Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

12 A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. nyire cserbenhagyta, és meg fogja a neveket találni, (Pikier Emil: Vázsonyinak is ezt Ír­ták! — Pakots József: Temesváry Rezső egye­temi magántanárt kihagyták azért, mert nincs meg az elemi iskolai képesítése! — Petrovácz Gyula: JEz nem igaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Azok a törekvések, amelyek a választói névjegyzék összeállitásánál megnyilvánultak, a?t bizonyít­ják, hogy itt nem pártatlanul, hanem pártos­kodva igyekeznek a választásokat lefolytatni. Kihagyták mindazokat, akik véleményük sze­rint nem voltak megbízhatóak. így maradtak ki a Mayerek is — akik óbudaiak véletlenül —, meg a többi német nevüek, mert abból indultak ki, hogy mindazok, akiknek neve német hang­zású, csak zsidók lehetnek. (Pikier Emil: Wolff! Frühwirth!) Most is, amikor azt az indítványt teszik, hogy a választójog 6, vagy 10 évi hely­benlakáshoz köttessék, ugyanezek a szempontok nyilvánulnak meg. Arra nem is akarok most hivatkozni, hogy a külföldön nemi méltóztat­nak találni egyetlen egy országot sem, ahol ilyen kellék volna a választási joghoz csa­tolva, ellenkezőleg, ugy latom", hogy a kük földön mindenütt igyekeznek az ellentéteket politikai téren lehetőleg letompítani azáltal, hogy mindenkinek lehetővé teszik, hogy az ország és a város ügyeinek intézésébe bele­szólhasson, s ezért képesek ők a legkényesebb és legsúlyosabb politikai kérdésekben is egy­szerű szavazással dönteni. Tessék csak végig­nézni Ausztriát, Németországot és Angliát, ahol egyik-másik választás nemcsak apró, lé­nyegtelen dolgokban mondott döntő véle­ményt, hanem' nagyjelentőségű elvi kérdések dőltek el a választásoknál és mindenki bele­nyugodott abba, mert mindenkinek meg volt adva a joga, hogy a szavazócédulájával hozzá­járuljon a kérdés eldöntéséhez. Azt mondják, azért demokratikus válasz­tási jog ez, mert hiszen mindenki megszerez­heti a kelléket, csak itt kell laknia tíz évig. Más baj nincs, mindenkinek lesz választójoga, csak itt kell laknia tiz évig. Ez a legszegényebb argumentum, amit e mellett fel lehet sorakoz­tatni. Ugyanez vonatkozik a hatéves helyben­lakásra is. Nagyon egyszerű azt mondani, hogy „csak itt kell lakni tiz évig", de akik ezt állítják, elfelejtenek körülnézni ebben az or­szágban, hogy mi van itt tulaj donképen. El­felejtenek visszatekinteni azokra az évekre, amelyeken ez az ország keresztülment. Lehet itt azt mondani, hogyha valaki tiz évig lakik az ország fővárosában, megkapja a választójo­got'? Hát olyan normális állapot van itt ma, mint volt tiz évvel ezelőtt? Hát ennek az ál­lamnak területe ma is ugyanaz, mint volt tiz évvel ezelőtti Akik tiz éven belül vándoroltak be ide, azok a saját hibájukból vándoroltak be ide vagy a saját hibájukon kívül? Nagyon ér­demes ezzel a kérdéssel foglalkozni, amikor va­laki azt mondja „csak meg kell szerezni a tiz évet", mert ugyanekkor elfelejtik, hogy itt az embereknek ezrei váltak földönfutókká, rész­ben politikai, részben pedig gazdasági okok­ból. A politikai okokból tömegesen földönfutóvá lett emberek nagyrésze köztisztviselő. Ezeket a köztisztviselőket, illetve azokat, akiknek egye­temi oklevelük vagy érettségijük van, a tör­vényjavaslat kiveszi a tízévi vaery hatévi hely­benlakás kötelezettsége alól, mert ezeknek meg­engedi azt, amit a nemzetgyűlési választások­nál