Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A 'nemzetgyűlés 334. ülése 1924. volt szives foglalkozni. Ahogy a minister urnák kötelessége megvédeni az egységespártot a nyílt-levél támadásával szemben, ugy nekem is kötelességem megvédeni azokat, akik ezt a nyílt levelet a lapokban leadták. A nyilt levélben nem mondtak egyebet, mint azt, hogy az egységespárt jelen levő tagjai nagyon nagy türelmetlenséget tanúsítanak az ő ügyükben. Az igazság kedvéért kénytelen vagyok konstatálni, hogy a nyilt levél tényeket foglal magában, mert amikor én interpellációmat előterjesztettem, amely — tagadhatatlan — % órát vett igénybe, csak azért, mert óriási volt aa anyag, a képviselő uraknak nern volt annyi türelmük, hogy az interpellációt néhány közbeszólás és zavarás nélkül hallgassák végig. Ez az az impresszió, amely a nyilt levélben megnyilatkozik. Ha az egységespárt több megértést fog tanúsítani a kérdések iránt, akkor méltóztassanak megnyugodva lenni, hogy ilyen esetek nem fognak a jövőben előfordulni. Minthogy az interpellációmban előterjesztett kérdésekre semmi kielégítő, semmi megnyugtató választ nem kaptam, végtelenül sajnálom, de a minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: Homonnay képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy igen rövid ideig, néhány pillanatra igénybe vegyem a t. Ház türelmét. Három kérdést voltam bátor a pénzügyminister úrhoz intézni. Az egyik az előleg kérdése. Arra kértem a kormányt, hogy szíveskedjék a közalkalmazottaknak egy havi előleget téli beszerzésre rendelkezésre bocsátani. Le kell itt szögeznem a Ház előtt, hogy ez az előleg-kérés Szabó képviselőtársam kérései között nem szerepel, igy tehát téved a képviselő ur, ha azt mondja, hogy ugyanazt a kérést terjesztettük a kormány elé, mint ő. Ez az egyik! A másik pont, az, amelyben a pénzügyminister urat kértem, hogy a közhangulat megnyugtatása kedvéért méltóztassék nyilatkozatot tenni abban az irányban, hogy a kormányzat a szanálási idő tartama alatt, lehető rövid idő alatt a közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzetén tényleg segíteni akar. A harmadik pontban szintén téved igen t. képviselőtársam, mert harmadik kérdésemben, amely az ő kérdései között nem szerepel, azt kértem, hogy a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, valamint a Vasutasok Országos Nemzeti Szövetsége által az egyes reszortminister urak elé terjesztett kéréseket vegyék vizsgálat alá. Örömmel kell megállapítanom; hogy a t. képviselőtársam azt mondotta, hogy: „hozzám hasonlóképen másik két képviselőtársam is siet a közszolgálati alkalmazottak érdekeinek felkarolására". Ebben egyezünk t. képviselőtársammal. Én is örülök, ő is örül. (Kiss Menyhért: Csak a tisztviselők nem örülnek!) Ő örvend, hogy mi sietünk a tisztviselőkérdést a nemzetgyűlés elé hozni, az én örömem pedig az, hogy képviselőtársam végre négy és fél esztendő multán jön a nemzetgyűlés elé ezekkel a kérdésekkel. A mi a nyilatkozatokat illeti, itt is rektifikálni vagyok kénytelen és pedig azért, mert ha nyugodtan és higgadtan méltóztatott volna elolvasni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket tettem, méltóztatott volna látni azt a cáfolatot, amelyet épen az egyik legkomolyabb lapban, a Nemzeti Újságban adtam le, (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Az komoly lap?) és méltóztatott volna más lapokból is látni, hogy évi november hó ÏÈ-én,szerdád. 1TÍ i én, aki ezekben a kérdésekben mindenkor a közhangulat és a tisztviselők megnyugtatására igyekeztem, igenis, azt a nyilatkozatot tettem, hogy a kormányzat részéről a legmesszebbmenő jóindulatot találtam. Itt, a nemzetgyűlésen is kijelenteni és állítom, hogy ami az előlegre vo• natkozik, a tárgyalások folyamatban vannak és a kormány eltökélt szándéka erre fedezetet találni és a közeljövőben megadni. Minthogy a minister ur ezt nern utasította vissza és minthogy a minister úr kérdésemre adott válaszából kitűnik, hogy ennek lehetősége fennáll, a minister úr válaszát tudomásul veszem. Elnök: F. Szabó Géza képviselő urat illeti a szó. F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Én tisztelettel tudomásul veszem a minister ur válaszát és kijelentem, hogy minden reklám nélkül, csendben, tovább is állandóan figyelemmel fogom kisérni ezeket a kérdéseket, s abban a pillanatban, amidőn a pénzügyi lehetőség meglesz, megint ide fogok jönni a Ház elé. (Csik József: Akkorra éhen halnak a tisztviselők! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak csendben maradni. Következik a határozathozatal. (Zaj. — Kiss Menyhért: Éhen halnak addig! Nem tudják gyermekeiket taníttatni!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. A három interpellációra adott együttes válasz után a három interpellációra külön-külön fogom feltenni a kérdést. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a minister úrnak Szabó József képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni! igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a minister úrnak Homonnay képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e tudomásul venni a minister úrnak F. Szabó Géza képviselő úr interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A Ház a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Drozdy Győző! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs itt, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! (Zaj és nagy mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Nem muszáj elmenni! Maradjanak! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Maradunk! — Folytonos zaj a jobb és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Az első nemzetgyűlés 257. ülésén, amikor az Eskütt-féle panama-ügy legelőször került szóba* egyik képviselőtársam interpellációt mondott el, a ministerelnök úr, a következő kijelentéseket tette (Olvassa): „Ez a kérdés nem politikai kérdés, ez a tisztességnek és becsületnek kérdése. És én, amíg ezen a helyen állok, (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja- el.) garanciát vállalok abban a tekintetben, hogy a vizsgálat ugy fog lefolyni, hogy ebbe az ügybe