Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-335
A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. évi november 13-án, csütörtökön. 197 marad az embereknek idejük arra, hogy kenyérkereső munkájukat elvégezhessék, hogy elmehessenek a boltba, irodába, üzletbe, gyárba és hivatalba. Aki adókönyveit rendben akarja tartani, aki az adóterhek nem tudom milyen szövevényes labirintusában nem akar elveszni, aki a választói jogosultságát akarja rendbentartani, annak utána járni, azt megkérdezni és reklamálni, annak nem lesz más gondja, mint irodát berendezni, esetleg > segédszemélyzetet is felfogadni, ha nagy a családja és állandóan a családot adminisztrálni. Ez nem lehet cél ; nem lehet célja a közületnek:, az államnak ; nem lehet elvonni a kenyérkeresettől, a termeléstől, a hasznos foglalkozástól a lakosságot és rászorítani arra, hogy állandóan a maga dolgaival törődjék, állandóan az államhoz és a nemzethez való viszonyát tartsa nyilván és figyelje meg. Ezt le kell egyszerűsíteni, a legegyszerűbb módszert kell alkalmazni, hogy ezzel egyszer mindenki tisztába jöjjön és azután menjenek az emberek a dolguk után, az emberek dolgozhassanak, termeljenek és szaladhassanak a kenyér után. Ennek a szakasznak 3. és különösen 5. pontja esik súlyos kifogás alá. A 3. pontban expressis verbis ki van mondva (olvassa) : »A törvényhatósági választók névjegyzékébe nem vehető fel az, akinek nevét az illető kerület országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselőválasztóinak névjegyzékébe nem vették fel vagy abból utóbb törölték.« Ez becsempészése a 6 év helyett a tiz évnek. Viszont a nemzetgyűlési választójogi névlajstromba nem vesznek fel senkit, aki legalább 2 éve nem lakik egy helyben. Oda tehát nem kerül be, ha nem mutat ki 6 évi helybenlakást. Ha ez alapon veszik fel a községi lajstromot, hogy valaki nem vehető fel azért, mert nincs benne az országos lajstromban, akkor ez már kilenc esztendőt jelent. A minister ur ezen mosolyog. A minister urnák igen könnyű a helyzete, könnyű mosolyognia, igen nehéz, azonban a helyzetük azoknak a százezreknek, akiket ez a szakasz sújt. (Rakovszky Iván belügyminister: De kérem, nem sújtja!) Azoknak ez egy ujabb kizáró okot eredményez, mert a kettőt összekapcsolja és pedig nem praktikusan és a jog kiterjesztése szempontjából, hanem impraktikusan és a jogok megszükitése szempontjából. Igen cifra az 5. pont, amely azt mondja (olvassa): »A törvényhatósági választójog különös kellékének meglétét az igazoló választmány kívánságára igazolni kell.« Ez az, amivel szembe kell szállani; nincs ig'azuk azoknak, akik azt mondják, hogy maga a választó igazolja. Kérdem, hogy ez olyan egyszerű dolog! (Rakovszky Iván belügyminister: Előnve a választónak!) Olyan könnyű dolog elszakított területekről okmányokat elhozatni és 20—30—40 ezer koronákat kiadni egy okmányért, hetekig szaladgálni utána és azután instancia^ formájában benyújtani a központi választmányhoz, azonkívül benyújtani az okmányok tömegét, hogy az illető polgári választójogát gvakorolhasisal Ezt nem tudom 1 helyeselni és elfogadni. Nem tudom honnan, melyik választójogi rendszerből méltóztatott ezt kivenni. (Rakovszky Iván belücymnister: Mindenütt joga van igazolni a választónak!) Valószínűleg akad még a világon egy ilyen választójogi rendszer, de én ugy látom, hogy ez a törvényjavaslat az összes külföldi eurónál választójogi rendszerekből kiszedi a szemetet, az alját, a reakciót, ezt összeállítja, ide tálalja a nemzetgyűlés elé és akkor hivatkoznak a külföldre. Méltóztassék átvenni valamelyiket a külföldi választójogi rendszerek közül, de azt méltóztassék a maga egészében, jó oldalaival együtt átvenni, nem pedig mindegyikből kiszedni a szemetet és azt összetákolva, idehozni a nemzetgyűlés elé. (Rakovszky Iván belügyminister: Mindenütt így van, igazolni joga van mindenütt a választónak a jogát!) Igen érdekes az önök hazafiságára, hogy amikor jogok megszükitéséről van szó, akkor görcsösen, betegesen ragaszkodnak csonka Magyarországhoz s vigyáznak arra, hogy ha valaki nem csonka Magyarországon született, Isten ments hogy valahogy belekerüljön a választójogba. A hazafiságnak ezt iá fajtáját különösen nem vagyok hajlandó elfogadni és nem vagyok hajlandó ahban a megtisztelő elismerésben részesíteni, amelyet önök ennek a részére megkövetelnek. Végtére is az volna a helyes és célszerű hogy minél többen legyenek a magyarok, vagy nem? Amikor jogok kiosztásáról van szó, akkor észrevesszük a trianoni határokat; akkor észrevesszük, hogy valaki Kassán. Kolozsvárott, vagy Aradon született és akkor azt mondjuk, hogy azt ki kell rekeszteni? Én elismerem és nagyon jól tudom, hogy ebbe rendszert kell belevinni. De az, hogy ezt érvül hozzák fel, amikor jogok megszorításáról van szó s hogy ehhez betegesen ragaszkodnak, ez jellemző arra a hazafiságra, amelyet önök nrédikálnak, amelyet (azonban sohasem találnak meg akkor, amikor a kötelességek teljesítéséről van szó. A kihagyás automatikus. Maga Petrovácz képviselő ur mondja. Ha valaki elvesztett valamilyen kelléket, amely őt községtanáesi választójogra jogosítja, akkor automatikusan törlik. A felvétel már nem automatikus. A felvétel már az egyéntől függ és ha akár anyagilag, akár fizikailag nincs abban a. helyzetben, hogy eljárjon és hetekig talpaljon az irodákban és egy csomó pénzt kiadjon, mondom, ha erre nem képes, akkor kimarad a választójogból. (Rakovszky Iván belügvmmister: Először igazolja, hogy kimaradt!) Kérem, kimiaradt ! (Rakovszky Iván belügyminister : Miért maradt ki ?) Kérem, ez a pont azt mondja, hogy »A törvényhatósági választójog különös kellékének meglétét az igazoló választmány kívánságára igazolni kell.« (Rakovszky Iván belügyminister : Ebből még nem következik az, hogy kimaradt !) Méltóztassék koncedálni, hogy a múltnak tapasztalatai, ennek a központi választmánynak működése alapján mindenki jogos bizalmatlansággal viseltetik a központi választmánnyal szemben, mert ez a központi választmány minden bizonnyal olyan valakitől, akit nem tart a saját hívének, követelni fogja ezt az okmányt, aki azonban be van kebelezve a Sörház-utcába, attól ezt nem követeli meg. De van még a Sörház-utcán kívül is világ, vannak még azonkívül is emberek, akik bizonyosak szeretnének lenni afelől, hogy minden különösebb megkinoztatás nélkül belekerülhetnek-e a választók névlajstromába. Erről van itt szó. Amikor ez a bizalmatlanság énen a központi választmány működése következtében nemcsak joga, hanem kötelessége is. Amikor maga a belügyminister ur volt kénytelen egy korrigáló^ rendeletet kiadni a központi választmány jogfosztó, joggyilkoló tevékenysége ellen, akkor a belügyminister urnák ilyen apró kis kifogásokkal nem szabad elő3ü ; '
