Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

194 A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. a kezemben egy felszólamlás, amelyben egy Horovitz Bernát nevii ur érdekében felszólalt először dr. Ballagi Ernő ügyvéd ur azon a címen, hogy az illető régi jogon választó, felszólalt Kiss Ferenc volt elöljáró azon a címen, hogy az illető optálási kérvényét beadta. (Zaj a szélsőbalolda­Ion. — Vanczák János: Hogy kerül önhöz az aktái) És felszólalt Bródy Ernő volt képviselő ur abban az értelemben, hogy az illető több mint négy éve lakik Budapesten. Méltóztatnak tehát látni, három felszólamlás történik egy ember érdekében és mindegyik más argumentumot állapit meg, amely más argumen­tum egyik beadványban sincs egyetlen okmány­nyal sem alátámasztva. (Vanczák János: Persze, ha igy elhurcolják a beadványokat, már régen kivették belőlük az okmányokat.) Megengedi mélyen t. képviselőtársam,... (Propper Sándor: Áz ilyen akta zsebben hordható!) Nem hordható zsebben, de nekem, mint a központi választmány tagjának, argumentáció céljára kiadja a központi választmány, (Propper Sándor: Akárki meg­kaphatja?) mint megbizható embernek, és ezt a központi választmány bármely tagja megkap­hatja. Ne méltóztassék ezzel a dolog érdemi részéről elterelni a figyelmet. Azt igazolom, hogy ha bárki felszólalhat bárki érdekében, akkor teljes tárgyismeret nélkül szólal fel és mindennemű okmány mellékelése nélkül, már pedig okmányok mellékelése nélkül a kérelmet elbirálni sem lehet. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ebben az esetben például az illetőről, akinek érdekében fel­szólaltak, a bejelentőhivatal azt mutatta ki, hogy nem lakik Budapesten. Vagy mondok egy argumentumot ad horni­nem. Nem tudom, tudja-e mélyen t. Rothenstein képviselő ur, hogy az ő választójoga érdekében B. Virág Géza nevű ur felszólalt a központi választmánynál, dacára annak, hogy Rothenstein képviselő ur a névjegyzékben fel volt véve. (Rothenstein Mór! Tévedés! Felszólamlás van ebben az ügyben, mert engem kihagytak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Petrovácz Gyula: Konstatálom, hogy a kép­viselő ur a választók névjegyzékébe fel van véve. (Rothenstein Mór: Értesítést kaptam, hogy ki­hagytak !) Igenis fel van véve, és ennek dacára a képviselő ur érdekében egy idegen fél felszólalt. A kezemen keresztülment legalább 25—30 olyan felszólamlás, amelyeknek mindegyike ugy intéz­tetett el, hogy a felszólamlás tárgytalan, mert az illető a választói névjegyzékbe amúgy is fel van véve. (Rothenstein Mór: Miért nem értesítettek erről?) Ha úgyis benne van, miért értesítsék ? (Rothenstein Mór: Mert az előbb értesítettek, hogy kihagytak.) Általában a felszólamlások nagy száma, amire az urak minden alkalommal hivatkoznak, ezekből a tételekből adódik össze. Először is abból, hogy egy és ugyanannak a félnek érdekében hárman, négyen, sőt öten is felszólalnak, tehát igy a fel­szólamlások számát szaporítják; másodszor pedig abból, hogy olyanok érdekében szólalnak fel, akik vagy amúgy is fel vannak véve a név­jegyzékbe, vagy amúgy sem vehetők fel, mert vagy elköltöztek, vagy meghaltak, tehát nincs választójoguk Budapesten. Nem tudom, okos és célszerű dolog-e ezzel a felesleges munkával ter­helni az adminisztrációt. De egyébként is általá­nos elv az, hogy közjogi jogosítványnál helyette­sítésnek nincs helye. Nem lehet valakinek más helyett szavazni, más helyett közjogi funkciót gyakorolni, nem lehet más helyett állampolgár­ságot kérni stb. (Propper Sándor: De más helyett kihagyni sem szabad.) Ezekben az ügyekben csak az illető fél maga járhat el, senki más. évi november 