Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

152 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. kát megtartsa? Nem tudja az Országos Földbirtokrendező Biróság, hogy ez nemzetközi, internacionáliis cég, amelynek hat helyen van nagybirtoka, 30—40 ezer hold területen, és nem tudja, hogy ez a cég nem maga gazdálkodik, hanem másokkal gazdálkodtat és ma is oly nyomorultan kevés napszámot fizet épen a kérdéses uradalomban, hogy a nép 35—40 ezer; koronáért, valóságos éhbérért kénytelen odajárni dolgozni, holott a törvény értelmében a kormánynak és a kormány által kreált szervnek, az OFB-nak módja és alkalma volna ezt a tipikusan és bűnösen háborús szerzésű birtokot feloszlatni. (Meskó Zoltán: Más elnököt kell odatenni, aki átérzi hivatását!) Más végzés az, amelyet az OFB hozott. Ez nem mondja ki általánosságban a kisajátítást... (Meskó Zoltán: Birót kell odatenni elnöknek! — Nagy Ernő: Tóth János ellen nem lehet panasz! — Rupert Rezső: Egy emberre, nem a rendszerre! — Meskó Zoltán: A rendszerről beszélek! — Rupert Rezső: Azok a birák sem tehetnek máskép, odaküldik a nyakukra az ellenőrt!) Elnök: Csendet kérek! Meskó képviselő m-at ' kérem, méltóztassék az interpellálót is szóhoz juttatni. Rupert képviselő urat szintén kérem, méltóztassék csendben maradni! Kiss Menyhért: Ebből a kinos magyarsággal megszerkesztett végzésből ki kell citálnom! a következő mondatot (olvassa): „Nem kerül tárgyalás alá azok kérelme, akik a már lefolytatott megváltási eljárás során földhöz jutottak és további földhözjuttatást kérnek. Nem kerül tárgyalás alá továbbá azok kérelme sem, akiknek érdemessége a lefolytatott korábbi megváltási eljárásban már elbíráltatott, kivéve, akik kérelmüket az 1924:

VII. te. 2. §-a alapjaim ismétlik meg." S mi történt a végrehajtási eljárás során? Az illető birtokos Budapest legraffináltabb és legeszesebb ügyvédeit hozta le a tárgyalásra (Erdőhegyi Lajos: Kik azok?), valamint legismertebb szakértőit is. Egész kém-irodát állítottak fel, amelynek az volt a feladata, hogy az illető földigénylő előéletét tanulmányozza, s ha az illető valaha csak kihágásért is el volt itélve, ezt már kifogás tárgyává tették. Megtörtént, hogy egy olyan iparosra, aki tisztességes életét élt és hatvanadik évét túlhaladta, azért, inert több gyermeke neveltetéséhez nevelőnőt tartott, ráfogták, hogy vadházasság'ban él, hbgy ilyen címen szorítsák ki az igénylők sorából. Annak ellenére, hogy a nincstelenek képviseletét magam vállaltam és három alkalommal ezt a vexálást végig-szenvédtem és igyekeztem visszaverni, mégis mondhatom' hogy az uradalom hallatlan munkát fejtett ki és igyekezett mindenkit kiszorítani; az eljáró közegek abban a munkában, hogy a törvényt végrehajtsuk és földet adjunk a népnek, nem támogattak. Különösen nem támogatott a guzd a sági felügyelő ur, aki a föld-ti pus megállapításánál, bár olyan birtokkal állunk szemben, amelyet 100%-ig lehet kisajátítani, azt mondotta, hogy sem az iparosok, sem a tisztviselők nem kaphatják meg az egy hold földet, amely az alaptörvényben benne van, mert országszerte sehol sem történt, hogy egy holdat kiadtak volna, hanem csak 600 négyszögöles földtípust alkalmaztak. f Ma országszerte nagy a. panasz és kétségbeesés a tisztviselők részéről, mióta aranyparitásban kapják fizetésüket és ebben a kérdésben valóságos atyai gondosságot tanusithatna ve- j lük szemben az OFB., ha azt