Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 11 önök uralmáig- volt konszolidáció, volt libera­lizmus, melynek védőszárnyai alatt ez a váíos állandóan fejlődött; állandóan alkottak ijvfc mindaddig­, amíg önök nem jöttek, akik alkotni semmit sem tudtak, csak azt rombolták le", amit az előzően uralmon levők építettek. Nem cso­dálkozom azon, hogy azok indítványozzák a tízéves helybenlakást, akik a maguk uralmát is csak annak köszönhetik, hogy kétéves volt a választójog. A képviselő uraknak akkor kellett volna levonniok a konzekvenciákat, ha elvi aggályaik voltak ilyen irányban, mint ahogy mi levontuk a konzekvenciákat. Mi levontuk a konzekvenciákat és nem vettünk részt a vá­lasztásokban azért, mert elvi aggályaink vol­tak a választás, de főként a választás módo­zatai iránt (Zaj a halközépen. — Hegedűs György: Mert reménytelen volt a helyzetük! 1 ), s mert nem akartuk azt, hogy a terroristák, gyilkosok és ezekhez hasonló egyének be­folyása alatt történhessék a választás. Láttuk, hogy a szabad megnyilatkozás lehetősége nincs meg, már pedig a Britanniások kegyéből nem akartunk beülni a főváros törvényhatóságába. Önök minek köszönhették, hogy többségbe ju­tottak? (Petrovácz Gyula: Az általános, egyenlő és titkos választójognak!) Hogy önök egyáltalán benn ülnek, azt annak köszönhetik, hogy a szociáldemokrata, párt passzivitásba ment, mert ha a szociáldemokrata párt a vá­lasztásokban részt vesz^ (Petrovácz iGyula: Ak­kor megbukik! — Bárczy István: Mert egy becstelen törvényt hoztak!), akkor önök olyan kisebbséggel jönnek be, amely egyáltalában nem számított volna a fővárosban és önöknek nem lett volna jogcímük arra hivatkozni ez esetben, hogy ö'niök képviselik a fővárost. Ha önöknek lett volna erkölcsi felelősségük, akkor már a fővárosi képviselőválasztások után le kellett volna vonniok a konzekvenciákat (Propper Sándor: Ugy van!), mert a főváros lakosságának óriási többsége önök ellen nyilat­kozott (Petrovácz Gyula: Szó sincs róla!), és pl, Csilléry képviselő ur is csak egy töredék-sza­vazattal jutott be abban a kerületben, amelyet képvisel, s csonka-mandátummal rendelkezik, nem kapta meg azon szavazatok számát, amiket pl. én ugyanabban a kerületben kaptam. Ön csak a választási technikának révén jutott be ide, ebbe a nemzetgyűlésbe, ami bizonyítja, hogy abban a kerületben, amely önt ideküldte, sem kapta meg azt a többséget, amely szüksé­ges lett volna egy teljes mandátumhoz. Épen azért le kell ezeket itt szegeznünk, mert önök­nek nincs joguk a székesfőváros nevében be­szélni, amikor a fővárosnak önök csak egy olyan kis töredékét képviselik, amely százalé­kokban is nagyon- bajosan volna kifejezhető. (Petrovácz Gyula: 180.000 választót képvise­lünk! — Bárczy István: Les Zi még kevesebb is! — Petrovácz Gyula: Majd meglátjuk!) T. Nemzetgyűlés! Az egész választási tör­vényjavaslat technikáján és összeállításán vé­gigvonul ' az a tendencia, hogy miként volna lehetséges azt az uralmat, amelyet önök egy véletlen folytán a kezükbe kaptak, most már állandósítani. (Szeder Ferenc: Véletlen volt! — Petrovácz Gyula: Ideális tiszta választás volt!) Véletlenül annak a ténynek köszönhetik ezt, hogy a szociáldemokrata párt nem vett részt, illetőleg a székesfőváros választópolgárainak nagy része nem vett részt a választásokon. Ennek köszönhetik uralmukat (Hegedűs György: Az angolok sem vettek részt az ottani legutóbbi választáson!) és annak, hogy