Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

196 A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. Méltóztatnak látni, hogy épen azokban a kerületekben, amelyek nem a mi népünk által, hanem az önök népe által vannak benépesítve, ezen az átlagos százalékon felül van a választók száma. Hogy mi keresztény kerületeinkben a keresztény igazság szerint egyenlő mértékkel mértünk, mutatja az, hogy a keresztény kerületek alatta vannak az átlagos százalékszámnak ; igy például a Ferencvárosban 30*5% a választó, mig ezzel szemben az Erzsébetvárosban 31*5%. Méltóztattak folytonosan rekriminálni azt, hogy külföldi viszonylatban a választók százezrei vannak kiszorítva, de még mindig adósak méltóztatnak lenni, mert még egyetlenegy esetben sem állott fel valaki a t. képviselő urak közül, hogy beigazolta volna azt, hogy a külföldi empóriumokban a lakosságnak több mint 25%-a választó. Én beigazoltam, — méltóztassék ezeket az adatokat ellenőrizni — hogy nálunk több mint 30%-a a lakosságnak választó. Ezzel szemben önök még ma is adósak, és azt hiszem, nem is lesz módjukban beigazolni, hogy mi kedvezőtlenebbül Ítéltük meg a kérdést, mint önök. Én a javaslatot eredeti szövegezésében fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor: T Nemzetgyűlés! Petrovácz képviselő ur kifogást emel az ellen, hogy Farkas képviselőtársunk szóvá tette okmányok elveszését, ez ellen tiltakozást jelent be és azt kéri, hogy ezt konkrét adatokkal igazoljuk. Azt hiszem, Petrovácz képviselő ur későbbi mondatai feleslegessé teszik, hogy konkrét iratokkal igazoljuk azt, amit Farkas képviselő ur állitott, ámbár egy kicsit furcsa az is, hogy az urak tőlünk állandóan azt követelik, hogy mi itt mindig irattáskával jelenjünk meg (Felkiáltások a közéven: Akkor ne vádoljanak!) és minden állitásunkat rögtön okmányokkal igazoljuk, viszont a maguk számára arrogálják azt a jogot, hogy minden kijelentésüket mindenki azonnal készpénznek fogadja el. (Wolff Károly: Ha adatokkal igazoljuk!) Ez egy kissé egyenlőtlen mérkőzés! (Lendvai István: Igaza van! Amikor az egyik igazat mond, a másik pedig hazudik, az egyenlőtlen! — Igaz! Ugy van! a középen. — Wolff Károly: Maguk adatok nélkül beszélnek!) Kijelenthetem, való igaz az, hogy a. fővárosnál a központi választmány kezelésében töméntelen okirat veszett el, úgyhogy az volt az érzésünk, hogy a városházán az elmúlt esztendőben a választóközönség okmányaival fűtötték az irodákat. Máskép el sem lehei képzelni, olyan rengeteg panasz érkezik be, hogy okmányaikat nem kapták vissza. De ezt igazolta maga Petrovácz képviselő ur is, aki tiltakozott az ellen, hogy okmányok elvesztek volna, de nyomban kihalászott a saját zsebéből egy csomó okmányt, amely okmányoknak nem az ő zsebében van a helyük, hanem az irattárban vagy a választók birtokában, Petrovácz képviselő ur ezeket az okmányokat saját irattáskájából, saját zsebéből halászta elő és mutatta fel, ami azt jelenti, hogy azok az okmányok elvesztek vagy az irattár számára, vagy a választók számára. Valaki számára elvesztek, mert egy harmadik illetéktelen egyén kezében vannak. (Buday Dezső: Illetékes!) Ebben a pillanatban nem tudjuk, kik milyen célra hány métermázsa ilyen okmányt hurcolnak magukkal, amelyeket a választók nem tudnak visszakapni. (Petrovácz Gyula: Mende-monda! — Viczián István: Nem okmány! Tisztázzuk a fogalmat! — Lendvai István: Ez talmudi logika!) Petrovácz képviselő ur annak igazolására, hogy a hivatalból való összeírás, illetőleg a személyen kivül álló reklamáció káros, mert szaporítja évi november 13-án, csütörtökön. a