Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

172 r A nemzetgyűlés 334. ülése 1P24. semmiféle politika bele ne kerüljön. Garanciát vállalok abban a tekintetben is, hogy minden visszaélés fel fog- fedeztetni". Beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be. (Olvassa): „Ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hog-y a bűn­ügyi vizsgálatról, amely még- csak kezdetén áll, részletekbe menő nyilatkozatot tehessek, mikor azonban eljön annak az ideje, ebben a tekintet­ben is be fog-ok számolni. Addig- méltóztassék a nemzetgyűlésnek és az országnak tudomásul venni, (Rupert Rezső: Ki volt akkor a minis­terel nökl) hogy mi ebben az ügyben kérlelhe­tetlen szigorral és pártatlansággal fogunk el­járni, mert ez a nemzet becsületének az ügye". (Rupert Rezső: Ki volt akkor a ministerelnök? — Kiss Menyhért: Mikor tette ezeket a kijelen­téseket?) Ezeket a kijelentéseket Bethlen István tette több mint három évvel ezelőtt. Azóta mint mél­tóztatik emlékezni, én ebben a nemzetgyűlésben ez év március 5-én eisőizben, július 2-án pedig másodízben tettem szóvá az Eskütt-féle panama­ügy rejtelmeit és második interpellációmra a mostani igazságügyminister ur nyilatkozott és kijelentette, hogy válaszát nem kéri végleges válasznak tekinteni, mert az a sok kérdés, az a kérdéskomplexum, amelyet ezzel az üggyel kapcsolatosan felemiitettem, megvizsgálás tár­gya kell hogy legyen. így mondotta (olvassa): „Előbb ki kell hámoznom, hogy melyek azok a kérdések, amelyek felügyeletileg kezelhetők és melyek azok, amelyek bíróságilag kezelhetők. Mindezeknél fogva végleges választ most sem adhatok és csak általánosságban nyilatkozha­tom erről az ügyről". Azóta, mikor a ministerelnök ur az imént felolvasott kijelentést tette, mint mondottam, több mint három esztendő telt el, az igazság­ügyminister! kijelentése óta pedig több mint négy hónap, de semmiféle érdemleges választ még az Eskütt-féle panama-ügyben a nemzetgyűlés elé nem terjesztettek, sőt nem történt semmiféle intézkedés abban az irányban, hogy azok a bűn­esetek, amelyeket első és második interpellá­ciómban feltártam, felderittessenek, hogy azokban a büntető eljárás lefolytattassék. Rész­letesen rámutattam különösen második interpel­lációmban arra, hogy az egész büntető eljárás, amelyet folyamatba tettek s amelyben vádira­tot adtak be, csak kicsiny kis része annak a nagy panamaügynek, amely Eskütt személye körül csoportosul. Rámutattam arra, hogy Eskütt Lajos a vádtanácsi tárgyaláson, ujság­nyilatkozatban, a biróság előtt ismételten hivat­kozott arra, hogy őt nem 14 rendbeli esetben vesztegették meg, mint ahogy az ellene szóló vádirat mondja, ő nem 5 millió koronát foga­dott el, amivel a vádirat vádolja, hanem maga azt mondotta, hogy sokkal nagyobb a meg­vesztegetési esetek száma, (Kószó István: Bo­lond az, aki önmagát vádolja! — Zaj. —Felkiál­tások a bal-és szélsőbaloldalon: Nem bolond az! — Kószó István: Vagy bolond, vagy gaz­ember Î — Horváth Zoltán: Megállapították, hogy nem bolond! — Egy hang a jobboldalon: De nem idevaló az egész, hanem, a biróság elé!^ Jövő héten lesz a tárgyalási — Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. — Pikler Emil: Fogadjon velem a képviselő ur, hogy nem lesz tárgyalás a jövő héten! — Zaj.) Ő maga mondja, hogy sokkal nagyobb az az összeg, amelyet felvett, mint amelyet vád tárgyává tettek. (Zaj. — Kószó István: Jól védi! — Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! éví november hé 12-en, szerdán. Györki Imre: Kérem képviselőtársam, nent védőbeszédet tartok (Kószó István: Azt veszem észre, hogy ez nem védőbeszéd! — Zaj és derült­ség a jobboldalon.) hanem... (Kószó István: Itt igy beszélni, a törvényszéken pedig másként, ez az ügyvédi tisztesség kérdése is!) