Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

184 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. gáltatták, ami a BTK. 126. §-ának 3. pontja szerint a felségsértés bűntettét meriti ki, még pedig olyan bűntettét, amelyért, ha nem mi­ni sterek követik el, életfogytig tartó fegyház jár, ha pedig ministerek követik el, akkor az 1920 :X. te. szerint halál is járhat érte. Azonkivül azzal is vádolják, hogy az etëen­ség behatolását elősegítette, mert megkötötte azt az úgynevezett belgrádi fegyverszünetet. A történelem világításában ez is már másképen van. Már jelentkezett a napokban ennek a ha­talomnak egyik támasza, Sréter volt hadügy­. minister, aki megmondja, hogy az AOK. a Diaz-féle szerződéssel parallel Podgoricánál egy egész külön fegyverszünetet kötött és meg­mondja, hogy gondoskodás történt az AOK. részéről, hogy a határon senki se állhasson fei és ez eleve lehetetlen volt. (Horváth Zoltán: De a hadi flottát előbb adták át !) Ott van a hadi flotta! Akkori parancsnoka, a későbbi magyar fővezér, a mai kormányzó annak idején sok­kal előbb, már október 30-án tálcán cak-pakk átnyújtotta az egész tengeri haderőnket. (Györki Imre: Az hazafias cselekedet volt!) Ahogyan később a párisi tárgyalásokból meg­tudtuk, a franciák, az angolok nem is kíván­ták az egészet, mert meghagyni kívántak vol­na valamit. Azt hiszem tehát, hogy ma már valósággal nevetségessé vált mind az a tény­állítás, amire itt most vádakat alapitanak, inert most már mindenki tudja, hiszen a világ min­den számottevő tényezője, aki azokban az idők­ben részt vett, memorandumokban megírta azoknak, az itiőknek igaz történetét; most már látjuk, hogy mindez egy világrenditő katasz­trófa^ volt, az események ereje volt, minden azoké az eseményeké, amelyeknek logikája uralkodott, amelyek csak a hullámaikra vetet­ték az embereket és szórták szana-széjjel. Most már tehát nevetségessé is vált az, hogy ítélke­zést provokáljunk arra nézve egy olyan bíró­ság előtt, amelynek nincs módja a történelem minden kis részletébe beletekinteni, olyan bí­róság előtt, amelyet erkölcsi és lelki kényszer elé állítanak. Most akarják ezt, amikor azok az események messze túlhaladottak, amikor nevetségessé váltak, eltörpültek azok a vádak, azokhoz a tettekhez képest, amelyeket ez a kormány elkövetett 1 ? Ilyen körülmények között nem látom be, hogy a kormány ezt a polgári pert miért folytatja. Vannak kérdések, amelyek birói Ítélke­zésre nem alkalmasak, (Ugy van a szélsőbalol­dalon.) Folyt annak idején a Galülei-pör. Az akkori birák is nagyképűen elitélték Gallileit azért, mert azt merészelte állítani, hogy még­is mozog a föld. Kimondották, hogy ez nem igaz; nem igaz azért sem, mert a bibliával el­lenkezik. Röhögött mindenki, az egész nagy világ, a csillagok miriádjai nevettek ezen az ítéleten. Ma is ugy van, az egész világ kacag azon, hogy a kormányhatalom nem akarja el­ismerni az a tételt, hogy mozog a föld (Ugy van a szélsőbaloldalon.) és mert mozgott a föld, azért történtek ezek a dolgok. t Egyszer már be kellene fejezni a bosszití­nak ezt a hadjáratát. Itt évek óta nem látunk mást, mint azt, hogy egyik forradalom a má­siknak föléje kerekedik és egyik forradalom 1 a másik felett ítélkezik. Az ilyen Ítélkezés nem méltó egy államhoz és ennek igen végzetes kö­vetkezményei lehetnek. Ott van Franciaország. Franciaországban a háború alatt egy más rendszer idején hazaárulásért elitélték Mal­* vit, Caillaux-t; míost jön egy uj rendszer s