Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. évi november 13-án, csütörtökön. 199 lene lennie, az én zsebemből kerüljön a nemzetgyűlés szine elé. En kijelentettem és most is megismétlem azt, hogy én, mint a központi választmány egy igénytelen tagja, azt hiszem, jogositva vagyok a központi választmány irattárában bizonyos dolgokat kikutatni és megkeresni (Kutheusteín Mor : Ki engedte meg t) es jogositva vagyok téritvény ellenében onnan azt az iratot kivenni, (Fropper Sándor: Szóval zsebben hordozzák a fővárost) aminek következtében ez az okmány még tegnap a központi választmány irattárában voit, es holnap ismét a központi választmány irattárában lesz, ugy, hogy erre bazirozva azt, hogy ilyen módon onnan okmányok eltűnhettek, azt hiszem, komolyan nem lehet állitani. (Hegymegi-Kiss Fái : Azt nem, de a kivétel nem szabad!) Ha azt mondja a képviselő ur, hogy ezek mellett a dolgok mellett esetleges okmányok, okiratok voltak, amelyek ilyen módon eltűnhettek, konstatálnom kell, hogy itt van mind a három beadvány, de egyiken sines egyetlen megjegyzés sem. arról, hogy mellé okmányok mellékelve lettek volna. Az egyikben az van, hogy ő kéri, hogy a központi választmány gondoskodjék lakásigazolvány beszerzéséről, a másikban pedig kéri a központi választmányt, hogy az optálási kérvényt szerezze be. Ebből látható, hogy e mellett semmiféle okmány nem volt becsatolva. Ismétlem és hangsúly ázom tehát, hogy én, mint a központi választmány tagja, téritvény ellenében igenis kivettem a központi válaszmány irattárából ezt az iratot és a téritvény visszaadása mellett oda vissza is fogom juttatni. (F. Szabó Géza előadó: Joga van hozzá! — Fropper Sándor: A fajvédőknek mindenhez joguk van!) Abban van igaza a képviselő urnák, amikor azt mondja, hogy mi az egyenlőtlen fegyverekkel harcolunk, mert mi itt tele aktatáskával és adatokkal támasztjuk alá érvelésünket, ők pedig csak a levegőbe beszélnek. (Zaj half elől.) Elnök : Kupert Rezső képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Rupert Rezső : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Pár nappal ezelőtt Az Újság című lapban referáda jelent meg, a házszabály-revizió céljára kiküldött 33-as bizottságnak arról az üléséről, melyben a bizottság a házszabály vitát általánosságban lezárta. Ebben a referádában az foglaltatott, hogy Örffy Imre kijelentette, miszerint most már megmondhatja, hogy a bizottság általánosságban a részletes vita alapjául nem azt az indítványt fogadta el, amelyet ő eredetileg beterjesztett, hanem egy másikat. {Felkiáltások a középen : Nem ezt mondta !) Hogy mit mondott, azt nem tudom; én csak Az Újság közlését idézem. Minthogy Az Újság című lap olyan komoly org'ánum, (Derültség és zaj a balközépen. — Rothenstein Mór: A Nép, az komoly), amelynek közlését komolyan kell venni,... (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Lendyai István: Hirdetési reklám!) Rupert Rezső: Nem lehet hirdetési reklám, mert — amint méltóztatik látni — Az Újság nem bánik velem valami protekciósán és egyébként is van közöttünk némi differencia. Az Újság című lap legitimista, mint az igen tisztelt túloldali képviselő uraknak nagy része, én meg viszont antilegitimista vagyok, nekem tehát semmi okom sincs arra, hogy Az Újság című lapnak reklámot csináljak. (Felkiáltások jobbfelől: Tárgyra !) Természetesen annak ellenére, hogy meggyőződésbeli különbség választ el