Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
\A nemzetgyűlés 33d. ülése 192Í. évi november hó 12-én, szerdán. 183 törvényi ütőn és akkor sem büntetőpert, liánéin polgári pert indított. Ezzel maga is bizonyságát adta annak, hogy megsérti a törvényt, mert hiszen, ha lehetséges volt gróf Károlyi Mihályt köztörvényi utón polgári eljárásban felelősségre vonni mindazokért, amikért felelősségre vonják, akkor ugyanis köztörvényi utón lehetett volna büntetőjogilag is felelősségre vonni. A t. kormány azonban ezt nem tette, mert ott már élesebben, pregnánsabban tűnt volna ki, hogy tulaj donképen el akarja kerülni az alkotmányos Ítélkezést, az alkotmányos Ítélkezés fórumait. (Horváth Zoltán: Akkor a tettestársakat is oda kellett volna állítani!) Nem tudom, hogy a kir. Curia hogyan fog ítélni ebben a dologban, de nem is érdekel a dolog érdemi része, mert mjost, amikor itt felálltam, csak azt az egyet r akartam, hogy a nemzetgyűlés jogait megvédjem. Azt a jogot, amely az 1920 : X. tc-ben van ós amelynek 3. f-a azt mondja, hogy ministereket — egy másik szakasz szerint ideértve a Károlyi-kormány tagjait is — csak a nemzetgyűlés helyezhet vád alá. (Horváth Zoltán: Saját törvényüket sem tartják meg!) Minthogy nekünk erre módot nem adtak, minthogy nem engedték meg, hogy a nemzetgyűlés ezeket a jogokat gyakorolja, nekem most, az utolsó pillanatban kötelességem számonkérni a kormánytól, hogy miért sértette meg a nemzetgyűlésnek ezt a jogát, miért cselekedte azt, hogy anélkül, hogyha nemzetgyűlés vád alá helyezte volna, felelősségre vonja az elmúlt rezsimnek ministerét, illetve államfőjét. Nekem itt az utolsó pillanatban meg kell kérdeznem, mert tiltakoznunk kell az ellen, hogy a nemzetgyűléstől és azoktól az alkotmányos fórumoktól, amelyek hivatva vannak az ilyen kérdésekben bíráskodni, a bíráskodás jogát elvonják. Az igen t. kormány saját érdekében sem cselekszik helyesen, mert hiszen vele is megtörténhetik ugyanez. Úgy látszik, ehhez csak bátorság, csak többség kell, hogy ilyen cselekedetért felelősségre ne vonják. De ha másik rendszer következik, ez velük is hasonló dolgokat követhet el. (Zaj és felkiáltások half elől : Hol az egységespárt?) Hüszen az 1848:111. te. szerint, amely a ministeri felelősségről szól, a ministert felelősségre lehet vonni és ügy ennek, mint a későbbi törvénynek rendelkezései szerint az alkotmánybíróságnak akár halálra is lehet Ítélnie a ministert. Azt niondja a törvény (olvassa) : „Minden olyan tettért vagy rendeletért, amely az állam függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvényeket, rendeleteket, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti, amennyiben hivatalos minőségükben: követtetnek el." Garmadája és egész hosszü sorozata van itt azoknak a bűnöknek, amelyeket a kormány terhére lehet irni, nem tekintve el attól sem, hogy a törvény hangsúlyozza a zárszámadási kötelezettséget, hogy a ministerek minden évben elszámolni tartoznak, amit ha nem tesznek meg, ezért szintén felelősségre vonhatók és súlyosan, akár fegyházzal, akár halállal büntethetők a bíróság által. Nem értem, hogy a_ kormányt legalább bölcsesége, hogy nem tartja vissza attól — ha már nem akarja az alkotmányos Ítélkezési eljárást lefolytatni —, hogy ilyen eljárást kezdeményezzen % Hiszen már régóta meghaladottá vált az az álláspont, amelynek elfoglalása mellett gróf Károlyi Mihály ellen bizonyos, úgynevezett