Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

164 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. éi lett még* a vasúti viteldíjkedvezniényt is redukálni akarják. Magam részéről azt az álláspontot foglalom el, hogy a vasúti díjkedvezmény a tisztviselő javadalmazás egyik része, és mindazoktól, akik ezen vasúti díjkedvezmény birtokában választattak meg, vagy neveztettek ki, ez voltaképen el sem vonható addig, amig helyette megfelelő kárpótlásban nem részesülnek. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassanak mtegengedni, hogy ezek utón áttérjek a harmadik kérdésre, a vármegyei tisztviselők státusrendezésének kérdésére. Az a kiáltó aránytalanság, amely a vármegyei tisztviselők osztályokba való sorozása és a többi mindenféle állami kategória között fennáll, voltaképen onnan ered, hogy a régebbi kormányok elkövették azt a hibát, hogy amikor a drágaság kezdődött és folyton fokozódott, az egyes fizetési osztályokon belül nem a fizetés felemelésével operáltak, hanem a tömeges és soronkivüli előléptetésekkel. (Meskó Zoltán: Bárcsak ma is tekintetes alispánjaink lehetnének!) A vármegyei tisztviselők természetszerűleg nem kinevezés folytán, hanem választás utján menvén » előre, maradtak régi pozíciójukban és innen következik az, hogy ottmaradván, az ő díszes, társadalmilag és hivatalilag is vezető pozícióikban, szinte az önérzetet bántó eltolódásokat szenvedtek. E sérelmeiket memorandumba foglalták. Ki kell emelnem, hogy itt nem annyira lizetésről, mint inkább önérzeti, presztízskérdésről van szó s a memorandumban is a minimumra redukált igényeket fektették le. Ezt a memorandumot a belügyminister úr a legnagyobb megértéssel fogadta és pártolással tette át a pénzügyminister tirhoz. Hogy rövid legyek, csak egypár vezető gondolatot leszek bátor felemlíteni^ belőle azért, hogy a vármegyei tisztikar óhajtását és kérésében megnyilvánuló szerénységét bemutassam. Kérik a vármegyei tisztviselők, hogy az alispán harmincévi közszolgálat után, amelybe hatesztendei egyfolytában való alispáni szolgálat magyarázandó bele, bejuthassanak a IV. fizetési osztályba. (Rupert Rezső: A kistisztviselők sorsáról kell gondoskodni! A tömegekről, nem pedig egyes magas fizetési osztályokban lévőkről! Mindig ez a baj! — Szakács Andor: Kegyelmes urakat kell belőlük csinálni! — Zaj.) Miért nem méltóztatott kifogásolni ezt más kategóriáknál, azoknál, akik benne vannak és élvezik? (Zaj.) A főjegyzők, árvaszéki elnökök és főügyészek ugyancsak 30 évi szolgálat után és ugyancsak hatévi főjegyzői, árvaszéki elnöki, vagy főügyészi szolgálat után bejuthassanak az V. fizetési osztályba. (Rupert Rezső: A tömegekről nem gondoskodnak, csak egyes kiváltságosakról!) Kérem még nem fejeztem be, mélyen t. képviselő ur. Azt akarom bebizonyitani, hogy négy kérdést tudok 10—15 perc alatt megindokolni. A képviselő ur, ugy látszik, ebben akar megakadályozni. (Rupert Rezső: Nem, de mindig csak a méltóságos urakért fáj a szivük!) A főszolgabirák 30 évi összes szolgálat után, amelyből 15 esztendőnek főszolgabírói szolgálatnak kell lenni, szintén ugyanazt kérik, hogy bejuthassanak az V. fizetési osztályba. Kérik továbbá, hogy az árvaszéki ülnökök, akik hoszszas gyakornoki, fogalmazói és jegyzői szolgálat után jutnak be ebbe a végleges állásba — mert hiszen közülük csak egy lehet elnök —, a VII. fizetési osztályban kezdhessék ülnöki hivatásukat, a szolgabirák és a jegyzők pedig a ÏX. fiaetési osztályban. november hó 12-én, szerdán. Az aránytalanságoknak csak egyetlenegy példáját említem felvilágosításul. A háború előtti időben a járásbirósági albiró a IX. fizetési osztályban kezdte; ugyanabban, mint a szolgabíró. Ma a járásbirósági biró — mert az albirói állást eltörölték — a VI. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelő javadalmat huz, mig az általam említett szolgabíró ma is a IX. fizetési osztályban robotol. (Esztergályos János: Szegény, szegény szolgabíró!) Azt hiszem, ez példának elég. Az egész státusban 79 emberről és átlagos számítás szerint 60.000 aranykorona költségtöbbletről van szó. Nagyon sok keserűséget és meg nem értést tudnánk ezzel elhárítani. Én tehát a mélyen t. pénzügyminister urnák ismételten is szíves jóindulatába ajánlom ezt, mert a keserűséget és a ncmg nem értés látszatát el kell hárítanunk azzal, hogy az aránytalanságokat letompítjuk. Most még, utolsó pont gyanánt, a községi és körjegyzőkről vagyok bátor rövid felvilágosítással szolgálni. Az 1923:111. te. a községi és körjegyzők részére a XI., VIII. és VII. fizetési osztályban megállapított összegekre terjedő javadalmat bztositja, vagyis ugyanazt a javadalmat, amelyet a többi állami kategóriák kapnak, de facto azonban nem sorozta be őket ezekbe a fizetési osztályokba, bár nemcsak az állami tisztviselők, hanem a vármegyei és városi törvényhatósági tisztviselők is be vannak sorozva ezekbe a fizetési osztályokba. A községi és körjegyzők nem kivának mást, mint azt, hogy valójában besoroztassanak ezekbe a fizetési Osztályokba, hiszen a megfelelő javadalmat már úgy is élvezik. Ki kell emelnem, hogy ez a különleges elbánás a lekicsinylés keserű érzését vált ja ki a községi és körjegyzőkből, holott meg kell állapitanom, hogy végtelenül fontos, sokoldalú, idegölő munkájuknak legnagyobb része állami funkciók révén köti le a községi és kör jegyzőket. Amikor az államnak ez egyáltalában nem jelent kiadási többletet, nem tudom megérteni, hogy ezt a jogos, igazságos és méltányos kérelmet miért nem lehetne teljesíteni. Ezekben voltam bátor megindokolni kérésemet, bebizonyítván azt is, hogy 10 perc elég négy kérdés megindokolására is. Kéréseimet ismételten a pénzügyminister ur_ szives jóindulatába ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon. — Szijj Bálint: Csak pénz legyen!) Elnök: A minister nr kivan szólani. Bud János tárcanélküli minister: T. Nemzetgyűlés! Az állami háztartás^ helyreállításáról szóló törvény a 33. bizottságot jelöli meg mint olyan szervet, amelynek kötelessége ellenőrizni azt, hogy programszerűen hajtja-e végre a kormány azokat a. teendőket, amelyeket a törvény eléje szab. Másrészt ennek a bizottságnak van meg az a kötelessége, hogy észlelje a hiányokat, azokra figyelmeztesse a nemzetgyűlést, és egyenesen javasolhatja a kormány felelősségre vonását is. Az egész programnak, amely előttünk áll s amelyet két év alatt meg kell valósitanunk legintegránsabb rész-e, tulajdonképen majdnem előfeltétele a tisztviselőkérdés megoldása. Bár tehát a bizottság elé tartozik, még sem térek ki a tárgyalás elől, mert olyan közérdekű kérdésről van szó, amelyet helyesebb ha itt vitatunk meg s itt a nemzetgyűlésen nyugtatjuk meg a kedélyeket is, amennyire természetesen tárgyilagos megítélés mellett megnyugtatni lehet. Örömmel szögezem le azt, hogy az összes felszólalt képviselő urak — így tehát az ellenzéki Oldalról felszólalt Szabó József igeii t. kép-