munkát, mint krassz esetet hozta fel, hogy pl. Rothenstein Mór nemzetgyűlési képviselő ur nevében valaki felszólalt, noha ő, Petrovácz Gyula, mint a központi választmány tagja, hitelesen igazolja itt a nemzetgyűlés előtt, hogy Rothenstein Mór a választók névjegyzékébe fel van véve. Ezzel szemben legyen szabad bemutatnom egy levelezőlapot Budapest székesfőváros központi válaszmányától, Rothenstein Mór urnák címezve, a Barcsay-utca 3. szám alá. Ez a levelezőlap azt mondja (olvassa): »A székesfőváros központi választmánya önt a nemzetgyűlési képviselőválasztók 1925. évi ideiglenes névjegyzékéből (II. választókerület 130. szavazókör) kihagyta, mert a 2200/1922. M. E. számú kormányrendelet 1., 2., 4., 5. szakasza értelmében nincs választójoga, miután isk. nincs« így van rövidítve: »isk.« Ez a megbízhatóság jellemzi az önök egész eljárását, hogy a központi választmány egy tagja feláll és kijelenti, hogy az illető benn van a névjegyzékben és nyomban rá itt van az okmány, amellyel igazolhatjuk, hogy őt értesítették arról, hogy kihagyták, (Petrovácz Gyula : Téves értesités !) mert nemzetgyűlési képviselő létére iskolai bizonyítványt nem mutatott be, illetőleg iskolai végzettségét nem igazolta. (Buday Dezső : Benne van a névjegyzékben ! — Saly Endre : Utólag vették be ! — Rothenstein Mór : Ennek alapján jogosan szólalhattak fel!) Elnök: Csendet kérek ! Propper Sándor : Ha valaki ilyen okmányt kap, amelyet, ugyebár, közokiratnak kell elfogadnia, akkor csak joggal reklamál ! Akkor nem volt fölösleges munka annak a harmadik jogvédőnek a fellépése, aki Rothenstein Mór képviselőnek reklamálta a választói jogosultságát. Valószinü azonban, hogy az ivek kezelése, az összeírások végrehajtása az egész vonalon épen olyan megbízható, mint ez az egy eset, amelyben — mint méltóztatnak látni — igen derekasan fel méltóztattak sülni. (Buday Dezső: Téves értesítés ! Benne van a névjegyzékben !) Akkor ez hamis okmány ! Akkor miért adnak ki hamis okmányokat ! És hány ilyen hamis okmányt adtak ki, hány választót tettek bolonddá, s igy a saját hanyagságuk szaporította munkájukat, nem pedig a jogkereső közönség figyelmeztetése. Magához a szakaszhoz is vannak észrevételeim. Tudni kellene azt, hogy mi ennek tulajdonképeni célja : a választók jogos kezelése és felvétele-e, vagy pedig a választók jogtalan, mesterséges csökkentése 1 Ha a eél az, hogy a választókat jog szerint felvegyék és hogy akinek ez a nagyon szűk, nagyon zsugori törvény mégis lehetőséget nyújt arra, hogy benne legyen a névjegyzékben, az oda valóbau be is kerüljön, akkor erre a szakaszra ilyen formában nem volna szükség és ezt a szakaszt ilyen formában nem volna szabad törvényesiteni. Általános jogoknál mindenhol az egész világon az az alapvető felfogás, hogy azokat kiterjesztő, nem pedig szükitő értelemben kell magyarázni és kezelni. Ez igy van mindenhol, még a fasiszta Olaszországban is, ahol a választókat hivatalból irják össze és ahol — mint Vázsonyi képviselő ur a múlt héten mondotta — az olasz választóknak a küszöbére teszik a választói jogosultságot és igazolványt, hogy azzal majd a maga idejében élhessenek. Ezt nem is lehet máskép elképzelni. Ha kiterjesztő értelemben magyarázzuk a jogok osztását és gyakorlását, akkor az összeírásnak csak hivatalból lehet megtörténnie. (Rakovszky Iván belügyminister : Itt is hivatalból történik!) A kurzusnak a törvényhozása alapján, ennek a törvénykezésnek alapján, amelyet az első és folytatólag a második nemzetgyűlés folytat, következik, hogy ma minden háztartásnak át kell alakulnia adminisztrációs irodává és nem