Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-336
2 nemzetgyűlés 336. ülése 1924. évi talanság, amely eddig fennállott az egyes úgynevezett keresztény és az úgynevezett liberális kerületekkel szemben' a közigazgatási kerületi vonatkozásban, motet többé-kevésbé eliminálva van-e és kifejezetten egyedül és kizárólag a munkáskerületek azok, amelyekre ezt a nagy aránytalanságot, amely az egyes kerületekben megvolt, áthárították. Nem akarok most arról vitázni, vájjon a közigazgatási kerület, vagy pedig a 22 választókerület jobb-e. Nekünk nem ez a fontos szempont ennél a törvénynél sem, hanem mindig a lényeg. A lényeg pedig itt az, hogy aránylagosan, a választók számarányának megfelelően válasszon minden kerület bizottsági tagokat a községtanácsba. Ez a főszempont és ebből kiindulva kellene megalkotni ezt a szakaszt, úgyhogy ez érvényesülhessen is. Sajnos azonban, az a rendelkezés, amelyet itt előterjesztettek és amelyet kézhez kantunk, épen az ellenkező célt éri el. mert kielégít ugyan bizonyos liberális polgári kívánságokat, és keresztény kerületi kívánságokat (Petrovácz Gyula: Dehogy elégíti ki !) — majd rámutatok a számokra, amelyeket nem lehet megcáfolni —, ellenben elüti a munkáskerületeket, a munkásnegyedeket ettől az aránylagos képviselettől és nem mér a számukra ugyanúgy jogegyenlőség elve alapján, mint ahogy méri a liberális és az úgynevezett keresztény kerületeket. Ismétlem, az a legszomorúbb dolog, hogy előfordul bat, hogy a törvénv abból a szempontból készül, vájjon melyik uártnak hog5 r an kedvez, Amikor ilyen dologról van szó. nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy azok, akik ezt a célt és tendenciát szolgálják, és maguk szűk látókörű politikai érdekeiért csinálják és hajtják végre ezeket az intézkedéseket, tulajdonképen nem tesznek mást. mint a forradalmat készítik elő, mert elvetik az igazságtalanságokat és nyilvánvalóan bebizonyítják, hogy az óbudai, a Kőbányán vagy az Angyalföldön a gyári negyedben lakó munkásnak a választójoga kevesebbet ér. Egy belvárosi polgár választójogával hat kőbányai, óbudai vagy angyalföldi munkás választójogát kell szembeáílitani, mert a perifériákon hat munkásnak van annyi' választójoga, mint a Belvárosban, vagy az első kerületben, vagy az újonnan kialakult 17-ik kerületben egy polgárnak, és eszerint hat munkásnak van annyi befolyása a törvényhatósági bizottsági tagok megválasztására, mint ezekben a kerületekben egy polgárembernek. íKabók Lajos: Szép igazság ez!) Ez kézzelfogható bizonyíték amellett, hogy ez a geometria, ez a kerületi beosztás itt tisztán azt a célt szolgálja, hogy a munkások érvényesülését a község vezetésében lehetetlenné tegyék. Csak néhány példát akarok említeni. Itt vannak például a budai kerületek ; maradjunk meg egyelőre a budai oldalon. Mit látunk a budai oldalon 1 Az előttem szólott t. képviselőtársam azt mondja, hogy a törzslakossággal számolni kell. Vájjon Óbudán nincs törzslakosság 1 Óbudának még törzsökösebb lakossága van az ő szempontjukból, mint a Belvárosnak. Hasonlítsuk össze az I. kerületet és Óbudát, az első választókerületet az ötödik választókerülettel, amely teljesen azonos a harmadik közigazgatási kerülettel. Azt fogjuk látni, a múltkor leszavazottak szerint — kiknek száma körülbelül megfelel a mai választók számának —, hogy mig az I. kerületben, vagyis a Várban 9492 választó választ tizennégy községi képviselőtagot, addig Óbudán, tehát Budának egy november hó íí-én, pénteken. 