik pártnak legyen előnyére ez a kerületi beosztás. Ha összehasonlítjuk a közigazgatási kerületeket választási és szavazási technika szempontjából és az igazság szempontjából a 22 választókerülettel, akkor azt látjuk, hogy ez a tiz közigazgatási kerület a maga területének teljes külömbözőségénél fogva az egyes közigazgatási kerületekben lakó lakosság heterogén voltánál fogva sokkal igazságtalanabb, sokkal kevésbé méltányos, mintha a jelenlegi törvényes beosztás, a 22 választókerületi rendszer áll fenn. Igaz ugyan, hogy 1872-től fogva tiz közigazgatási kerületben választottak, de épen maga az a tény, hogy ez a beosztás ilyen régi s hogy 50 esztendős múltra tekint vissza, minden gondolkodó ember előtt kell, hogy valószínűvé tegye azt, hogy idejétmulta és a mai viszonyoknak nem felel meg. Akkor, amidőn ezt a tiz közigazgatási' kerületet elődeink bölesesége beosztotta, ezek a kerületek lakosság, intelligencia szempontjából nagyjában egyformák voltak. Ma azonban ezek a kerületek részben erősen, részben egészén csodálatos amerikai módon terjeszkedtek és fejlődtek tovább, részben pedig területi körülhatároltságnknál fogva természetszerűleg fejlődni nem tudtak. Ezelőtt néhány esztendővel, igen alapos munkával, majdnem azt mondhatnám, az összes szakértőknek egy esztendeig való meggondolása, számitgatása, gondolataiknak összevetése utján jött létre a mai Budapestre szabva az a 22 választókerület. Ha tehát ezt a kérdést vetjük fel, hogy évi november hó 14-én, pénteken. egy ilyen régen megalkotott s az élettel azóta ellentétbe került beosztással szemben azt választjuk-e, amelyiket most nemrég*, a mai városra szabtak és a mai viszonyoknak megfelelően kerekitettek ki akkor, nézetem szerint, ha igazságot és méltányosságot keresünk, csakis erre a második álláspontra helyezkedhetünk. Azt méltóztatik mondani egyik részről, hogy ez a kerületi beosztás is bizonyos pluralitást joI lent. Természetes, hiszen addig, amig a választás kerületenként történik, mindig lesznek aránytalanságok a kerületek között. Sehol a világon nem sikerült olyan kerületi beosztást megteremteni, hogy ezek a kerületek teljesen egyformák legyenek. De ha azt kérdezzük, hogy a pluralitás melyik beosztásnál nagyobb, a tiz vagy a huszonkét kerületre való beosztásnál-e, akkor azt hiszem, egy tekintet a statisztikába meggyőz bárkit arról, hogy sokkal kisebb a pluralitás és az aránytalanság a tiz választókerület mellett, mert egy olyan kerületi beosztás mellett, mint a közigazgatási kerületek beosztása, ahol a legnagyobb kerületben jelenleg 70.000 választó van, a legkisebb kerületben pedig 11.000, ahol tehát a legnagj^obb kerület hétszer akkora, mint a legkisebb, arányosságot és igazságot keresni nem lehet Viszont a huszonkét kerület mellett a két szélsőség, a 24 és a 10 ezer választó, sokkal nagyob differenciát jelent. De igazuk van Szakács Andor és Propper Sándor képviselő uraknak, hogy hiszen lehet azután ugyanazon arányosságról beszélni az egész főváros és a választás egész területén, akkor ha egy választókerületbe osztjuk be a várost. Ez teóriában régen megvitatott kérdés, és a teória régen arra az álláspontra helyezkedett, és majdnem minden állama prakszisban is ezt követi — illetőleg: minden állam, mert sehol a világon nem tudok ilyen egysége.« választásról —, hogy ezt végrehajtani nem; lehet, mert hiszen a választás célja az, hogy a polgárság a maga sorából válassza ki azokat, akikben ímegbizik. Ha ilyen nagy, országos, vagy városokra kiterjedő kerülettel dolgozunk, akkor ennek vége az, hogy mindig a pártvezetőségek és a közvélemény élén álló emberek jelöltjeit választják meg, de a választópolgárok bizalma meg nem nyilvánul. A 22 választókerület mellett kell tehát állástfoglalnunk, ha bölcsen, okosan és igazságosan akarunk eljárni. Csak röviden akarok foglalkozni azokkal a számadatokkal, amiket Petrovácz képviselő ur idézett. Felolvasott itt bizonyos adatokat, amelyekkel azt kívánja bizonyítani, hogy a keresztény kerületekben aránylag több választóra jut egy-egy mandátum, mint a nem keresztény többségű kerületekben. Az igen t. képviselő úr azonban csak egyes számadatokat olvasott fel, és nem mondotta meg, hogy a Belvárosban még kevesebb választóra jut egy-egy mandátum, mint a Lipótvárosban, nem mondotta meg, hogy ez a kétségtelenül intelligencia által lakott törzsökös, régi kerület, a Lipótváros áll ugyan a második helyen, de az első, harmadik, negyedik és ötödik helyen viszont keresztény kerületek állanak. Hasonlóképen beszélt arról az igen 1. képviselő úr, hogy micsoda igazságtalanság, hogy az V., VI. és VII. kerület, tehát azok a kerületek, ahol a keresztény lakosság a lakosság arányában a legkevesebb, 112 mandátumhoz jut, nem emiitette azonban meg, hogy ebben a három kerületben lakó választók az összes választók 45% -át teszik. Ha egyszer a közigazgatási kerületek topográfiailag annyira különbözők,