bűnökért eljárást lehetett indítani. Őt most azért fogták perbe, mert a népköztársaságot annak idején kikiáltotta. Perbe fogták azért, mert a királyság intézményét erőszakosan megszüntette. (Nagy Ernő: De jól tette!) Perbe fogták azért, mert az ellenség bejövetelét előmozdította és mert annak idején a belgrádi fegyverszünetet megkötötte. Hiszen azóta mindenre ráduplázott a mi igen t. kormányunk, mert megkötötte a trianoni békét, amely többet elvett tőlünk, mint a Vix-féle jegyzék, mert elvette tőlünk Nyugat-Magyarországot is. Ezzel szemben annak idején Károlyi Mihály gróf épen ezért bukott meg, mert még a Vix-féle ajánlatot is visszautasította, amely Magyarország határairól szólt, pedig az még csak terv volt, csak a demarkációs vonalat jelölte meg. Károlyi Mihály még azt is visszautasította, ellenben ez a t. kormány, amely keresi az ő bűneit, megkötötte a trianoni szerződést, már nem olyan felbomlott viszonyok között, nem olyan siilyo>s helyzetben és olyan kényszerítő körülmények között, mint amilyenek annak idején az első időkben azoknak a ministereknek adattak, hanem rendben, nyugalomban, társadalmi békesség közepette, úgyszólván előre megfontolt szándékkal — mert volt ideje sokat gondolkodni —, irta alá a trianoni békét. Nemcsak ezt csinálta, a trianoni békére is ráduplázott, mert a szanálási törvényben, anélkül, hogy erre kötelezve lett volna, önként megerősítette a trianoni békét (ügy van ! a szélsőbaloldalon), kimondotta _ annak egyik szakaszában, hogy az utolsó pontját is betartja, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A kényszer szempontjai alá tartozó kérdésekben hajlandók vagyunk enyhén Ítélkezni. Hajlandók voltunk kezdettől fogva a kormánynak azt a tényét, hogy a trianoni békét először elfogadta, megmagyarázni, elfogadni. De már azt a tényét, hogy egy pár év múlva ő maga újra visszatér erre a törvényre és elfogadja egy külön törvényben önként, ezt a tényt, igen súlyosan' kell megítélnünk, erkölcsi szempontból is, annál inkább, mert annak idején', amikor a trianoni békét aláirtuk, kimondottuk, hogy ezt csak kényszerből tesszük s most a szanálási törvényben már ezt sem mondottuk ki. Azonkívül mégis csak egészen furcsa valami, anachronisztiküs, elavult, idejét múlt dolog arról beszélni, hogy itt valamikor valaki a királyság intézményét megszüntette. Hiszen ezek mind a történelemmel ellenkező vádak és állitások, mert a királyság intézménye magától szűnt meg (ügy van! a szélsőbaloldalon.), amint ezt akkor itt minden kiváló szaktekintély megállapította, megállapította maga a képviselőház és megállapították ennek az országnak összes fórumai. Ez tehát magától szűnt meg. De különben^ is az eckartsaui levél amelyben a király önként lemondott, november 13-án kelt és november 16-án kiáltatott ki a köztársaság. De ott van a további tény. Amikor már nem kellett köztársaságnak lennünk, mert elmúlt a Károlyi rezsim és a bolsevista rezsim is, akkor azok az urak, akik itt ma tettekkel tényezők és hatalmon vannak, önként elfogadták a köztársaságot és még mindig mint magyar köztársaság éltünk, nem tudom hány hónapig, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: A bíróság igy ítélkezett!) Ezek valamennyien elkövették a hűtlenséget, a felségsértést. De tovább is mehetünk, Budaörsnél rálövettek a szerintük törvényes, koronás királyra, azután elfogták, uralkodásában megakadályozták és az ellenség kezére kiszol2?-'
