Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

À nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi novemher hó í2-én, szerdán. 153 áldozatokat hoztak a határkiiga zitó bizottságműködése idején. Hivatkoztak ebben a tekintetben Dietrich sorhajókapitány úrra. Én megkérdeztem Kánya Kálmán meghatalmazott minister urat, aki az összes francia ügyek előadója és vezetője a külügyministeriumban. Kánya Kálmán meghatalmazott minister ur Dietrich sorhajó kapitány urat magához rendelte és közölte vele, hogy a határkiigazitó bizottság költségeit a magyar államkincstárból o magú nzette ki. Ha olyan könnyen elhiszik az urak ezeket a legendákat, hogy ők nagy anyagi áldozatokat hoztak, akkor ezt furcsának és különösnek tartom, és még különösebbnek tartanám, ha ezeknek a legendáknak vége nem szakadna akkor, amikor itt van a magyar közigazgatásnak egy vezető embere, aki megállapítja, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy a birtok tulajdonosai fizették volna a kiigazítás költségeit, mert azokat a magyar államkincstár fizette meg. De, ha ez az állitás némiképen meg is felelne a valóságnak, még ebben az esetben sem tudnám ezt a dolgot elfogadni, mert nem tudnám erkölcsösnek és becsületesnek tartani azt, hogy a nemzetközi nagytőke elhozza birtokát Romániából bizonyos anyagi áldozatok árán, hogy a törvény értelmében a törvényes igénylők jogát megsemmisítse és őket jogaiktól megfossza. Romániában sokkal szigorúbban hajtják végre épen az ilyen birtokokkal szemben a földreformot. Van nálam egy adat, amely szerint 5,463.315 hektár területet vettek el, ami körülbelül 10 millió katasztrális hold földnek felel meg. Több mint bizonyos, hogyha igaz az érdekelteknek az az állítása, hogy ez a birtok ujabban került Magyarország területéhez, ebben oka volt annak a félelemnek, hogy ők nem akarták, hogy ezt a birtokot a földreform céljaira a román állam lefoglalja. De amit a román állam megtett volna nacionalista szempontból, legalább ugyanazt a magyar államnak is meg kell tennie nacionalista szempontból, mert a tri'anoni határon nagy érdeke a csonka, magyar nemzeti államnak, hogy szociális szempontból megelégedett lakosság éljen ott. A minister ur figyelmébe ajánlom azt is, hogy Csongrád, Csanád és Torontál vármegyékben már húsz esztendő óta erős agrárszocialista törekvések vannak. Hiszen jól tudják az igen tisztelt képviselő urak, hogy ott nagy aratósztrájkok voltak s nem akarom azoknak a képviselő uraknak a nevét felsorolni, akik ezzel a programmal küldettek be már a múlt nemzetgyűlésbe ezekről a területekről. Az igen tisztelt minister urnák mindent el kell követnie, hogy a most lefolytatott tárgyalás után az OFB. olyan Ítéletet hozzon — természetesen ez politikai kérdés —, amely Ítélet tekintetbe fogja venni, hogy az agrárszocializmus ott már inficiálta az emberek lelkét és hogy ezenkívül a trianoni határon lakó magyar emberek hatása alatt vannak azon Romániához és Jugoszláviához tartozó magyar emberek állításainak, akik értesitik ezeket az itt maradt magyarokat, hog*y ott milyen mértékben és arányban hajtják végre a földbirtokreformot. A minister ur egy elhárító mozdulatot tett (Pesthy Pál igazságügyminister: Végtelenül csodálkozom ezen!) és én e csodálkozó mozdulattal teljesen tisztában vagyok, mert azt gondolja s bizonyára azt fogja nijondani a minister ur — előre tudom — hogy neki nincs módjában az OFB dolgaiba beleszólni (Pesthy Pál igazságügyminister: Mást is fogok mondani! — Rupert Rezső: Hoztak egy vacak törvényt és kitették a bíróságot annak, hogy nem tud igazságot tenni! — Pesthy Pál igazságügyminister: Ti hoztátok! — Rupert Rezső: Nem mi hoztuk, mi jobbat szavaztunk volna meg!) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: ...mert az OFB bíróság, a bíróságot pedig nem szabad kritika tárgyává tenni e tekintetben, mert az szent és sérthetetlen. Megnyugtathatom az igen tisztelt minister urat, nagyon jól tudom, hogy ez a törvény politikai törvény, alkunak és kompromisszumnak tárgya volt s maga a törvény kerettörvény, amelyben benne van, hogy 15 holdig történhet a kiigazítás. De, sajnos egész Magyarországon egyetlen egy végrehajtásnál sem egészítették ki a törpebirtokokat 15 holdra, hanem hivatal, amelyet a maJ gyár adózópolgárság filléreiből, tehát a mi filléreinkből tartanak fenn, mindent elkövet, hogy ezt a 15 katasztrális holdnyi területet sehol el ne érjék az igénylők, hanem ellenkezőleg minél kevesebbet kapjanak. Ez tehát politikai kérdés is és ez a nemzetgyűlés, amely a novellát megalkotta és az a másik nemzetgyűlés, amely az alaptörvényt meghozta, és mi mindnyájan, akik itt vagyunk, felelősek vagyunk ennek a törvénynek a végrehajtásáért. Sajnálom, a felelősséget mi csak a kritika alakjában ismerjük, de hiába kritizálunk, hiába jövünk elő ezekkel a szabálytalanságokkal és törvénytelenségekkel, a kormány egyáltalában nem veszi ezeket a lelkére s egyáltalában semmiféle intézkedést nem tesz, mert a nép csak azt látja, hogy port hintenek a szemébe, ahelyett hogy földet adnának a lába alá. Ezenkívül bátor vagyok még egy másik dologra is felhívni az igen tisztelt kormány figyelmét. Makó városában, ahol a világhírű hagymatermelés folyik, a csanádi püspökségnek van egy nagyobb birtoka, amelyből körülbelül 500 hold kisbérletekben van kiadva. (Urbanics Kálmán: Nem igaz! A püspökségnek egy talpalatnyi birtoka sincs Makón!) Ezeket a birtokokat kis emberek vették haszonbérbe fél-egy-két-három hold erejéig. Ezekkel, ErkiKiss Mihállyal és Nacsa Istvánnal és társaival olyan szerződéseket kötött a püspöki uradalom, amelyeket szerény véleményem szerint antiszociálisoknak kell tekinteni, mert a szerződés 6. pontjában benne van az, hogy abban az esetben, ha a szerződő fél a gabonának a tőzsdén jegyzett árával nincs megelégedve, jogában ívan aranyparitásos árat követelni, jogában van a holdanként fizetendő 280 kg elsőrendű búza helyett 70 arany koronát követelni. Amikor ilyen szerződéseket kötnek, amelyek nyomtatásban is megjelentek, akkor olyan nép körében, amely rá van szorulva a földre, s amely akármilyen uzsoraeltételek mellett is kénytelen megkötni a szerződéseket, mert különben mindennapi kenyerét veszti el, a szociális szempontokra tulajdonképen magának a püspöki uradalomnak kellene vigyáznia. Ennek a szerződésnek az értelmében ezek a szegény kisbérlők nem 280 kg búzát, hanem majdnem 4 q búzát kénytelenek fizetni, ami, azt hiszem, lényeges különbség. Tartoznak fizetni ezenkívül az összes adókat és a szerződés költségét is, amelyet a püspöki uradalom ügyésze igen tekintélyes összegben állapított meg. Nagyon jól tudom, hogy a minister ur azt fogja válaszolni, hogy magánfelek között jött létre ez a szerződés, a püspöki uradalom a kisbérlőkkel magánszerződéseket kötött és ebbe a kormánynak nincs beleszólási joga. Ha ni-ncse-