221 részében, abban á részében, amelyet kisemberek laknak, 15.415 választó csak tie községi képviselőt választ. (Baticz Gyula: Pedig azok ősibb lakók !) Ha arról beszélnek, hogy a múlt tradícióit akarják érvényesíteni és megvédeni, miért nullázzák ki Óbudát, amely régi tradíciónál« alakulata Budapestnek. (Baticz Gyula: Mert munkások laknak ott !) Talán azért mert munkás és keresztény kerület! Nem azért, mert keresztény, hanem azért, mert munkáskerület. (Zaj a középen.) Ezért lesz kevesebb képviselete. Itt van egy másik roppant érdekes dolog. Azt mondják, a Belváros privilégiumot élvez és 16 mandátumot kap. (Baticz Gyula: Mert ott laknak a siberek !) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A Belvárosra ugyanaz áll, ami az I. kerületre. Ez is privilegizált kerület. A Belvárosban 10.100 választó 16 mandátumot kap, míg az Angyalföld, a 12-ik választókerület, amely tipikusan munkásnegyed, a maga 22.381 választójával csak tiz mandátumot (Kabók Lajos: Gyalázat! Hol itt az igazság!) Ennél nagyobb igazságtalanságot még nem foglaltak törvénybe (Zaj a szélsőbaloldalon.), a mandátumok kiosztásánál ennél nagyobb jogfosztást még nem csináltak, mint aminőt ezzel a törvénnyel akarnak csinálni. De menjünk tovább. A Józsefvárosban ugyanilyen az arány. A VII. kerületben, ahol a liberális polgárok kaptak kedvezményt, már nem tűnik ki ilyen nagy aránytalanság, mertess nem is olyan kifejezetten munkáskerület, ellenben a munkáskerületeknél nyilvánvaló mindenütt a rettenetes nagy aránytalanság. Amig például a Ferencváros belső részében 11.611 választó 12 bizottsági tagot választ, addig Kőbányán 28.090 választó mindössze csak 10 bizottsági tagot. Ugyanez az aránytalanság mutatkozik a XIX. kerületben, a külső Ferencvárosban a belső Ferencvárossal szemben. A munkáskerületekben, amelyekben a szociáldemokrata pártnak a legnagyobb befolyása és súlya van, nagyobbszámu választónak kevesebb bizottsági tagot adnak, mint más kerületekben, ahol a polgárság van számottevően képviselve. Minthogy az előttem szólott t, képviselő ur nem abból indult ki, hogy olyan törvényt hozzunk, amely a jogegyenlőség alapján épül fel. a belügymiuister tir pedig olyan tervezetet terjesztett elő, amelynek az a célja és rendeltetése, hogy pártszempontokat szolgáljon, ebből nyilvánvalóan meg lehet állapítani, hogy az egész tervezet a szociáldemokrata munkásság ellen irányul. (Baticz Gyula: A munkásság ellen, kivétel nélkül!) Nem tartom szükségesnek, hogy erről a kérdésről hosszasan beszéljek. A bizottságban végigverekedtük poutról-pontra enaiek a törvényjavaslatnak minden szakaszát és sehol sem tudtunk elérni semminemű olyan eredményt, amely akár a jogkiterjesztés terén, akár a lefektetett sérelmek orvoslása terén olyan dolgot hozott volna, amely tágítaná a jogok megszerzését, vagy azok érvényesülésének lehetőségét. Itt pedig egyenesen arról van szó, hogy az a kevés és szűk jog, amelyhez ezen a törvényen keresztül a munkásság jut, ezzel a választókerületi beosztással még inkább csökkentessék és érvénytelenittessék, mert hiszen az elmondottak alapján világos, hogy a munkáskerületek csak azért kapnak kevesebb mandátumot, szemben a sokkal kifeebb, esetleg S3*
