Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
150 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. legnagyobb sajnálatomra nem vehetem tudomásul a válaszát. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór közbeszól.) Elnök: Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. A pénzügyminis ter ur kivan szólni. Bud János tárcanélküli minister: T. Nemzetgyűlés ! Más választ nem tudok adni ebben a kérdésben, imint amit adtam. Nem pediglen azért, mert én egészen más nézőszögből nézem a kérdést, mint a képviselő ur. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy én is a lehető legmelegebb érzéssel viseltetem a kisexisztenciák iránt, és ahol a kisexisztenciák segítségére lehet jönni, szives örömmel teszem ezt. A valorizáció problémája azonban egyike a legnehezebb és legbonyolultabb problémáknak. A legveszedelmesebb térre mennénk át, ha a valorizáció kérdését egyes részletekbei) kiszakítva oldanék meg. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Teljes egészében kell ezt a kérdést átgondolni és megfontolni ugy az állami- mint a magángazdaság- területén, mert különben nagyon könnyen olyan lejtőre jutnánk, ahonnan nincs kiút, amelyen haladva az állam elmerülhetne és elmerülhetne a magángazdaság is és igy épen az ellenkezőjét érné el a képviselő ur annak a célnak, mint ami szeme előtt lebeg. Ismételten azt jelenthetem csak ki, hogy komiolyan foglalkozunk a kérdés teljes komplexusával, és majd annak idején, ha e kérdés összes kihatásait át fogjuk tudni érteni 1 , akkor tudjuk majd megmondani, mit tudunk tenni a valorizáció terén. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) _ Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik a pénzügyminister ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik ) Többség. A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Szólásra következik? Csik József: Batitz Gyula! Batitz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Csak röviden kivánom előterjeszteni interpellációmat, annál is inkább, mert hiszen majdnem minden egyes intei'pellációs napon szó esik a nemzetgyűlésen interpelláció alakjában ilyen hasonló esetről. 1924 október 5-én szándékoztam megtartani beszámoló beszédemet a Horthy Miklós ut 32. szám alatt. A gyűlés megtartását a rendőrhatóság tudomásul vette, és az ülés megtartását meg is kezdtem, azonban már az ülés elején észre lehetett venni a kiküldött rendőrtisztviselő magatartásából, hogy a gyűlést békésen befejezni nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Interpellációmat annál is inkább elő kell terjesztenem, mert az utóbbi időben minden ilyen ellenzéki gyűlésen már előre észre lehet venni a rendőrhatóság magatartásából, hogy szinte szisztematikusan törekszenek arra, hogy valamilyen formát vagy valami okot találjanak arra, hogy a gyűlést feloszlathassák. Igy pl. valósággal előszeretettel követik a rendőrtisztviselő urak azt a módszert, hogy a közigazgatásról birálatot mondani nem engednek. Ha valaki erről mer beszélni, vagy arról, hogy valamelyik szolgabírói kerületben, illetve járásban hogy kezelik a gyülekezési jogot, avagy hogy kezelik a münkásügyeket, akkor egész biztosan az asztalra csap az illető szolgabíró vagy rendőrkapitány és kijelenti, hogy erről pedig nem eng-ed beszélni. Vagy merjen pl. valaki hozzányúlni a forgalmi adóellenőrök ténykedéséhez. évi november hó 12-én, szerdán. Pedig ennek a nemzetnek a testén mint férgek rágódnak valójában azok az egyének, akik a vendéglősöket, kávésokat, s minden üzletet végigházalnak, és terrorizálnak. Lehetetlenség, hogy az igazságot szerető ember ezeknek az embereknek a magatartájsát a nyilvánosság elé ki ne vigye. A forgalmi adóellenőrök magatartásáról nyilvános gyűlésen beszélni nem szabad, mert az illető tisztviselő az asztalra "csap és az ülést feloszlatja. Továbbá nem szabad beszélni a lakáskérdésről sem, és nem szabad beszélni arról, hogy mit művelnek a lakásokkal, pedig az újságok hasábos cikkekben számolnak be arról, hogy hogyan árusítják a lakásokat és hogy a lakásnyomozók ós ellenőrzők milyen visszaéléseket követnek el. Ha ez igaz — mint ahogy igaz—, ami ellen a népjóléti minister ur is vizsgálatot indított és amiről — mint mondottam —• az újságok hasábos cikkekben számoltak be, akkor talán csak szabad arról beszélni egy nyilvános gyűlésen, hogy micsoda disznóságok történnek ezen a téren az országban. T. Nemzetgyűlés! A rendőrségnek ezt a magatartását leginkább csak a szociáldemokratákkal szemben tapasztaljuk és látjuk. (Nagy Ernő: Na, nem épen!) Nagy Ernő t. képviselőtársam közbeszólásából sajnálattal állapítom meg, hogy ez nemcsak a mi privilégiumunk, hanem ugy látszik, más ellenzéki képviselőké is. Magát az ügyet nem feszegetem és nem beszélek róla, hisz ez olyan közismert tény, amelyről azt hiszem felesleges egy interpelláció keretében bővebben beszélni, annál is inkább, mert azt hiszem, ha ez tovább is igy megy, akkor minden héten, minden interpellációs napon a nemzetgyűlés szine elé hozhatunk egy ilyen ügyet. Épen ezért előterjesztem interpellációmat (olvassa): „Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy az 1924. év október hó 5-én Budapest I. ker. Horthy Miklós ut 32. sz. helyiségben tartott beszámoló gyűlésemet Ruszkó rendőrtanácsos ur feloszlatta azzal az indokolással, hogy a közigazgatási hatóságok ténykedéseit bírálni nem szabad". „Amennyiben a rendőrség ezen eljárása nem egyedülálló jelenség, hanem állandó vezérelve, hogy a közigazgatási hatóságok eljárását bírálat tárgyává tenni nem engedi, nyilatkozzon a belügyminister ur, adott-e erre nézve utasítást a rendőrségnek, s ha igen, hajlandó-e ezt visszavonni"? „Ha nem adott ki ilyen utasítást, hajlandó-e az ilyen hivatalos hatalmával visszaélő rendőrtisztek ellen vizsgálatot elrendelni és őket méltó megtorlásban részesiteni. Általában mit szándékozik tenni a belügyminister ur a tekintetben, hogy az állampolgárok szólásszabadsága biztosittassék az egyes reakciós szellemű rendőrtisztek önkénykedésével szemben ?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik? Csik József jegyző: Szakács Andor! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Azt a tiszteletteljes kérést terjesztem elő, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, határozatképen kimondhatom, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz,
