Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
r A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. - Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Perlaki György jegyző: Förster Elek! Förster Elek: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel Ígérem, hogy felszólalásom nagyon rövid lessz. Ha nem volna oÜyan fontos kérdés ez a szőlősgazdákra, és nem vetné előre árnyékát annak a bejelentésnek következménye, hogy a rézgálic vámját felemelte a kormány és ezáltal már a rézgálic árak is emelkedtek, elhagyhattam volna, de igy interpellációmat hatványozottan el kell mondanom, nehogy időszerűségét veszítse ez a kérdés. Szomorú valóság, hogy a szőlő- és bortermelés súlyos válsággal küzködik, nemcsak azért, mert a kivitel elmaradt, hanem azért is, mert miután kereskedelmi szerződéseink nincsenek, a külföld a mi boraink bevitele elől elzárkózik. Az utóbbi év katasztrofális rossz termése azonban, mely a multévi bortermésnek eredményben csak negyedét adta, a szőlősgazdákat a legsúlyosabb mértékben sújtotta, úgyannyira, hogy a szőlősgazdáknak egyik nagyon tekintélyes része, amely kisgazdákból áll és olyan vidéken termel és műveli a szőlőt, amely vidék talaja másra mint szőlőművelésre alig alkalmas, kétségbeesve tekint a jövő elé, mert hiszen azt sem tudja, hogy abból a nyomorúságos kis hozamból '— hiszen katasztrális holdankint az idei bortermés átlaga 3 hektolitert tett ki — hogyan fogja családját eltartani, részére a megélhetést biztositani, amikor ebből még a drága védekező-anyagok árát és más egyéb adókat és terheket sem lehet fedezni. A kormány a rézgálic behozatali vámját 3*60 aranykoronáról 6-20 aranykoronára emelte fel mázsánkint, tehát az emelés 266 aranyfillért tesz ki. Ha igy vesszük, ez az emelés nem látszik valami túlmagasnak. azonban, ha velejébe nézünk a dolognak, a valóságban mégis súlyos ez a megterhelés az amúgy is rendkivül válságos helyzetben lévő szőlősgazdákra. Mert mit jelent ez a 2*60 aranykoronás vámemelés 1 ? Azt jelenti, hogy a szőlőtermelésnek évenként a statisztikai adatok és a termelők szerint a védekezés szempontjából mintegy 500—600 vágón rézgálicra lévén szüksége, 50—60 ezer métermázsa rézgálieról van szó. Tessék most ezt a 2-60 aranykoronát ötvenezerszer számitani, ez pénzeredményben kitesz 130.000 aranykoronát és ha egyéb más emelkedés nem járulna is hozzá, egyedül ez a vámemelkedés a tizenötezerszeres szorzószámmal megszorozva, papirkoronában kitesz egymilliárd 950 milliót. Ez elég tekintélyes szám, elég tekintélyes mennyiség egy olyan üzem terhében, amely üzem máris a legsúlyosabb válsággal küszködik. De hiszen ez az emelés méer nem áll meg itt tulajdonképen ennél az értéknél, mert nagyira természetes, hogy a 2 "60 aranykoronával olyanformán áll a dolog, hogy ezzel az emeléssel szemben külföldről már gálic a lis: jöhet be az országba, tehát idebenn szabadon és verseny nélkül fog állani a belföldi termelés. Természetes, hogy ugy a gyáripar, mint a kereskedelem nagyon bölcsen ki fogna tudni magának használni ezt a versenynélküli helyzetet arra, hogy a rézgálic árát ezenfelül még tetszés szerint emeb'e. Hogy a fogyasztóval hogy szokott eljárni a gyáripar, erre a legeklatánsabb példa épen a napokban mutatkozott. Itt van az Izzó esete. Az Izzó esetében az történt, hogy miután 5 nem akart kartelbe állani a többi társasággal, egyszerűen megszerezték a részvények többségét és verseny nélkül állván a többi gj^árak, az évi november hó 12-én, szerdán. 