Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

Á nemzetgyűlés 335, illése 1,924. den eljárás nélkül össze lehet irni, (Propper Sándor : Nagyon is gyakorlati az, amit csinálnak!) hogy egyszerűen a levegőből előáll egy lista s hogy mindaz az eljárási szabály, amelyet elvégre mégis csak meg kell állapítani, semmi egyebet nem jelent, mint a választók molesztálását. Minden választói összeirás bizonyos formákhoz van kötve. Ezek a formák arra szolgálnak, hogy ez a névjegyzék egyáltalában létrejöhessen. Arnint ezeket a formákat a világból el akarjuk távolítani, ez a névjegyzék létre jövetelének lehetetlenségét jelenti. Az más kérdés, hogy a formák ilyenek vagy olyanok lesznek-e, de magában véve abból kiindulni, hogy ezek a formák feleslegesek, hogy ezek a választók zaklatására szolgálnak, a helyzet nem ismeréséből eredhet csak, mert hiszen bizonyos összeirási forma mindenütt elő van irva, és kell is, hogy előírva legyen. Azt mondják a képviselő urak, hogy hivatalból kell összeírni a választókat. Természetes, hogy hivatalból kell összeírni őket. Ez a 7. § is egy hivatalból való összeirás módját állapítja meg. Ez egy hivatalból való összeirás, ahol azonban szükséges a felek közreműködése is. (Propper Sándor : Csak az 5. § mond mást !) Itt veszem fel a vitát Vázsonyi igen t. képviselőtársammal, aki megvádolt engem azzal, hogy hivatkozom rá és az általa annak idején megalkotott törvényre, mindazonáltal, hogy ő ennek a törvénynek végleges formájával nem értett egyet. Abban a bizonyos választójogi bizottságban, mely a Vázsonyi-féle választójogi javaslatot tárgyalta, én is résztvettem s annak minden momentumára nagyon jól emlékszem. Ugyanis ugy áll a dolog, hogy a részletes vita alkalmával Vázsonyi képviselő ur már nem volt minister, s így a végleges szövegért felelőssé nem is tehető. Felelőssé tehető azonban mindazért, ami az eredeti javaslatban benne volt — s ezért én mindig óvakodtam is, hogy csak az eredeti javaslatra hivatkozzam — és felelőssé tehető mindazért, ami az eredeti javaslat indokolásában foglaltatott. (Ugy van ! a középen.) Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy az ő javaslata szerint az összeírásra kötelezett hatóságok a 32. § segítségével összeírhatták a választókat a választók közreműködése nélkül. Lehet, hogy nem igy értette a képviselő ur, amit mondott, azonban mindenesetre, ha valamely vitát ebből a szempontból a javaslattal szemben felvetett, csak ilyen alapon vethette fel, hogy t. i. ottan ugyanolyan hivatalos eljárás folyamán, mint amilyen a jelenlegi javaslatban van, a választók közreműködése nélkül történhetett összeirás. f Ez a bizonyos 32. § igenis a közintézmények egész sorát kötelezi arra, hogy jegyzékeket bocsássanak az összeiró bizottság, illetőleg a központi választmány rendelkezésére. Csakhogy ezeknek a bizonyos jegyzékeknek a segitségével a 2. §-ban a választójogra nézve megállapitott kellékek közül csakis két kelléket lehetett igazolni, holott hat kellék van felsorolva a 2. §-ban. Ezekből a jegyzékekből sem az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését nem lehetett megállapítani, sem pedig azokból a katonai szolgálat nem volt megállapítható, valamint a vitézségi érem vagy a Károlyi-csapatkereszt tulajdona sem volt megállapítható. Egyedül az adófizetés, az iparengedély vagy iparigazolvány alapján való iparűzés és az állandó alkalmazásnak a 6. pontban felsorolt olyan esetei, ahol az illető nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál vagy közüzemnél volt állandó alkalmazásban, voltak igazolhatók. Tehát az esetek messze túlnyomó többségében igenis ott is valamikép, valamilyen, a hivatalosan összeszedett adatokon kívül évi november 13-án, csütörtökön. 