Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha ezt célozza is a jobboldalról jövő indítvány, nem kell-e meggondolni, nem sérti-e ez a keresztény kispolgári társadalmat isi Mert igaz ugyan, hogy volt 1914-ben galiciai zsidó bevándorló, aki nem kívánatos elem, de 1914-ben bevándorolt galeiai zsidó egy-két év múlva már gyakorolni fogja a választójogát. A háború utáni időben az idegen megszállás folytán leszorult keresztény értelmiség, a nem diplomás emberek is, nagy számban jöttek fel a fővárosba. Nem hiszem, hogy az 1918-as számarány kedvezőtlenebb lenne, mint az 1922. évi számarány. Nem tudom tehát megérteni, miért fosszuk meg épen ezeket a keresztény polgári társadalomhoz tartozó józan választópolgárokat szavazati joguktól? Ha jöttek be zsidók, azok a zsidók Budapesten maradnak és bárki inkább megy el innen, de a zsidó nem megy el innen. (Kiss Menyhért: Elég baj az!) Ezt tehát e tekintetben célravezetőnek nem találom s meggyőződésem, hogy az urak nem fogják elérni azt a céljukat sem, hogy a szocialista szavazatok számarányát csökkentsék. A szocialista szavazatok ugyanis nem igen fognak szaporodni, mert a bejött munkások a perifériákban laknak, azok pedig rendesen Budapest környékéhez tartoznak és ott van szavazati joguk. (Petrovácz Gyula: Mégis itt szavaznak! — Propper Sándor: Ez fáj maguknak, ugy-e? — Peyer Károly: Nincsenek is felvéve a névjegyzékbe! — Petrovácz Gyula: Ezrével vannak ilyenek felvéve! — Peyer Károly: Egyet sem tud mutatni!) Legyen szabad még egy indokot előterjesztenem. Az illetőségi törvény, az 1886. évi XXII. teikk azt mondja, hogy 2 év után mindenki megszerezheti az illetőséget, aki ellen a törvényben felsorolt kifogások nem merülnek fel. Fonák helyzetnek látom azt, hogy ha valaki itt Budapesten illetőséggel bir, ugyanakkor ne gyakorolhassa szavazati jogát, holott illetőségénél fogva egyéb kedvezményeket élvez és terheket kénytelen viselni. Épen azért, hogy ezek, akik Budapesten illetékesek, a választójogtól el ne zárassanak és ezáltal bizonyos közjogi igazságtalanságok ne támadjanak, sokkal helyesebbnek és helyénvalóbbnak tartanám, ha az illetőséghez kötnők a választójogot olyanképen, hogy azt 2 évi helybenlakás biztosítaná. Még egy gyakorlati indokom volna ehhez az indítványhoz. A 2 évi helybenlakáshoz kötött választójog körülbelül azonos volna a nemzetgyűlési képviselői választói jog gyakorlásával, azzal a különbséggel, hogy a helybenlakás itt Budapesten kötelező. Mennyi munkát, mennyi kiadást takarítanának meg azzal, ha nem kellene külön listákat összeállítani! Menynyivel könnyebb volna összeállítani a választói névjegyzéket és mennyivel kevesebb visszaélés támadna akkor. Én tehát tisztelettel vagyok bátor előterjeszteni azt a javaslatomat, hogy a 2. § első bekezdésében a hat év helyett két év írassék, amennyiben Nagy Vince képviselőtársam javaslata nem fogadtatnék el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! A 2. § megállapítja a helybenlakás feltételeit és megállapítja azt, hogy csak annak lehet Budapesten községi választójoga, aki mindamellett, hogy magyar állampolgár és adót fizet, ezenkivülhat év óta lakik Budapesten. Én szerinévi november hó 5-én, szerdán. 15 tein ebben a törvényjavaslatban ez a pont a legmesszebbmenő, mert hiába állapítja meg ez a törvényjavaslat azt — nem szólva az általános egyenlő titkos választójogról —, hogy a többi szakaszok szerint kinek van választójoga, ha ez a 2. § hozzáteszi azt, hogy azonban kell hogy hat, illetőleg hét év óta lakosa legyen Budapestnek. A mi felfogásunk szerint ez a pont tisztán csak azért van ebben a javaslatban, hogy a munkásság nagy részét megfossza választójogától. Mert mely rétege a főváros lakosságának az, amely leginkább ki van téve a hullámzásnak, a fluktuációnak, ha nem a munkásréteg, különösen a mai nehéz időkben! Peyer képviselőtársam már rámutatott arra, hogy ha itt Budapesten nincs munka, akkor a munkás kénytelen a vidékre menni — ha ott ugyan kap — és viszont, ha vidéken nem vagy csak átmenetileg talál munkát, akkor visszajön Budapestre. Hiába lakott itt tiz vagy több év óta is, ha ittartózkodását megszakítja és a választói névjegyzékből épen ezért kikerült, ismét hat, illetőleg hét évre van neki szüksége ahhoz, hogy Budapesten újból választójoga legyen. Azok a képviselő urak, akik a bizottságban a hat év mellett érveltek, és itt is amellett kardoskodnak, hogy nemcsak hat, hanem mint Csilléry képviselőtársam mondotta, tiz év kell ahhoz, hogy valaki érett legyen abban a tekintetben, hogy Budapesten szavazati jog felett rendelkezzék — ami nem is tiz év, hanem tizenegy, ugy mint a mi követelésünk is, hogy félév, nem félév, hanem legalább is másfél év —, azt mondják, hogy erre a hosszú helybenlakásra azért van szükség, mert a főváros ügye egészen más, mint az ország ügye. Ahhoz, hogy valaki nemzetgyűlési vagy országgyűlési választójoghoz jusson, elég a két év, mert hiszen amit ott csinálnak, azok a törvényjavaslatok nem igényelnek olyan nagy ismeretet, mint azok, amelyeket & törvényhatósági bizottság van hivatva megalkotni a főváros részére. A szükséges ismereteket, a városnak különleges helyzetével és hasonló érvekkel igyekeznek magyarázni azt, hogy miért van szükség arra, hogy a helybenlakás ilyen hosszú tartamú legyen. Kérdezem ezek után, hogy ha valaki megkapja a választójogot, azáltal ő már biztosítva van abban a tekintetben is, hogy törvényhatósági bizottsági tag lesz? Hiszen azok nem lehetnek mind törvényhatósági bizottsági tagok, csak választók lesznek. Már a jelölésnél is bármely párt csak olyanokat igyekszik megválasztani, akiket ő a legalkalmasabbakiiak, leghivatottabbaknak, legrátermettebbeknek tart a törvényhatósági bizottsági tagságra, (Györki Imre: Tehát Petrováczot nem!) Milyen kapcsolat áll fenn arra nézve, hogy a helybenlakást azért kell ennyi évre kiterjeszteni, mert ezekhez a városi ügyekhez sokkal nagyobb ismeret kell, mint ahhoz, hogy valaki nemzetgyűlési képviselő lehessen? Ez tehát teljesen hamis beállítása ennek az ügynek ^ és pedig azért, mert nem helytálló ez az érv. Nem akarják őszintén bevallani, hogy miről van itt szó. Arról van szó, hogy a választók száma minél kevesebb legyen, és azok, akik ezáltal a választói jogtól elesnek, a munkásrétegekből kerüljenek ki. Épen ezért nem fogadhatjuk el azt az érvet, hogy a törvényhatósági választói joghoz szükség volna arra a kikötésre, hogy csak az élvezheti a választójogot, aki a többi kellékek mellett ilyen hosszú idő óta tartózkodik már a fővárosban.