Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

160 À nemzet gyűlés 334. illése 1924. cukorrépa átvételi

1 ára niétcrmíázsánként körülbelül 45.000 koronát tett ki, később azonban a szerződés teljesen illuzoriussá vált a cukorrépatermelőkre nézve, mert a cukorgyárosok rossz akaratuan egyszerűen leejtették a cukor árát, mégpedig netto 6000 koronára. A cukorrépatermelők ennek következtében károsodtak. De nem ez a legnagyobb baj. A legnagyobb baj az, hogy a szerződésnek van olyan pontja is, amely kimondja, hogy egy métermázsa cukorrépa ára nem lehet több 4% kg cukor áránál és viszont nem lehet kevesebb 4

l

A kg cukor áránál. B szerint tehát egy métermázsa cukorrépa ára maximum 28.500, minimum pedig körülbelül 26— 27.000 korona lehet. Ez óriási hátránnyal jár a cukorrépa-termelőkre nézve, mert ők a búza árának emelkedését a szerződésnek e pontja értelmében nem vették tekintetbe, és ma az a helyzet, hogy amikor a burgundi répa ára métermázsánként 50.000 korona, a cukorrépa-termelők a szerződés értelmében kénytelenek a répát métermázsánként 27—28.000 koronáért adni a cukorgyárosoknak. (Zsilinszky Endre: Majd nem fognak termelni!) Ennek egyrészt az lesz a szomorú következíménye, amit igen t. képviselőtársam volt szives említeni, hogy senki sem lesz hajlandó a jövő gazdasági évben cukorrépát termelni, de ugyanennek az a szomorú következménye is meglesz, hogy szépen fejlődő cukorrépa-termelésünk óriási hanyatlást fog szenvedni. Ez pedig nemzetgazdasági szempontból is káros lesz az ország termelésére. Ismétlem, a cukorgyárosok rosszakaratuan ejtették le a cukor árát. Én a magam részéről örülök annak, hogy a cukor ára leesett, azonban arranézve, hogy nem valami szociális szempont vezette a cukorgyárosokat a cukor árának leejtésére, hanem a saját érdekük, hogy igy a beszolgáltatandó répáért annál kevesebbet fizessenek, eklatáns bizonyitók az, hogy a cukorgyárosok csak a papíron ejtették le a cukor netto árát hatezer koronára, mert a cukorgyárak egyben be is szüntették a cukorkiutalást, úgyhogy hatezer koronás nettoárban jóformán egyetlen egy cukorgyártól sem lehet a mai viszonyok között cukrot kapni, ök tehát csak papiron ejtették le a cukor árát, mert a vásárló közönség számára a cukor-kiutalásokat beszüntették. (Zsilinszky Endre: Majd ha beszállították a répát, megint felemelik a cukor árát!) Ennek az lesz a szórnom következménye, amit a t. képviselőtársain előre megjósol és aminek nagy valószínűsége van, hogy mihelyt a kistermelők beszolgáltatták a cukorrépáikat, a cukorgyárosok a cukor árát ismét fel fogják emelni. (Zsilinszky Endre: Évről-évre ifey van, s senki nem tud ellene tenni semmit!) Egyébként jellemző a cukorgyárosok eljárására, hogy azokat az előlegeket, amelyeket ők a cukorrépa-termelőknek folyósitottak, az ő eljárásukkal ellentétben nem cukoralapon, hanem buzaalapon számitják be. Folyósitottak pl. a termelőknek májusban egyes vidékeken 300.000 koronát. Ez akkor körülbelül egy métermázsa búza árát jelentette. Most nem 300.000 koronát követelnek tőlük vissza, hanem a búza mai árát, vagyis körülbelül 500.000 koronát. Megtörtént egyes vidékeken — és ezt nagyon autentikus embernek a szájából hallottam —, hogy a cukorgyárosok a cukorrépa termelőknek adtak kedvezményes áron, vagyis 18.000 koronáért egy kg cukrot. Abban az időben ez a 18.000 korona megfelelt körülbelül