Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

192 A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. évi november 13-án, csütörtökön. magában és ugy alkottassák meg, hogy olyan fontos kérdések, melyek törvénybe valók, ne maradjanak a belügyminister ur hatáskörében. Ebben a törvényben legalább három-négy helyen van olyan rendelkezés, amely a részletes szabályok megállapítását a belügyministeriumra bizza, úgyhogy ez a törvény igy nyilvánvalóan csak kerettörvénynek számit, a választójog szűkítésén és meghatározásán kivül nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, — mint ez a szakasz is mutatja — amelyek a szűk választójog érvényrejutását lehetővé tennék, hanem még a részletes keresztülvitelt is a végrehajtásra bizzák. tehát kiszélesitik azt a területet, amely nyilvánvalóan esak^ arra lesz alkalmas, hogy még inkább szűkítsék a választói jogosultság lehetőségének érvényesülését. Hiába, mégis csak keresztülestünk a forradalmakon, mégis csak a világ valahogy máskép forog ma, mint annak idején ; be kellene tehát látni, hogy azokat a társadalmi rétegeket bosszantani és^ törvényes formák között elzárni az érvényesülés elől, amelyek épen törvényes keretek közt akarnak érvényesülni : olyan nemzetellenes, destruktiv politika, amelynél nagyobb destrukciót a magyar állam ellen elképzelni sem lehet. Tessék elhinni, minister ur, ön csinálja az elégedetlenséget az állandó jogfosztással, ön zavarja fel az ország lakosságának lelkületét ; az a kormányzati szellem, amely a törvényalkotásban állandóan azt a tendenciát érvényesiti, hogy nemhogy kiterjesztené a jogokat, nemhogy az állam szervein belül hagyná érvényesülni ezeket, hanem ellenkezőleg, sorompókat állit fel, lezárja az érvényesülés lehetőségét és azt mondja: kivül tágasabb. Ha ez nem az állam, nem a magyar nemzet elleni cselekedet, akkor ön, minister ur, nem vont le semmit az elmúlt események tanulságaiból. (Petrovácz Gyula: Sőt ellenkezőleg, nagyon helyes következtetéseket tett!) Majd meglátjuk. (Hegedűs György: Igen, majd meglátjuk!) Önök már mondták ezt máskor is, tiz-husz évvel ezelőtt is, mégis egész országrészeket leszakítottak azzal, hogy elidegenítették a nemzetiségeket, ugy bántak velük, mint a nemzethez nem tartozó elemekkel. (Nagy zaj és élénk ellenmondások jobbfelöl és a középen. — Petrovácz Gyula: Nem mi bántunk velük ugy! — Rakovszky Iván belügyminister: Az oktrobrizmus tette ezt, amelyet önök most is támogatnak!) Én egész bátran merem mondani, hogy a reakciós politika volt az, amely tönkretette az országot és előidézte annak szétdarabolását. Ez volt a legfőbb destrukció. (Hegedűs György: Mindenki mondhat ilyeneket, csak épen ön nem!) Ez a jogfosztó, reakciós politika az, amely a maga uralmát ma is nem arra haszálja föl, hogy az országot a haladás útjára vezesse, hanem arra, hogy semmi tevésre, szétzüllésre kárhoztassa az erőket. (Nagy zaj és ellenmondások a középen. Elnök csenget.) Úgyhogy ebből a szempontból lehetnek önök konzervativek, de nézzék csak meg Angolország történetét, (Hegedűs György: Mikor mennek Londonba 1 Most nem készülnek Londonba 1 — Derültség a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) vagy nézzék meg Bécset, Ausztriát, amelynek államai berendezkedése tökéletesebben halad, mint Magyarországé, ahol nem fognak olyan zökkenések és erupciók előfordulni, mint amilyenek ma is előfordulnak Magyarországon, ahol nincsen olyan káosz, mint az önök reakciós, kedvelt Magyarországán. (Zaj.) Ezek fontos szempontok, mert egy törvényhozás, egy kormányzat idézi fel a bajokat, amelyeknek következményei csak