a földrészletet ' megkapnák, amelyet a törvény nekik biztosit. Ám ebben az esetben azt mondták, miért adjanak földet annak a szegény iparosnak olyan helyeken, ahol csak télen tudnak megélni, míg egész nyáron aratóba járnak, vagy kisbérletet művelnek, szóval gazdasági munkát végeznek. Több beadványt adtunk be, amelyekben a gazdasági felügyelő igazolta, hogy az iparosok 95%-a nem az iparágából, hanem a gazdasági munkából, a földmi ve lésből él. Ennek dacára a bizottság még az egy holdat sem hozta javaslatba és a gazdasági felügyelő is azt mondotta, hogy az iparosok épen ugy mint a hivatalnokok, nem egy holdat, hanem csak 600 négyszögöles tüpusu földet kaphatnak. A minister ur figyelmét különösen erre a két dologra hivom fel. Méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy az eljáró közegek részéről mi támogatásban részesüljünk. Nem tudóim) elképzelni, hogy ennek a törvénynek az volna a célja és rendeltetése, hogy ez a birtok továbbra is a nemzetközi nagytőke tulajdonában maradjon meg. Ez a birtok a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és törpe birtokosok között és mindazon állami tisztviselők és iparosok között osztandó fel, akik erre érdemesek. S méltóztassék intézkedni a tekintetben, hogy az érdemesség elbírálása olyan keretben történjék, hogy ezek az emberek földhöz juthassanak, és ne az történjék meg, ami, ugy látszik, a legtöbb helyen készülőben van, hogy mindenféle okkal az emberek százait és százait kivánják kizárni az érdemességből. Például 50—60 esztendős, háztartást folytató asszonyokat, 50—60 éves embereket hagytak ki azért, mert a gazdasági felügyelő azt a kifogást tette, hogy koruknál fogva, nem tudnak dolgozni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: Holott nagyon jól tudjuk, hogy ezek az 50—60 esztendős emberek és asszonyok teljesen egészségesek, a nyáron is arattak, dolg'oztak ; őket azon a címen, hogy nem tudnak dolgozni, valóságos képmutatás, farizeusság — hogy súlyosabb kifejezést ne használjak — kiszorítani az igénylők sorából. Azonkivül az igen t. mrnister ur figyelmébe ajánlom, hogy a Kendergyár összes cselédei igényeltek földet. Ezzel dokumentálják először azt, hogy földet akarnak és önálló törpe kisgazdák akarnak lenni, másodszor ezzel is bizonyítják, hogy azzal a gazdálkodással és azzal a szellemmel, amely ott a kendergyári birtokon folyik, nincsenek megelégedve, s az ottani megmaradásukkal nein akarnak jogalapot nyújtani a birtok tulajdonosának ahhoz, hogy magának a földből minél többet megtartson. A novella 3. §-a ugy rendelkezik, hogy a gazdasági cselédeket is földhöz kell juttatni. Ennek dacára mit csinált a kelidergyári részvénytársaság? Az összes jelentkező cselédeknek felmondtak és elbocsájtották őket a szolgálatból és külön beadványokban fordultak az OFB-hez, amelyekben kifogásolják, hogy gazdasági cselédek földet kapjanak. Ezt^ a minister urnák figyelmébe ajánlom. Ugy látszik Magyarország összes gazdasági cselédei arra vannak kárhoztatva, hogy örök életükre cselédek maradjanak, a földreform és a novella nem adja meg nekik azt a lehetőséget, hogy cselédségükkel szakítsanak és végre önálló törpebirtokosok lehessenek. T. Nemzetgyűlés! Röviden még foglalkozni kívánok azzal az állítással, amellyel a Kendergyári Részvénytársaság' birtokának tulajdonosai mentesittetni akarják ezt a birtokot. Blöffel dolgoznak és el akarják hitetni a közegekkel, hogy