Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
r A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. alkalmazottak részére lehető rövid időn belül egyhavi előleget méltóztassék kiutalni; második kérésem az, méltóztassék a nagyon is felizgatott közhangulatot megnyugtatni aziránt, hogy a szanálási időtartam alatt lehető rövid időn belül a kormányzat megtalálja a módot és a fedezetet arra, hogy javitsa a tisztviselők és a munkások illetményeit és pedig az aktivokét és nyugdíjasokét egyaránt, harmadik kérésem pedig az, vegye a kormány revizió alá az illetményekre és az ellátásra vonatkozó rendeleteket. Nem akarok beszélni ez alkalommal a nem rendszeres illetményekről, a kiküldetési díjakról, az előlegek könnyebben való megszerezhetésének módozatairól, a nyugdíjasok, özvegyek és árvák illetményeire és a lakbérekre vonatkozólag kiadott intézkedések hatályon kivül való helyezéséről; nem akarok részletesebben beszélni azokról, amiket úgy a KANSz., mint a VOGE. terjesztettek az egyes szakministerek elé. Fenntartom magamnak a jogot arra, hogy ezekkel a kérdésekkel a közel jövőben jöjjek a nemzetgyűlés elé. Ezek után a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa): „1. Hajlandó-e a kormány a közszolgálati alkalmazottaknak — tisztviselőknek és munkásoknak — hosszabb időtartam alatti visszafizetés kötelezettsége mellett egyhavi fizetésüknek előlegként! kiutalását sürgősen engedélyezni? 2. Hajlandó-e a kormány nyilatkozni — megnyugtatva már most a közszolgálati alkalmazottakat —, hogy amint az állam pénzügyi helyzete megengedi, még a szanálási időtartam alatt a közszolgálati alkalmazottak illetménye és nyugdíja mielőbb emeltetni fog? 3. Hajlandó-e az illetményre és ellátásra vonatkozó rendeletekben foglalt sérelmeket, amelyekre különösen a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége és a Vasutasok Országos Egyesülete hivta fel a kormány figyelmét, sürgősen tárgyalás alá venni!" Elnök: Utalok a nemzetgyűlés előbb meghozott határozatára, amelyben hozzájárult ahhoz, hogy erre az interpellációra a pénzügyminister lir csak akkor válaszoljon, amikor már F. Szabó Géza képviselő ur interpellációja is elhangzott. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! (Felkiáltások: Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. A következő interpelláló? Perlaki György jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! (Rupert Rezső: A megrendelt interpelláció! — Meskó Zoltán: Csak megbeszélt, nem megrendelt! — Rupert Rezső: Jó, deferálok!) Méltóztassanak ezt a képviselő urak talán egymás között elintézni. (Meskó Zoltán: Mi egyetértünk ebben, csak más kifejezéseket használunk! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A következő kérdéseket vagyok bátor a pénzügyminister úrhoz intézni. (Olvassa): „1. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a közszolgálati alkalmazottak részére téli beszerzésre azonnali segélyt, esetleg fizetési előleget folyósítani? 2. Hajlandó-e azon szerfölött nyugtalanító hirt, hogy a tisztviselői vasúti kedvezmények alaposan redukáltatnak, megcáfolni? 3. Hajlandó-e a vármegyei tisztviselők részleges státusrendezésére vonatkozó kérelmet érdemi tárgyalás alá venni s lehetőleg mielőbb kedvezően elintézni? Végül évi november hó 12-én, szerdán. 163 4. Hajlandó-e a községi és körjegyzők fizetési osztályokba való sorozását kilátásba helyezni és foganatosítani?" Ezek a kérdések igazán nem szorulnak arra, hogy azokat bővebben megindokoljam, azonban mégis szükségesnek tartom ezekhez egypár gondolatot fűzni. Már abból a tényből, hogy e kérdések itt a parlamentben majdnem minden oldalról vita tárgyává tétettek, megállapítható, hogy a tisztviselőkérdés nem pártkérdés. Nem pártkérdés, mert kell, hogy minden hazafiasán érző és gondolkodó embernek szívéhez legyen nőve a nemzet gerincének, a nemzet középosztálya legfőbb alkotó elemének boldogulása és anyagi függetlensége. (Rupert Rezső: Akkor más politikát kell csinálni!) Én t. képviselőtársamat mindig megtiszteltem türelemmel. Érdemes és fontos mondanivalóit mindig nagy figyelemmel hallgattam, méltóztassék tehát engem is ezzel a figyelemmel és türelemmel megtisztelni. (Helyeslés.) Ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy megemlékezzem a magyar köztisztviselői kar, általában a közalkalmazottak hazafias mérsékletéről, bölcs belátásáról, ami mindig áthatja magatartásukat, mert jól tudják, hogy az ő jogos, igazságos törekvéseiknek nem a jóakarat hiánya, hanem az állam lábbadozó pénzügyi helyzete szab határt. Tisztelettel kell megemlékeznem e magatartásuknak alapvető motívumáról is. Tudják azt, hogy szűkös kenyerüket menekült tisztviselőtársaikkal kénytelenek megosztani. Pártünk parancsából és barátaim bizalmából nekem jutott a feladat, hogy ezeket a kérdéseket állandóan éber figyelemmel kísérjem és állandóan szőnyegen tartsam. Teszem ezt annál inkább, mert lesein, várom a pillanatot, hogy az állami költségvetésben mikor áll be megtakarítás. Ugyanis a legilletékesebb helyről nyertük azt a határozott Ígéretet, hogy a költségvetésben elért megtakarítások elsősorban a tisztviselői fizetések rendezésére fognak fordíttatni. Nekünk ideálunk, törekvésünk az anyagilag független tisztviselői kar, mert ebben látjuk a közéleti tisztaság biztositékát (Igaz! Ugy van!), a teljes munkakészség biztosítását és ebből fakadónak ismerjük fel az udvarias bánásmódot is. Politikailag is végtelenül fontosnak tartjuk ezt a kérdést, mert hangsúlyozni vagyok kénytelen, hogy a fűtetlen szoba, a könyv, a kenyér vagy a ruha után zokogó gyermek könnye igazán rossz tanácsadó. (Igaz! Ugy van!) Hogy ezt a kérdést ismételten idehoztam a Ház elé, ennek kettős oka van. Az egyik az, hogy most állunk a nehéz és súlyos téli beszerzések küszöbén, a második indok pedig az, hosrv a pénzügyminister úrban olyan férfiút tisztelünk, aki a tisztviselő-érdekeket mindenkor szivén hordozta, azokat szeretettel ápolta és mindig igyekezett előbbre vinni. Nyomatékosan kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék — pénzügyi helyzetünknek megfeszítésével is — odahatni, hogy ez a téli segély, esetleg- fizetési előleg- mennél előbb kiutaltassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg kell emlékeznem arról a tendenciózusan terjesztett hirről is, hogy a tisztviselői vasüti viteldíjkedvezmények alaposan redukáltatni fognak. Kérem a mélyen t. pénzügyminister urat, hogy ezt a híresztelést szállítsa le kellő értékére, mert már eddig is óriási elkeseredést okozott, hogy a mostani szegényes fizetések mel-