181 Izzó működését azonnal beszüntették, a munkásokat elbocsátották és a legelső követkéz-, meny az volt, hogy az árakat pedig 50 százalékkal felemelték. Holtbizonyos, hogy itt is ez fog történni és nem hiszem, hogy azok a nem nagyon túlságosan önzetlen rézgálicgyártássat foglalkozó gyárak is hasonló utat és módot ne kövessenek; ha nekik lehetőség" nyilik arra, hogy verseny nélkül állva, ezt megtehessék. Magának az államnak nem jelent ez a 2-60 aranykoronás emelés abszoiute semmiféle pénzbeli eredményt, mert ha külföldről az emelés folytán nem jön kékgálic, akkor semmiféle pluszvámjövedelme az államnak nincs. Ha ellenben a külföldről jöhet be gálic, akkor egészséges verseny fejlődik ki az országban és a külföldről bejövő gálic után mégis megkapja az állam azt a bizonyos vámjöA^edelmet. Az igazat megvallva, a szőlősgazdák ennek a vámemelésnek hirét a lehető legnagyobb megdöbbenéssel fogadták, mert hiszen köztük ezerszámra vannak a legkisebb exiszteneiák, akik természetesen a legnagyobb gondokkal terhelten néznek az elkövetkező tél elé és az elé idő elé, amikor majd ismét munkába mehetnek. A legnagyobb gondot okozza nekik a védekező-szerek beszerzése, mert okulva a múlton, a jövőben fokozottabb mértékben kell beszerezniük ezeket a védőeszközöket, hiszen a pusztítást a szőlőkben a peronospora okozta, amit előidézett az is, hogy az előző két egymásutáni száraz évben a peronospora-járvány az országban alig mutatkozván, igen sokan könvnyelmüségből, takarékosságból elmulasztották az idén a védekezést és igy állt elő az országra ez a rettentő helyzet, ez a csapás, amely a termést majdnem teljesen megsemmisítette. Természetes tehát, hogy a, jövő termelési évben mindenki a leersröndosabban és lehetőleg elegendő mennyiségben szerezné be a gálieot, ha erre módia lenne. De hol Van arfa az eszköz és az a mód 1 ? Igen t. Nemzegyülés! Ezzel a helyzettel szemben én. mint egy nagy szőlővidék képviselője, igazán azt vártam volna,, hogy ezeked figyelembevevő, a kormány a gálicbehozatal eltiltása, illetőié" 1 a vámemeléssel való lehetetlenné tétele helyett, helyes gazdasági érzékkel azt fogja tenni, hogy a vámokat felfüggeszti s ezáltal biztosítja azt, ho<rv szabad behozatal legyen, szabad verseny fejlődhessék ki az országban és ennek alapján mennél olcsóbban juthasson védekező-szemkliez a gazdaközönség. Sajnos, hogy ilven kevés gazdasági érzékkel birnak egyes ministerek. (Lendvai István: Karóba való szakértelem!) Igy aztán nagyon természetes következmény az, ami bekövetkezett. Én azonban bízom a kormányban, hogy meg fogja gondolni ezt a dolgot, annál is inkább, mert hiszen sokkal fontosabb törvényeket és rendelkezéseket is megváltoztatott máról-holnapra egy tollvonással, remélhetem tehát, hogy tekintetbe veszi a szőlőbirtokosok és a szőlőtermelés nyomasztó helyzetét is és ezt a kérdést, szintén egy tollvonással, visszavonja és nem az emelést, hanem inkább a vámok leszállítását fogja elrendelni. t Ezek előrebocsátása után — minthogy ígéretemhez képest rövid kívánok lenni — a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz (Halljuk! Hallmk! — Olvassa): „A minister ur tudomásával és hozzájárulásával lett-e a rézgálic behozatali vámja 360 aranyfillérről felemelve? Összeegyeztethetőnek tartja-e a minister űr az amúgy is válNAPLÓ XXVII. ;:?'