engedélyeztek a részükre. Kérdem én, milyen igazságtalan beállítás az, hogy önök, akik állandóan azt hányják a szemünkre és azt mondják, hogy mi a munkás­ságot, mint külön osztályt állítjuk fel és vá­laszfalakat vonunk az egyes társadalmi osztá­lyok közé, nem veszik észre azt, hogy épen ez a rendelkezés fogja a munkásságot osztálytu­datának, külön osztályhoz tartozóságának fel­ismerésére birni, mert látja, hogy megbélyeg­zik őt, degradálják másodrangú állampolgárrá, hiszen nem adják meg neki ugyanazt a jogot, mint annak, akinek talán a vagyoni viszonyai megengedték, hogy az érettségi vizsgát lete­hesse. Mindenki kivétel ez alól, csak a szabad foglalkozást űző egyének és a munkások nem kivételek. Ezekre továbbra is vonatkozik az a rendelkezés, amely a javaslatba a hat évet illetően fel van véve. Nem akarok most arra hivatkozni, hogy a háború alatt nem történt ilyen kivétel. Akkor nem kérdezték meg senkitől se, hogy hat vagy tiz évig lakott-e egy helyen és nem mondták, hogy azoknak kell először elmenni a frontra, akik tiz éve laknak az országban vagy a vá­rosban. Akkor elég volt egyetlenegy meghatá­rozás, az életkor, és tekintet nélkül arra, hol lakott, hol született az illető, vagy milyen fog­lalkozást íiz, még a galíciait is besorozták, vitték ki a frontra és kötelezték arra, hogy harcoljon.^ (Zsirkay János: Nagyszerűen meg­védelmezték a hazát!) Nem tudom, a kép­viselő ur látta-e ezt, de nekem volt alkal­mam Galícia egy részét a háború alatt végigjárni. Én láttam Drohobicban, Strijben, Samborban és a többi galíciai városban, hogy amikor csapataink oda bevonultak, ép­ugy besorozták a galíciaiakat, mint ahogy be­sorozták a ruténeket és a többieket és vitték le az olasz frontra, ahol erre az utánpótlásra már nagy szűkség volt. Ne tessék tehát ezt a galíciai érvet állandóan idedobni. Ez az önök egyetlen érve. Többel sem rendelkeznek, mint ezzel a galíciai érvvel és ha ezt az ember az önök lába alól kihúzza, leesnek, mert más elvi álláspontjuk nincs, mint az antiszemitiz­mus. A háborúban senki sem kérdezte, hogy hány éve lakik valaki valahol, ellenben min­denkitől megkívánták, hogy elmenjenek oda, ahol kötelességet teíjesiteniök kell. Helyes volna tehát azt mondani, hogy mindenkit, aki­nek frontszolgálata van, megillet a választó­jog. Tessék csak visszaemlékezni, amikor még a háború utáni időben kissé nyersebb volt a dolog, és még nem feledkezett el a nemzet oly nagyon könnyen azokról, akik frontszolgálatot teljesítettek, vagy akik a fronton otthagyták az egészségüket, volt is rendelkezés valamely törvényben, amely a Károly-kereszteseknek választói jogot kivánt biztosítani. A legkonzer­vatívabb emberre, akit önök mindig konzer­vatívnak tüntetnek fel, Tisza Istvánra hivat­kozom, aki ezt a választójogi kelléket elfo­gadta és honorálni kívánta, hogy azoknak, akiknek frontszolgálatuk van, ezt a választó­jogot meg kell adni. De nézzük csak meg, vájjon mindenki a saját kényelmére, a saját passziójából jött-e ide? Én csak azokról beszélhetek, akik hozzám közelebb állanak, azokról a munkásokról, akik­nek ténykedését ismerem és tudom, hogy mit tettek, önök elfelejtették azt, hogy például a lupényi havasokat a román betörés ellen elő­ször is a lupényi és a petrozsényi^ bányamun­kások védték meg és csak aztán érkezett oda rendes sorkatonaság. Elfelejtik azt, hogy vo­natszámra kellett menekülniük a bányaműn-

Next

/
Thumbnails
Contents