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: . .olyan dolgokra mutatok rá amelyeket önnek, t. képviselőtársam, aki a bűn­ügyi eljárás során, mint nyomozó faktor be­folyhat, mert a rendőrség lönöke, kötelessége lenne ebbe az ügybe betekinteni és a maga ha­talmi súlyával ráfeküdni, hogy tisztáztassa­nak ezek a botrányos ügyele, amelyek több, mint három év óta nem tisztáztattak. Annak ellenére, hogy, mint ismétlem, Eskütt felfedte ennek az ügynek egyes fázisait, hogy itt a nemzetgyűlésen két ízben mutattam rá azokra a rejtelmekre, amelyek az Eskütt-féle panama­ügy körül burjánoznak, nem történt semmi­féle intézkedés az igazság teljes felderítése érdekében s nem, történt semmi intézkedés, hogy az eddig még fel nem deritett bűnese­teket is földerítsék és azokban is y_ádiratot ké­szítsenek. Az történt mindössze, hogy hosszas verekedés után végre sikerült ez év augusztus 26-ára Esküttnek egyik ügyében büntető fő­tárgyalást kitüzetni s ott a védelem nagy meglepetésére maga a királyi ügyész volt az, aki kérte Eskütt Lajos elmeállapotának meg­vizsgálását, holott köztudomású, hogy az ilyen védelmi eszközhöz nem az ügyészség, hanem inkább a védelemi szokott nyúlni. Azóta az or­vosszakértők vizsgálták körülbelül két hóna­pon keresztül Eskütt Lajos elmeállapotát. Töviről-hegyire átnézték azokat az iratokat, amelyek ezzel az üggyel kapcsolatosak s amit nem tudtunk elérni a védelem részéről, amit nem tudott Eskütt Lajos sem elérni, hogy be­tekintést nyerjünk az összes iratokba, és hogy lefolytassa és megnézze a vizsgálóbíró azokat az iratokat, amelyek ezzel az üggyel össze­függésben vannak, azokat az prvosszakértők vizsgálták át és két hónapig tartó orvosszak­értői vizsgálat után megállapították, hog*y Eskütt épelméjű, sőt véleményükben annak is kifejezést adtak, hogy állitásait nagyobbára a becsatolt és ottlevő iratokkal bizonyítani is tudja. (Kiss Menyhért: Mit szólnak ehhez?! — Pikler Emil: Kik a bolondok?) Az ujabb tárgyalás jövő hét szerdájára, mához egy hétre yan kitűzve. A mához egy hétre kitűzött tárgyalást illetőleg, mikor a vé­delem szempontjából át kívántuk vizsgálni az iratokat, arra a megdöbbentő esetre jöttünk rá, hogy nemcsak abban igyekeztek a védelmet háttérbe szorítani és megfosztani a védői lehe­tőségtől, hogy e hét elejéig nem bocsátották rendelkezésünkre a bűnügyre vonatkozó ösz­szes iratokat, hanem szomorúan kellett meg­állapítanunk azt a példátlan esetet is, hogy az Eskütt-féle bűnügy iratai hat hatalmas akta­csomagot alkotnak, és ezen hat hatalmas akta­csomag közül mindössze az egyik, amelyik a főtárgyalási elnök kezében van és amelyik már az ő kezéhez adatott be — mint bírósági bead­vány —, van a bírói és ügyészi ügykezelési sza­bályoknak megfelelően kezelve, lajstromozva, alapszámzova, sorszámokkal ellátva és irat­jegyzékbe foglalva, ellenben a bűnügyre vo­|n átkozó öt másik iratcsomó közül egyetlen­egy hatósági, rendőrségi, ügyészségi, vizsgáló­bírói, vádtanácsi irat nincs jegyzékbe foglalva, lajstromozva, nincs alapszámozva és iratjegy­zék sincs mindezekről készítve. (Horváth

Next

/
Thumbnails
Contents