Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. Pestije, mert itt ki lehet operálni a soproni féregnyulványt és itt el lehet tüntetni a dolgot. A soproni ügyészség azonban — le kell szegeznem az igazságot — nem akart gyorsan kötélnek állni, ami abból is kitűnik, hogy bár február 22-én történt az utolsó nyomozati intézkedés, a kapacitálásra csak július 24-én reagált. Julius 24-én azonban a következő átirat kapcsán küldték át onnét az iratokat Budapestre (olvassa): „Minthogy a közokirathamisitás bűntettével gyanúsított ismeretlen tettesek ellen — itt még mindig ismeretlen tettesekről van szó, dacára annak, hogy azok nagyon is ismertek — itt folyamatban levő bűnügy az ottani, Eskütt Lajos és társai ellen folyamatban levő üggyel összefüggőnek látszik, az összes iratokat a Bp. 19. $-a alapján további illetékes eljárás céljából megküldöm." Ezeket az iratokat az ügyészség" meg is kapta, a referens ügyész is megkapta, azóta azonban semmiféle intézkedés ez ügyben nem történt, mert ez is egyike azoknak a fonalvégeknek, amelyeket ha kézbevesznek, önkénytelenül is ki kell gomb olyitani az egész gombolyagot. Ez a magyarázata tehát, Szabó tisztelt képviselőtársam, hogy igenis ez is összefügg az egész ügygyei, mert az összefüggést nem én, hanem a kir. ügyészség állapította meg. És itt van a magyarázata annak, hogy miért nincsenek ezek a bűnügyi iratok a bírói és ügyészi ügyviteli szabályoknak megfelelőleg még ma sem lajstromozva és iratjegyzékbe foglalva. (Friedrich István: Hogy került önhöz ez a perirat*?) Erre nézve is adhatok felvilágosítást. Abban az időben — mint! mondottam —, mikor Eskütt Lajos az első panama-ügyből kifolyólag ült, és amikor megindult az eltussolási eljárás (Friedrieh István: Nem tudom, hogy került önhöz ez az irat!) Esküttnek ígértek mindent a fogházban, ha visszavonja vallomását és nem szélesiti azt a kört, amely már eddig is meglehetősen széles volt, s azt mondták neki, hosry akkor igyekeznek minden dolgot és eljárást ellene megszüntetni. Erre vonatkozólag Eskütt bizonyos garanciát követelt. Hogy a garancia meglegyen, nem bizott azoknak a gentlemaneknek az Ígéretében, akik î«-metélten visszaéltek azzal, hanem azt mondta, hogy: csak akkor hiszek, ha nekem rendelkezésemfe bocsátjátok az ügyben a döntő bizonyitékokat. Eflry részét rendelkezésére is bocsátották. (Friedrich István: Bevitték a cellá^^' — Egy hang jobbfelől: Ki vitte be? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Szabó Sándor: Ez a védelemnek egy ügyes trükkje, ez nem igaz! — Farkas István: Ez azután a szép igazságszolgáltatás! — Rupert Rezső: Jogbiztonság! — Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: Egy sereg iratot kapott Eskütt a fogházban, fogházi letartóztatása idején (Felkiáltások jobbfelől: Kitől?), és amikor ő, aki tudója volt az összes ügyeknek, átvizsgálta az iratokat, azt mondotta, hogy ez nem minden, kell még ezenkívül iratoknak lenni, és emlékezetébe idézte az illetőnek, aki ezeket közvetítette, hogy Sopronban is van az ügynek egy fázisa. Erre történt, hogy ennek az ügynek Sopronból való idehozatalát segítették elő, és amikor! az itt volt, akkor gondoskodtak arról, hogy ezek az iratok is eltűnjenek a bűnügyi iratok közül. (Zaj a bal- és a szélsőbaioldalon.) Én tudóim és tisztában vagyok előre azzal, amit az igen tisztelt képviselő ur és talán az évi november hó 12-én, szerdán. 177 igazságúgymínister ur is kivan mondani, hogy itt súlyos aktalopás történt. De méltóztassanak elképzelni, hogy először magú a védelemi és maga Eskütt Lajos hajlandó ezt az aktát ren