később fognak jelentkezni, és önöknek nincs annyi előrelátásuk, hogy megítélnék, hogy az ilyen jogfosztás, az ilyen nyilvánvaló kirekesztése a választói jogosultságból azoknak, akiket a megszükitett választójog alapján sem sikerült kiszorítani, nem szolgál más célt, mint azt, hogy kevesbittessék azoknak a polgároknaak a száma, akik önöknek nem kívánatosak. Végtére, ha a legminimálisabb kormányzati szempontot tartják is szem előtt, akkor is számoíniok kell azokkal az erőtényezőkkel, amelyek megvannak, itt pedig nyilvánvalóan nem adnak nekik mást, mint fricskát és rúgást és ezzel akarják a magyar nemzeti szempontokat érvényesíteni. ( Vancíák János: Előkészítik a visszarugásra !) Én tehát épen azért, mert ezek a szakaszok ilyen rendelkezéseket tartalmaznak, az 5. ponthoz a következőket javaslom (olvassa) : »Az 5. bekezdés első három sora helyett a következő szöveget javaslom: A törvényhatósági választójog különös kellékének meglétét az igazoló választmány hivatalból szerzi be.« A 7. bekezdés helyett pedig uj szövegként javaslom (olvassa); »A jogosulatlan felvétel vagy kihagyás miatt bármelyik választó felszólalhat. A felszólalást elutasitó vagy annak helytadó határozat ellen bármelyik választó panasszal élhet a közigazgatási bírósághoz.« Elnök : Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt előttem szólott Farkas István t. képviselőtársamnak egy kijelentését kívánom visszautasítani. Ö t. i. azt mondotta, hogy a központi választmányhoz százával adtak be okmányokat, amelyeket onnan sohasem kaptak vissza, amelyek a központi választmány kezén eltűntek. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Még ma sem kaptuk vissza őket.) __ Ez t. Nemzetgyűlés, olyan súlyos vád, (Propper Sándor: Pedig ez igy van!) amelyet én, mint a központi választmány egyik igénytelen tagja, kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani és kénytelen vagyok kérni a mélyen t. képviselő urakat... (Nagy zaj'a szélsőbaloldalon. —- Rothenstein Mór: Előbb az okmányokat adják vissza!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: .. . hogy ha konkrét adataik vannak, méltóztassanak azokkal előállni, vagy méltóztassanak panasszal élni, (Hegedűs György: Ugy van, nem pedig vádaskodni!) és én biztosithatom a képviselő urakat, hogy az ilyen konkrét panaszokat ott lelkiismeretesen meg fogják vizsgálni és ha kell, orvosolni fogják az esetleges sérelmeket. Ilyen általánosságban azonban, hogy a beadott okmányok eltűnnek, mégsem szabad itt a nemzetgyűlésen vádaskodni. (Propper Sándor: Pedig ez igy van! — Rothenstein Mór: Az igazat mindig meg lehet mondani! — Farkas István : Állampolgárságot igazoló okmányok, keresztlevelek és iparigazolványok tűntek el! — Ellenmondások a középen.) Érdekes, hogy a túloldalról mindig az adminisztráció egyszerüsitését és az adminisztracionális költségek csökkentésének szükségességét hangsúlyozzák s ugyanakkor olyan munkálatok elvégzését akarják a székesfővárosi adminisztrációra ráróni, amelyek csak bővitik a szükséges munkálatok körét és csak fokozzák az adminisztracionális költségeket is. (Ugy van ! a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt kívánják a túloldalról, hogy a választóknak minden néven nevezendő kötelességét ne maguk a választók, hanem a hatóságok végezzék el. (Propper Sándor: Természetes!) A hatóságokat akarják még ezzel is megterhelni, holott hogy ezek mennyi munkát végeznek, az köztudomású. Erről azonban egyelőre nem beszélnek, ellenben majd ha a költségvetést fogjuk tárgyalni, akkor megint előállanak azzal, hogy milyen óriási költségek szerepelnek itt, sze-