hat kilogram búza árának. Most nem 18.000 koronát akarnak beszáevi november hó 12-én, szerdán. mitani nekik a juttatott cukorért, hanem hat kilogram cukor árát, vagyis 30.000 koronát. Ök tehát a májusban kapott cukor kilogramjáért most 30.000 koronát kénytelenek fizetni a cukorgyáraknak azért, mert a répájukat nekik ajánlják fel. Nem akarom sértő kifejezéssel illetni a cukorgyárosoknak ezt az eljárását, (Zsilinszky Endre: Egész bátran, képviselő urj Ez gazemberség!) de, azt hiszem, a nemzetgyűlés jelenlévő tagjai megalkotják maguknak a cukorgyárosok eme ténykedéseiről a saját véleményüket, amely rájuk nézve igazán nem lehet kedvező. Ez semmi más, mint a kistermelőknek egyenes kifosztása (Zsilinszky Endre: A szent Hitelbank, amely most külügyministert ad Magyarországnak!), ami ellen nekünk tiltakozni kell. Már akkor, amikor a szerződést megkötötték és kikötötték azt, hogy 4% kg cukor áránál nem lehet több egy métermázsa cukorrépa ára, már akkor megvolt náluk az intenció, hogy a cukor árát le fogják ejteni és ezáltal a kistermelőket válság elé állítják. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem akarom a kérdést tovább fejtegetni. Méltóztassanak belátni, hogy nagy kárral jár az ilyen eljárás nemcsak a kistermelőkre nézve, akik nem tudják megfizetni adójukat jövedelmükből és nem tudják a munkáltatás költségeit fedezni, hanem káros hatással van ez az államra nézve is, mert a cukorrépa-termelés az ilyen eljárás következtében a jövőben csökkenni fog, sőt káros hatással van ez a munkásosztályra nézve is, amelynek egyik jövedelmi forrását épen a cukorrépa-termelés adta. Ily szempontok mellett a cukorgyárosokkal szemben kellő eréllyel kell fellépnie a kormányzati hatalomnak. Hiszen a cukorgyárosok minden körülmények között megtalálják a maguk számitását. ' Megtalálják nemcsak azáltal, hogy vám nélkül vihetnek ki a külöldre nagymenynyiségü cukrot, hanem azáltal is, hogy a cukorgyárosok — a békebeli árakat tekintve — ma körülbelül 100%-kai kevesebbet fizetnek a cukorrépa beszolgáltatott métermázsája után, mint a mennyit a békeidőben fizettek. Ezeknek a kóros tüneteknek orvosi ciScL 61*" dekóben a következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni a pénzügyi és a földművelésügyi minister urakhoz (olvassa): „Minthogy a cukorgyáraknak a cukorrépát termelő kisexilstenciákkal kötött szerződése az ország számos vidékén egyes cukorgyáraknak rosszakaratú árpolitikája folytán illuzoriussá vált. hajlandók-e a minister urak intézkedni az iránt, hogy a panaszos szerződések felülvizsgáltassanak és a jogos panaszok a kölcsönös igazságosságnak megfelelően pryosoltassanak!" (Helyeslés balfelől.) Elnök: Bud János tárcanélküli minister ur kivan szólani. Bud János tárcanélküli minister: T. Nemzetgyűlés ! Tény az, hogy mihozzánk is érkeztek hasonló panaszok, és pedig kivétel nélkül a termelő gazdaközönség részéről. A helyzet az, hogy végeredményben az államnak ma e tekintetben semmiféle különös hatalmi eszköz nem áll rendelkezésére, mert hiszen szabad forgalom van a cukorrépatermelés

v és a cukorforgalom terén is, és igy mindenki magánúton ugy egyezhetik meg, ahogyan a legjobban tudja a saját érdekeit képviselni. Azonban épen az az eset, amelyet Csik igen t. képviselő ur felhozott, eklatáns példája annak, hogy mennyire nem lehet egy árvalutával dolgozni, mennyire nem lehet egyáltalá-