Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. mélyi kiadások címén, amely költségek okozói pedig épen az ilyen természetű felszólalások. Ha valaki végignézi, hogy mit jelent a választói névjegyzékek összeállítása, hogy mennyi munkát okoz ez az összeíró küldöttségeknél működő igen tiszteletreméltó polgárembereknek és az ezek segítségére kirendelt adminisztrációs munkaerőknek, vagy ha figyelembe veszi valaki, hogy — amint tudjuk — Budapest székesfőváros közoktatásának menetét sokszor egy hónapra is megbénítja az, hogy az összeírás munkájának elvégzésére más technikai erő, mint a tanítóság, segítségül nem áll a város rendelkezésére, akkor az tudja, hogy egy-egy ilyen névjegyzék összeállítása ezen az óriási munkán felül milliárdos költséget is jelent az államháztartásra. Azt hiszem, ha Rothenstein t- képviselő ur tisztában lett volna ezzel, nem terjesztette volna elő azt az indítványát, hogy a községi választók névjegyzéke évről-évre állíttassák össze, ugyanúgy, mint a nemzetgyűlési választók névjegyzéke, tekintettel arra is, hogy a törvény szavai szerint törvényhatósági választásokra csak háromévenként kerülhet sor, s ennek következtében, bár a nemzetgyűlési választók névjegyzékét évről-évre összeállítják, a törvényhatósági választóknak e névjegyzékekből való kivonatolása teljesen elegendő, ha csak három évenként következik be. (Igaz! TJgy van ! a középen !) Legjobban azt a részét támadják ennek a pontnak, amelyben ki van mondva, hogy a jogosulatlan felvétel ellen bárki, a jogosulatlan kihagyás ellen azonban csak maga az illető szólalhat fel. Pedig ez természetes dolog. A jogosulatlan felvétel esetén mindenkinek meg kell adni a felszólalás jogát, mert maga az illető, akit jogosulatlanul vettek fel, semmi esetre sem fog ez ellen felszólalni. Ez egészen magától értetődő dolog, ez ellen tehát másoknak kell megadni a felszólalás jogát. Viszont az, hogy a jogosulatlan kihagyás ellen is bárki felszólalhasson, a multak tapasztalatai szerint egyenesen veszedelmes volna. (Rothensein Mór: Azt elhiszem! — Propper Sándor : Mi az a veszedelem? Az, hogy esetleg belekerül a névjegyzékbe! — Hegedűs György: Az a veszedelem, hogy becsempésznek mindenkit! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Petrovácz Gyula: Az urak ^ állandóan hangsúlyozzák, hogy a központi választmány és az összeíró küldöttségek munkája ellen a felszólalásoknak egész halmaza tétetett; de nem analizálják a dolgot. Ha analizálnák, akkor rájönnének arra, hogy a dolog nem egészen igy áll. Én azoktól a képviselő uraktól, akik nem járatosak a székesfőváros ügymenetében, ezt nem is veszem rossz néven, Vázsonyi Vilmos képviselő úrtól azonban igenis rossz néven veszem, hogy nem disztingvál az összeiró küldöttségek és a központi választmány munkája között. Mert a központi választmány és az összeiró küldöttségek két egészen különálló fórum, és amikor Vázsonyi képviselő ur azt mondja, hogy a belügyministernek a központi választmány munkája, ellen külön kellett egy pótrendeletet kiadnia, akkor Vázsonyi képviselő ur — ismerve a helyzetet — szintén nem helyesen állapította ezt meg. (Propper Sándor : Nagyon helyesen!) Nem helyesen, t. képviselő ur, azért, mert a központi választmány akkor, amikor a belügyminister ur ezt a pótrendeletet kiadta, még nem is foglalkozott a választók névjegyzékével, mert ez a rendelet akkor jelent meg, amikor az összeiró küldöttségek nyilvánosságra hozták a választói névjegyzék tervezetét, tehát még nem a névjegyzéket magát; ebben a stádiumban pedig azért kellett évi november 13-án, csütörtökön. 