: delkezésre bocsátani, pedig épen ellene szól. Ö maga tehát csak nem olyan kötni való bolond, hogy segítsen abban, hogy még- egy hurkot akasszanak a nyakába. Ez az egyik szempont. Neki nem állott érdekében az akták eltüntetése, mivel eléggé meg volt már vádolva ezekben az ügyekben. Azonkivül Eskütt bent volt a fogházban és nem tudott az iratokhoz hozzájutni, amint hogy a védelem sem tudott hozzájutni, csak tegnap tudtunk legelőször hozzájutni. A bűnügyi iratok nagy részéhez még a vizsgálóbró sem, még a vádtanács sem tudott hozzájutni. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy Eskütt lopta el az aktákat. (Egy hang jobbfelől: Ki lopta elf) Ellopták, illetve ellopatták azok, akiknek ez érdekükben áll. (Egy hang jobbfelől: Kik azok?) Méltóztassék, minister ur, kivizsgáltatni az egész ügyet, ahogy én azt feltártam. S ha majd méltóztatik a Szesztermelési Részvénytársaságot, a Prakszis Rt. panamáját, a soproni ügyet bevonni, ha méltóztatik a Téry-féle okirathamisitással kapcsolatos ügyet bevonni, ha méltóztatik nemcsak a megvesztegetésben passzív tettest és bűnsegédeket bíróság elé állítani, hanem a megvesztegetők ellen is vádiratot beadatni (Felkiáltások jobbfelől: Kik azok?), akkor nem kell, hogy én adjak felvilágosítást, hanem a kir. ügyész fog a ministér urnák jelentést tenni arról, hogy hol és kiknek érdekében történt ez iratok eltüntetése. Ne tőlem méltóztasség feleletet kérni. Én feltártam a minister urnák ezeket az ügyeket, és mondhatiom a legteljesebb lojalitással és őszinteséggel tártam fel, mondhatom, hogy teljes bizalommal tártam fel, mert meg voltam győződve arról — legalább az volt a hitem —, hogy a mostani igazságügyminister ur nem fogja fedezni azt, amit eddig csináltak az igazságszolgáltatás körül, hanem én személyében garanciát láttam arra, hogy az ő személye alkalmas lesz ennek az ügynek teljes és tökéletes kivizsgálására. Most azonban — dacára annak, hogy több mint 3 év óta a ministerelnök ur is adós maradt a válasszal —, azt látom hogy az igazságügyminister ur, akiben — isimétlem — feltétlenül hittem, hogy felderíti a való tényállást, négy hónappal ezelőtt elhangzott interpellációmra választ nem adott. Látom azt is, hogy a november 19-ére kitűzött tárgyalás csak tárgyalási komédia lesz, mert a tettesek nem fognak odaállani, minthoigy a vádirat nincs is ellenük elkészítve. (Szabó Sándor: Hogy lehet ilyet mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Az imént elmondottam, hogy az ügynek egész kis részletét aktaszerüleg tárom itt fel, mert látom, hogy annak dacára, amit eddig tettünk a vizsgáló^ biró előtt, a vádtanácsnál és az ügyészségnél, amit fognnk tenni a főtárgyaláson, és amit tettem az internéi lációban, hogy szóval rámutattam ezekre a dolgokra, az ügy még mindeddig nem vizsgáltatott ki. Ezt most mégegyszer ide hozom azzal a hozzáadással, hogy ha ezután sem történik meg az igazságügyminister ur és az ügyészség részéről a dolog teljes feltárása és az igazság kiderítése, akkor amit az ügyészség nem csinál meg, hogy t. i. a bizonyítékokat beszerezze és produkálja, azt sorra én fo-