Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. 161 ban egy fix valutával az élő gazdasági érdekeket megvédem. Épen ezért örvendetesen kell leszögeznem épen ebből a tényből kifolyólag, hogy végre eljutottunk egy határozott szilárd bázishoz, .egy szilárd valutához. Tényleg a helyzet az, hogy ha én cukorban, búzában, vagy más áruban állapodom meg valakivel, ki vagyok téve a véletlen konjunktúrának. Csakugyan hallottam nem egy panaszt abban a tekintetben, hogy egyrészt szerződések köttettek ugy nagy-, mint kisgazdákkal cukorinegállapitással, másrészt pedig előlegeket adtak búzában kifejezA^e. Már most nemcsak a mi területünkön lévő rossz termést, hanem az egész világ termésének gyengeségét is véve alapul, természetesen a búza árában eltolódás történt, úgyhogy ezt dolgot végeredményben nem lehet a cukorgyárak számlájára írni, mert megtörténhetett volna az ellenkező dolog is és a rizikót nekik kellett volna viselni. Mindez tehát azt mutatja, hogy teljes erővel arra kell törekedni, hogy a korona stabil volta érvényesüljön, azért, hogy az ilyen kilengések jobbra is, balra is kiküszöböltessenek. Épen azért, mert eljutottunk a stabil koronavalutához, a bankokkal is felvettük ez iránt a tárgyalásokat és megvan a remény arra, hogy sikerül az érdekeltségeket józan belátásra birni és ennek alapján a kérdést megoldani. Én nem tudnám egy percig sem elhinni azt, amit a tisztelt képviselő ur indokolásul felhozott, hogy a cukorgyárak rosszakaratulag számították le -a cukor árát. A cukorár világpiaci ár és teljesen ennek hatása alatt alakul. Látjuk, hogy még gyengéb termés mellett is ilyenkör a cukorárak rendszerint lényegesen alábbszállnak, és csak természetes, hogy amikor a cukorrépatermés az egész világon elsőrendűen sikerült, bekövetkeznek az áresések. Viszont az is bizonyos, hogy azokat, akik cukoralapon szerződtek, indokolatlan kár éri. Bár ennek a megoldását nem ezen az utön kell keresni, ennek dacára kilátásba helyezem, hogy megpróbálom a tárgyalásokat az érdekeltségekkel felvenni és hiszem, hogy sikerül olyan méltányos megállapodást lótesiteni, amely figyelembe veszi ezeket a szempontokat. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni! (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a minister urat, hogy az interpellációra a földmivelésügyi minister helyett is méltóztatott-e a választ megadni! Bud János táreanélküli minister: Igen! Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Csik József: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! A minister ur kegyes volt emliteni a szabadforgalom elvét. Én respektálom ezt az elvet, azonban nem tartom lehetetlennek ennek bizonyos mérvű megkötöttségét. Épen a jelenlegi gazdasági rendszer az, amely a szabadforgalmat sok tekintetben megkötötte. Azt hiszem tékát, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer alapján is lehet tenni lépést abban az irányban, hogy a szabadforgalom bizonyos megkötöttsége folytán ez az igazságtalanság reperáltassék. Egyébként a minister űr válaszát, miután a minister ur jóindulatáról és jóakaratáról a legnagyobb mértékben meg vagyok győződve, tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a minister urnák Csik József képviselő ür interpellációjára a földmivelésr ügyi minister ur nevében is adott válaszát tudomásul venni! (Igen!) Akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: Tisztelt Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy a budapesti helyiérdekű vasutaknak a rákosszentmihályi lakósokat érintő egyes igen sérelmes rendelkezései tárgyában előterjesztendő interpellációmat a legközelebbi interpelláció s napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy Homonnay Tivadar képviselő ür ezt az interpellációját a legközelebbi interpelláeiós napon terjeszthesse elő! (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Perlaki jGyörgy jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadart T. Nemzetgyűlés! Évekkel ezelőtt mondottam egyik felszólalásomban, hogy a közszolgálati alkalmazottak kérdése az egyik legnehezebb kérdés lesz, olyan kérdés, amelynek megoldása a legtöbb gondot fogja okozni. Amikor ezt én több mint négy esztendővel ezelőtt itt a nemzetgyűlés szine előtt mondottam, ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy ebből a súlyos kérdésből politikát csinálni nem szabad, nem lehet, (Ugy van! jobbfelől) Ugyanakkor kijelentettem, hogy ezt a kérdést sem egyes képviselők, sem pedig egyes pártok poliitkai agitációként felhasználni súlyos következmények terhe nélkül nem tudják. Igen súlyos hiba volna, ha akár egyes képviselők, akár egyes politikai pártok ezt a kérdést pártpolitikai szempontból kezelnék. (Szabó József: Ki akarja! Mindig nem létező ellenfelek ellen hadakozik!) Én ezt, amit négy esztendővel ezelőtt mondottam s amiről a parlamenti naplók tanúságot tesznek, csak azért ismétlem, mert ezen álláspontom mellett most is kitartok, ezt fentartom és igen rövid felszólalásomban, ugy, amiként a múltban is tettem, követem azt a régi példát, hogy ebből a kérdésből is teljesen kikapcsolom a politikát. Jelenlegi felszólalásom bevezetéséül ki kell jelentenem, hogy amikor a közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzetét ugy mint a múltban, most is a nemzetgyűlés elé hozom, ezt elsősorban nem a közszolgálati alkalmazottak érdekében, hanem az ország érdekében teszem. A kérdést annyira fontosnak tartom, hogy egy interpelláció keretét nem tartom alkalmasnak arra, hogy a kérdést detailjaival, apró részleteivel a nemzetgyűlés idejét hoszszasan véve igénybe, foglalkozzam. Ebből az alkalomból csak három fő kérdésre kivánom a nemzetgyűlés szives figyelmét felhivni és türelmét igénybe venni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az egyik az, hogy a közszolgálati alkalmazottak nyomasztó gazdasági helyzetének javitása céljából arra kérjem a kormányzatot, hogy valaminemü fizetési előlegben részesitse a közszolgálati alkalmazottakat. A másik kérdés az, hogy a kormánytól és a jelenlévő pénzügyminister úrtól kérjek aziránt megnyugtató választ, hogy a kormány a szanálási időszak ke r retén belül módot talál-e arra, lehető rövid idő alatt, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak, és pedig ugy az aktív, mint a nyugdijas tisztviselőknek, valamint az aktiv és a nyugbéres munkásoknak illetményei felemeltessenek. A harmadik kérdés pedig- az,