193 ezt a pótrendeletet kibocsátani, mert a belügyminister ur és az összeiró küldöttségek felfogása között, különösen az optálások tekintetében nagy különbség mutatkozott. Méltóztatnak tudni, hogy az optálás kérdése a választói névjegyzék tekintetében ez alkalommal került legelőször elbírálás alá. Az összeiró küldöttségek mindazok választói jogosultságának megállapításánál, akik nem születtek csonka Magyarország területén, (Propper Sándor : De ragaszkodnak csonka Magyarországhoz !) kénytelén volt feltenni a kérdést, vájjon az illető a kötelező optálást végrehajtotta-e, igen vagy nem! Igen sokan voltak, akik az optálást nem végezték el, még pedig — talán nem tartozik ide, de egy szóval megemlitem — anyagi okokból, mert ilyen kedvező dolog volt külföldi állampolgárnak maradni abból a szempontból, hogy takarékbetéteit és egyéb járandóságait külföldi pénznemben fizessék az illetőnek meg vagy vissza, és igen kényelmes volt itt jogokat követelni. Anyagi érdekből hozzátapad az elszakított részek magasabb valutájához, viszont egyénileg jogokat követel itt ebben a csonka, szomorú hazában ! Nekünk ezt a kérdést akkor igenis meg kellett vizsgálni és a belügyminister úrtól jött egy módosító rendelet, amely ezt a kérdést másképen szabályozta, mint ahogyan az összeiró küldöttségek felfogták. Ennek következtében a központi választmány e rendelet alapján állapitott meg nálunk az optálásra vonatkozólag bizonyos más eljárási módokat, amelyek folytán az illetők közül, akiket az összeiró küldöttségek kihagytak, a központi választmány meglehetős mennyiséget felvett a választók közé. _ A felszólamlásnak az a módja, amely most elterjed, rengeteg munkát ró az adminisztrácionális hatóságokra. (Propper Sándor: Kevesen vannak, ugy-e!) Nem akarom azt mondani, hogy a felszólamlásoknak nincs mindig indokuk, de azt igenis állítom, amint a belügyminister ur is igen helyesen jegyezte meg, hogy a tárgyismeret nélkül való felszólamlások tömege csak arra való, hogy a hatóságok munkáját zavarja és növelje. Példát mondok rá. Időközben igen sok választó elköltözött. Az én házmesterem például kiköltözködött Sashalomra; ennek következtében a választók névjegyzékéből természetesen automatikusan kihagyták. (Propper Sándor: A kihagyás mindig automatikus!) Nap-nap után érkeztek hozzám felszólamlások, amelyekben egyrészt a szociáldemokratapárt, másrészt a demokratapárt értesiti őt, hogy: Kérem elvtárs, illetve polgártárs, önt kihagyták a választói névjegyzékből, sürgősen jöjjön fel irodánkba, majd helyrehozzuk a dolgát. A hozzá küldött Írásokat, mert ő nem volt Budapesten, mindig én kaptam meg. Ezután jöttek a sürgetések: Miért nem jön fel irodánkba! Jöjjön, mert különben kimarad a névjegyzékből. Nevetséges dolgok voltak ezek

% (Rothenstein Mór: Maguk ilyesmit nem is csináltak!) Azután mindkét párt részéről jött az értesítés, hogy mi megvédtük az érdekeit, felszólaltunk az érdekében és bizonyosak vagyunk benne, hogy a központi választmány be fogja önt venni a névjegyzékbe. Amikor ez a terminus is elmúlt, jött ujabb értesítés, hogy az okmányaival együtt fáradjon fel hozzánk stb. Egész sorozata volt itt az ilyen játékoknak,' mind olyan ember érdekében, akit az illető urak sohasem láttak, akiről sohasem hallottak, amely játékhoz tehát joguk nem volt. (Rothenstein Mór: Maguk ezt nem csinálják!) Sohasem tartozott az önök pártjához, soha az önök irodájában nem volt, ennek dacára ilyen munkát végeznek állítólag az ő érdekében és a hatóságnak is adnak munkát. Mutatok egy másik konkrét példát. Itt van