volt erkölcsi bátorságuk a nemzetgyűlési választ^ NAPLÓ XXVII, sok után is — amidőn a főváros lakossága óriási nagy számban önök ellen nyilatkozott — továbbra is ottmaradni. Ez a szavazás íté­let volt önök felett (Petrovácz Gyula: Mese!), és^ hivatkozom az önök párthiveire, hogy pl. Bécsben, mikor az osztrák nemzetgyűlési vá­lasztásokon a keresztényszocialisták több sza­vazatot kaptak, mint a szocialisták, akkor épen a bécsi keresztényszocialista képviselő­testületi tagok hivakoztak erre és követelték, hogy a községtanács mondjon le és rendeljen el uj választást. Ez meg is történt, de termé­szetesen nagyon rosszul végződött rájuk nézve. T. Nemzetgyűlés! Ezek a kellékek, amelyek itt a helybenlakást illetőleg fel vannak állítva, nem elvi okokból fakadnak. 1 Az' indokok is, amelyek fel vannak sorolva, csak a látszatot kívánják takarni, s ez a javaslat valójában csak arra irányul, hogy hogyan lehetne most már ennek a kisebbségnek az uralmát állandó­sítani. Ezért hamisitották meg a választók névjegyzékét (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.), ezért csaltak, ezért hamisitották. (Hegedűs György: Micsoda beszéd ez! — Nagy zaj a középen. — Esztergályos János: Csaltak, loptak, hamisitották!) Azért csaltak és hami­sitották, azért hagyták ki mindazokat, akikről azt hitték, hogy önök ellen fognak szavazni... Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly képviselő urat kénytelen vagyok a sértő kifejezés miatt rendreutasitani és kérem, hogy a jövőben hasonló kifejezések­től tartózkodni méltóztassék, mert kénytelen lennék a, képviselő úrral szemben szigorúbb rendszabályokat alkalmazni. (Propper Sándor: Igaza van!) Peyer Károly: Én csak tényekre hivatkoz­tam, amelyek részben köztudomásúak, részben pedig a kormány által is elismertettek, hogy t. \ %i az a választói névjegyzék, amely jelenleg a fővárosban érvényben van, meg van hamisítva, illetőleg az összeírás nem felel meg a választó­jogi rendeletnek. (Hegedűs György: Ez még nem hamisítás! Egy esetet mondjon!) Ha va­laki olyasmit csinál, ami a törvénnyel ellenke­zik, az hamisítás. (Hegedűs György: Egy ese­tet mondjon! — Bárczy István: Jograblás! — Petrovácz Gyula: Bíróság döntött már ebben a kérdésben!) Olyan köztudomású tények ezek, amelyek felett már felesleges vitatkozni, hiszen a bélyeget maga a közigazgatási biróság- sütötte rá erre az eljárásra, amikor a polgárok ezreit és ezreit vétette fel újból a választói névjegy­zékbe. Tehát mind olyanokat hagytak ki, akik­nek jogcímük volt a szavazásra. (Petrovácz Gyula: Hány esetben adott helyet a panasznak a biróság? — Csilléry András: Mondja meg a pontos számot! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csilléry t. képviselőtársam az előbb na­gyon megsértődött és azt mondotta, hogy nyugodtan hallgat meg mindenkit. Úgy lá­tom, hogy csak akkor áll ez, amikor ön beszél. Tovább menve, meg kell állapitanom azt is, hogy önök találták fel ezt a rendszert, hogy diplomás embereknek irtak levelezőlapokat, amelyben értesítették őket, hogy az írni- és olvasnitudás hiányában kimaradtak a név­jegyzékből. Hány ügyvédet, orvost és tanítót hagytak ki (Petrovácz Gyula: Mese!) azon a címen, hogy nem tudnak írni és olvasni! (He­gedűs György: Olvassa fel a névjegyzéket!) Vegye elő a t. képviselőtársam a régebbi lapo­kat (Derültség és felkiáltások jobbfetől: La­hivatkozikf), ha emlékezőtehetsége eny-

Next

/
Thumbnails
Contents