bennünket, kénytelen vagyok egy komoly lapról elismerni, hogy az csakugyan komoly lap, és nemcsak komoly, hanem előkelő lap is, amelynek kvaliíikálása különben nem a t. képviselő úrra tartozik, hanem arra a nagy társadalomra, amely olvasói közé tartozik. (Felkiáltások jobbfelől: A tárgyra !) De talán térjünk vissza a tárgyra. Mindenesetre olyan komoly orgánumnak, mint aminőnek Az Újságot minősitik ebben az országban általában a jószándéku emberek, a közlését okom volt komolyan venni. Minthogy ez a közlés érintette a törvényhozás szabadságát, érintette a házszabályokat is, s minthogy abban a közlésben számunkra veszedelmes bepillantás nyilt meg abba a munkába, amely a házszabályrevizió körül forog; minthogy ez a közlés alkalmas volt arra is, hogy e közlés mögött Örffy képviselő ur nyilatkozatában visszaélést lássak, ennélfogva nekem itt a Házban szóvá kellett tennem ezt a kérdést, annál is inkább, mert nem voltam tájékozva arról az ülésről, minthogy mi a házszabályrevizió bizottsági tárgyalásaitól távol maradtunk, azért, mert ezeket a tárgyalásokat is házszabályelleneseknek tartjuk. Abban a nyilatkozatban, amelyet Az Újság leközölt, nem volt kevesebb, mint az, hogy okirathamisitás történt, és ezért mondottam a Btk. 400. ^-ára utalva azt, hogy ha ez igaz, fenforog a közokirathamisitás büntetendő cselekménye, amely egyúttal a csalás tényálladékát is magában foglalja. Ez természetesen csak jogászi felfogása a dolognak, csak jogászi minősítés, csak magyarázat, mert hiszen maga a 400. §, amelyről szólottam, nem nevezi a cselekményt csalásnak, csak a tudomány álláspontja szerint abban eszmeileg benne van a csalás fogalma is. Amikor mindezeket feltételesen mondottam, nagyon is hangsúlyoztam, hogy ez az én megállapításom, csak arra az esetre vonatkozik^ ha valóban megtörtént volna az, ami Az Ujsag szerint Örffy Imre képviselő ur nyilatkozatában foglaltatik. Egyébként pedig a házelnöktől és a ministerelnök úrtól is megnyugtatást kértem erre nézve, mint olyan faktoroktól, akiknek módjukban volt az ellenőrzés és módjukban volt annak megállapítása, hogy vájjon Örffy képviselő ur indítványa és a házszabályreviziós bizottság által elfogadott indítvány között megvan-e a kongruencia. A ministerelnök ur felállott és felelősséggel jelentette ki, hogy ez a kongruencia megvan a két indítvány között. Ezekután én is felálltam és kijelentettem, hogy megnyugvással veszem tudomásul ezt a nyilatkozatot, s igy ezt a kérdést elintézettnek vettem, mert amikor arról beszéltem, hogy ha igaz az, amit Az Újság közöl, a közokirathamisitás bűncselekményével állunk szemben, ezt tárgyi vonatkozásban mondottam, anélkül, hogy csak utaltam volna is arra, hogy, amennyiben ez a bűncselekmény elkövettetett, azt ki követte el. Ezek után történt az, hogy Örffy Imre t. képviselőtársam, aki nem volt jelen azon az ülésen, felállott itt és a maga részéről megcáfolta Az Újságban hozott közleményt, megmagyarázta, hogy félreértés van, nem ugy értette, amint Az Újságban megjelent, és felszólított engem, hogy most már lojálisán adjak neki reparációt. Sajnos, egy közöttünk folyó, levezetett társadalmi akció eddig megakadályozott engem abban, hogy ennek a lojalitásnak eleget tegyek. A t. képviselőtársam, amennyiben tőlem lojalitási nyilatkozatot várt, ezt meg is kapta volna, ha közben jónak nem vélte volna ezt a dolgot máskép elintézni. Minthogy ez a kérdés közöttünk elintéz-