201 az anyaghoz hozzákerült adatokból kellett a választói jogosultságot megállapitani- Az pedig természetesen elsősorban az érdekelt felektől várható, hogy ezeket az adatokat nyújtsák. Én azt a tételt állítottam fel az általános vita folyamán, hogy minél tágabb körű egy választójog, annál nagyobb szükség van a választók közreműködésére, s annál kevésbbé lehetséges nyilvánkönyvekből a választójogot megállapitani. Ezt a tételt épen a Vázsonyi igen t. képviselő ur által benyújtott törvényjavaslat igazolja legjobban, mert hiszen az ott a hivatalból beszerzendő adatokra vonatkozólag megállapitott esetek épen azokra az esetekre vonatkoznak, amelyek mintegy szükitették akkor a választójogot, s amelyek azért voltak szükségesek, hogy a választójog kevésbé szűk legyen, s az általános, generális szabály alá eső esetekre vonatkozólag egyáltalában nem tartalmaztak módot az adatoknak a magánfelek közreműködése nélkül való beszerzésére. Ezért kénytelen vagyok fentartani azt az álláspontomat továbbra is, hogy egy szélesebb körű választójognál igenis a választók érdekképviseleteinek, szervezeteinek, de mindenesetre valamilyen utón és módon a választóknak maguknak is közre kell működniök. (Propper Sándor: Az érdekképviseletek ki vannak zárva!) Méltóztassék megengedni, hogy erről később nyilatkozzam. De ha már itt Vázsonyi Vilmos képviselőtársamnak múltkori beszédemre tett megjegyzéseivel foglalkozom, kénytelen vagyok némileg eltérni a tárgytól is. Az igen t. képviselő ur t. i. azt mondotta, hogy én hivatkoztam rá a választójog gyakorlásából kizáró okoknál is, és pedig hamisan hivatkoztam rá azért, mert — ismételten azt mondotta — én a törvényre, arra hivatkoztam, ami a végén a törvénybe belekerült, s nem az ő javaslatára. Azt hiszem, hogy a képviselő ur azért esett ebbe a tévedésbe, mert jelenleg a naplókat mindig csak napok múlva tudjuk megkapni, s igy a képviselő ur nem tudja, hogy én sem a törvényre, sem az ő javaslatára nem hivatkoztam, hanem az indokolásra hivatkoztam, arra az indokolásra, amelyet ő irt alá s amelyet bizonyára nagy gonddal és körültekintéssel alkotott meg. Ebbe az indokolásba semmiféle beleszólása a bizottságnak nem volt; ehhez az indokoláshoz a politika nem járult hozzá. Ez az indokolás az ő speciális, gondos munkája, és amikor én az indokolásra hivatkoztam, akkor — bár nagyon jól hangzik — de egyáltalában nem megcáfolása a szavaimnak, ha ő ezzel szemben a törvényjavaslat és a véglegesen megállapított törvény szövege között különbségeket tesz. Az indokolás igenis ugyanazt az elvi alapot állítja fel, amelyen nem ez a javaslat, hanem a választójogi rendelet áll. Amikor őreá hivatkoztam, ezt nem azért tettem, hogy megtámadjam az ő álláspontját, hanem azért, hogy ezzel igazoljam be, hogy a rendelet elvi álláspontja épenséggel nem antidemokratikus, mert ha az lenne, akkor valószinüleg a demokrata Vázsonyi képviselő ur és annak idején demokrata minister ur ezt az indokolást alá nem irta volna. Visszatérek azokra a további kifogásokra, amelyeket ezzel a szakasszal szemben egyes képviselő urak felhoztak. Itt az egyes szónok urak a harmadik bekezdést kifogásolták, mondván, hogy a választók jogának megnyirbálására vezet az, hogy a 3. pontban kimondatik, miszerint a választók névjegyzékébe való utólagos felvételét csak akkor kérheti valaki, ha valamely illetékes hatóság a képviselőválasztói névjegyzék elkészítése során oda való felvételét elrendelte. Ebből tehát az következik, hogy a speciális kellék iga-