azo­kat rehabilitálni kell. Ugyanígy lesz minálunk is, mert nem lehetséges, hogy ez a rendszer so­káig megmaradjon, hogy el ne takarodjék s akkor: jön egy másik rendszer, amely objek­tivebben tud itélni; akkor rehabilitálni fogják ezeket az elitélteket és akkor az államnak anyagi jóvátételt kell adnia. (Ugy van! a szél­sőbaloldalon.) Ez a luxus tehát, amit ezek csi­nálnak, az államnak rengeteg sok pénzébe fog kerülni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Mit szól ehhez az '__ egysé­gespárt?) Nincs itt semmi egyébről szó, mint a bosszúvágy kielégítéséről. Ezek bűnnek tar­tanak valamit azért, mert nekik más a véle­ményük, a mentalitásuk s most utólag kitalál­ják, hogy akkor másképen kellett volna meg­menteni a hazát és merit ehhez az utólagos vé­leményükhöz görcsösen ragaszkodnak, elité­lik azt, akivel annakidején egy utón jártak. Mert a motet itt hiányzó túloldal azért is ment ki, mert a lelkiismerete nem birja ezt a témát. A t. túloldalnak többsége telik ki a Károlyi­kormány híveiből, és ennek a t. többségnek a lelkiismerete ezt nem birja el. Ma csak arról van szó, hogy ezek megbocsátanak mindenki­nek, a kommunistákat a keblükre ölelik és a szovjettel megszerződnek. Idehaza az ország­ban látjuk, hogy ma már igen sok úgynevezett vörös bűntevőt visszaengedtek, amnesztiát ad­tek annak, aki jó fiúnak mutatkozott odakint, vagy valamely követségnek szívességet tett. Ezeket hazaengedték. De inasokkal sémi sokat törődnek. A Ká­rolyi-kormány egyes ministereinek nyug­díjat is adnak, de Károlyi Mihályt, aki nem követett el -semmi mást, mint amit elkövetett nagyatádi Szabó István is, aki az események szolgájává vált — mert mindenki kénytelen volt az események szolg-ájává lenni, mert azok parancsoltak —, Károlyi Mihályt nem akarják hazaereszteni. De ennek is f megvan a titka, inert itt mindent aszerint intéztek el és ítéltek meg, vájjon ki az, akitől a földreform miatt félni kell. Ez a magyarázata mindennek, ez az oka az üldözésnek. Ők nagyon jól tudják, hogy Károlyitól a földreform körül igazán tartani kell. Nagyon jól tudhatják azt is, hogy — ezt én mondom, aki Károlyi Mihálynak sohasem voltam hive, ma sem vagyok az, aki más szem­mel néztem az akkori dolgait is, mint a t. több­ség és nem tapsoltam neki ugy, mint^ ahogy a t. többség tapsolt — hogy, mondom. Károlyinak egyetlenegy bűne az, hogy a földreformot akarja. Én igenis állítom, hogy a magyar nép, a magyar földmlvelő nép nagyon jól tudja, hogy csak erről van szó, erről az egyetlenegy­ről (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.), félnek attól, hogy ha hazajön, a földreformot meg fogja csinálni. (Szabó József: Ebben már nincs igaza!) Nekik azonban meg kellene gondolniuk, hogy hodie mihi eras tibi; mert veszedelmes játék az, amit a kormány művel. A t. kormány gondolhatna arra, hogy majd jön egy rendszer­változás és vele szemben is alkalmazni lehet az efféle felelősséget. Azért tehát a bölcseség is arra intené, hogy az efféle üldözésekkel hagyjon fel. Sor kerülhet még valamikor a mai t. mi­nister urak dominiumaira is, sőt egészen bi­zonyos, hogy ezekre is sor fog kerülni. Én ak­kor is abban a véleményben leszek, az lesz a meggyőződésem, s azt fogom hirdetni, hogy legyen vége annak, hogy a forradalmak egy­máson hemperegjenek, hogy egyszer kezdje el már valaki a megbocsátást, mert a sok forra­dalom után miégis az marad felül, az győz, aki először lépi át az üj világ küszöbét, a teljes

Next

/
Thumbnails
Contents