13-án, csütörtökön. Az ilyen felszólamlási módszer ellenben igenis alkalmas arra, hogy embereket halásszanak a pár­tok céljaira. Nem az egyéni választók védelme, hanem a pártszaporitás érdeke diktálja azt, hogy ezek a fogadatlan prókátorok ugy tüntessék fel magukat, mintha a népjogok védői volnának és igy halásszanak maguknak párthíveket. Ez az oka annak, amiért az urak oly erősen ragaszkod­nak ahhoz, hogy mások érdekében is eljárjanak. (Vanczák János : Maguk meg a templomban halásszák a híveket ! Ez szabad ?) Vázsonyi Vilmos képviselő ur előadta az ő javaslatát, amellyel ő a lajstromoknak hivatalból való összeállítását lehetőnek képzeli. Azt mon­dotta, hogy évről-évre felszólitandók volnának a különböző hivatalok és hatóságok, hogy mutassák ki a kezelésük alatt levő intézetben, hivatalban stb. levő választók számát és ezt évről-évre jut­tassák a központi választmány tudomására. Azon­kívül felszólitandók volnának az iparhatóságok, hogy az ő területükön működő vagy jogositvány­nyal bíró iparosok névjegyzékét nyújtsák be, és felszólittatnának különösen a betegsegélyzőpénz­tárak, társládák stb., hogy az ő tagjaik sorában lévő munkásságot évről-évre jelentsék be a köz­ponti választmánynak, és akkor azt mondja a képviselő ur : igy hivatalból r összeállittatnék a lista, anélkül hogy az egyénnek jelentkeznie kellene. Ez az én igénytelen felfogásom szerint nem hivatalból való összeállítása a választók névjegy­zékének, hanem ez épen olyan bevallás alapján való összeállítása, mint amilyen bevallás alapján való összeállításnak hibáiról eddig itt többen többször felszólaltunk. Nem birjuk mi azt elhinni, hogy ezek a bevallások mindig abszolút igazságot tartalmaz­nak, különösen nem hiszem el például a Munkás­biztositó Pénztár bevallásának abszolút hozzáfér­hetetlen voltát, mert meg vagyok győződve, hogy ott azért, hogy valaki választó lehessen, igenis hajlandók őt bejelenteni, igenis hajlandók nem helyes adatot bevallani. A választói névjegyzék összeállításának csak az a módja a helyes, amelynél a bevallási rend­szerrel egyszersmindenkorra szakítottunk. A be­vallási rendszer csődöt mondott; az előző választói névjegyzéknél beigazolódott, — számosan felsorol­tunk eseteket itt — hogy a legkülönbözőbb vá­lasztói kritériumokat irták be a választók szám­lálólapjaikba, hogy igy bejussanak a választók névjegyzékébe. Ez nem csökken akkor sem, ha a bevallást nem maga a választó tartozik végezni, hauem helyette valamely közület végzi el, külö­nösen, ha közület nem hatóság. Én ugy látom, hogy még a hatóságok beadványaiban is előfordulhatnak tévedések, ellenben ilyen társa­ságok által beadott névjegyzékeket én magam részéről a választói névjegyzék alapjául elfogadni hajlandó nem vagyok. Azt mondja a képviselő ur, hogy büntetés terhe alatt kell ezeket a dolgokat bevallani. Bo­csánatot kérek, most is büntetés terhe alatt tör­téntek ezek a bevallások. Tessék nekem előmutatni azt az egyetlen egy választót, akit hamis beval­lásért megbüntettek. (Propper Sándor: Majd ha Önöket megbüntetik azért, hogy kihagytak 100.000 választót ! Majd ha önöket becsukják azért !) Ugy a központi választmánynál, mint az összeíró kül­döttségnél tömegesen derült ki, hogy az illető neve alatt beadott összeirás nem tartalmazott való adatokat. Méltóztassék nekem egyetlen egyet bemutatni, akit ezért megbüntettek volna, holott a központi választmány is feljelentett egy csomó ilyen embert. A büntetéstől való félelem tehát nem fogja visszatartani ezeket a közületeket attól (Propper Sándor: Elsősorban a központi választmányt kell becsukni listahamisitásért !),

Next

/
Thumbnails
Contents