Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

6 A nemzetgyűlés 33Û. ülése 192Í. évi november hó 5-én, szerdán. intézheti, akkor Budapesten is elég volna ez a . szám, mert nagyon jól tudjnk, hogy ha sok a szakács, akkor bizony nagyon sok esetben elsózzák a levest. Ez a 220 tag épen elég volna arjra, hogy elintézzék a főváros ügyeit abban az esetben is, ha nem történnék ebben a szakaszban gondoskodás arról, hogy a választás utján megbízott törvényhatósági tagok száma még kinevezettekkel is növekedjék. Ugyanebben a szakaszban ugyanis arról is van szó, hogy a megválasztandó törvényhatósági bizottságnak húsz kinevezett tagja is legyen, azonkívül egy egész sora azoknak, akik hivatalból lesznek tagjai a törvényhatósági bizottságnak, a tervezet szerint ülési és szavazati joggal. Ha mindezt számításba vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a testület sokkal nagyobb, sokkal nehézkesebb lesz, semhogy mozgékony és. fürge lehetne és feladatát ugy teljesíthetné, ahogy az a főváros érdekeinek leginkább megfelel. A kinevezési rendszer szerintünk — az általános vita folyamán részletesen volt erről szó — az autonómia rovására megy. Ha a kormány, illetve a minister ur azt akarja és az intenciója tényleg az, hogy Budapest székesfővárosnak a városi teendők ellátásában teljes autonómiát biztosítson — amire azért van szükség, mert nem lehet elképzelni olyan autonómiát, amely egyrészt a mindenkori belügymi nister elhatározásától függ, másrészt pedig, ahol a törvényhatóságba kinevezés utján is kerülhetnek be bizottsági tagok —, akkor ilyen körülmények között nem lehet arról beszélni és a ministerelnök ur nem tudja kellőképen megmagyarázni, hogy ebben az összetételben, hogy t. i. a választott tagok mellett kinevezett törvényhatósági bizottsági tagok is lesznek, valamint olyanok is, akik hivatalból tagjai a bizottságnak, és ezek nemcsak ülési, nemcsak tanácskozási, hanem szavazati joggal is rendelkeznek, ilyen összetétel mellett autonómiáról, a főváros törvényhatóságának függetlenségéről, kormánytól mentes szervről komolyan beszélni lehessen. Ezért ehhez a szakaszhoz a magam részéről a következő módosítást terjesztem elő (olvassa): „Az 1. § helyett a következő két uj bekezdést ajánlom: Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 220 választott tagból és az ülési és tanácskozási joggal felruházott tisztviselőkből áll. Jogok és kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság választott tagjai egyenlők; akik hivatali állásuknál fogva tagjai a bizottságnak, csak ülési és tanácskozási joggal birnak". Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek azokra, amiket Bothenstein t. képviselő ÜB beszéde elején mondott. Ez a szakasz keret-paragrafus, amelynek intézkedései tulajdonképen összefoglalják a későbbi paragrafusokban elfogadandó különböző intézkedéseket, és igy az én nézetem szerint is teljesen igaza volt a képviselő urnák, amikor felvetette az eszmét, hogy e felett a szakasz felett a részletes vita végén szavazzunk. Nem akarok most a képviselő ur által előadottakkal vitába bocsátkozni, mert hiszen majd akkor, amikor a szavazásra kerül a sor

1

, a képviselő urak a vita sofnán természetesen ismét fel fognak szólalni, s én akkor szándékozom reflektálni az egyes kifogásokra. Most csak azt kérem, méltóztassék annak megfelelően, amit a képviselő ur mondott, ugy határozni, hogy a nemzetgyűlés az e szakasz felett való vitát és határozathozatalt elhalasztja s majd a részletes vita végén fog foglalkozni ezzel a paragrafussal. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak az indítványhoz hozzájárulni! (Igen!) Ezt tehát határozatkép mondom ki akképen, hogy az 1. § vitáját most félbeszakítjuk és az erről való döntést elhalasztjuk a 22. § le tárgyalásáig. A 22. és 23. §-ok között fogjuk a vitát és a szavazást az 1. § felett megejteni. Áttérünk a 2. Vra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a 2. §-t): Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Az eredeti szakasz helyett a következő uj szakasz felvételét javaslom, (olvassa): „Törvényhatósági választójoga van mindannak, akinek országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselői választójoga van, ha a községi választók öszeirási évét megelőzően hat hónap óta a székesfőváros területén lakik, vagy van lakása. A hathavi helybenlakás kötelezettsége alól ki vannak véve az országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselők és mindazok, akiket az országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselői választójogra vonatkozó jogszabályok a helybenlakás kelléke alól mentesítenek". Ennek a paragrafusnak az ^ előterjesztett értelemben való módosítását azért is szükségesnek tartom, mert nem ismerem el, hogy a törvényhatósági és községi választásoknál több jogosultsága volna a domiciliumnak, mint a nemzetgyűlési választásoknál. Ha bizonyos mértékben el is fogadom ezt a feltételt, természetes, hogy nem fogadhatom el nagyobb mértékben a községi választójognál, mint ahogyan akceptálni tudnám a törvényhozási választójognál. A jogfejlődésben és a jogkifejlesztésben a helyes példákat kell irányadóknak tekintenem. Azt látom, hogy ez az elv érvényesült valamennyi országban, ahol a háború alatt, és különösen azokban, amelyekben a háború után alkották meg a választójog reformját. Nincs igaza tehát a belügyminister urnák, aki több esetben hivatkozott arra, hogy minden államban különbség van az országos és kommunális választójog között, és hogy ez a különbség elsősorban a helybenlakás feltételeiben nyilatkozik meg. Hiszen a belügyminister ur maga volt az, aki rosszul hivatkozván a külföldi példákra. Bámutatott például Franciaországra, ahol pedig ugy a kommunális, mint a törvényhozási választójognál egyformán két esztendő a domicilium. Ha tovább megyünk külföldi példák ismertetésében, azt látjuk, hogy Ausztriában ebben a tekintetben valósággal ideális a helyzet. Nagyon tudnék örülni annak, ha a választójog kérdésében a magyar demokratikus erők is elérték volna már azt az állapotot, amit elértek e tekintetben Ausztriában. Angliában egyformán hat hónap a domicilium feltétele ugy a községi, mint az országos választásoknál. Németországban ugyanaz a választójog érvényesül a községi és a birodalmi gyűlési választásoknál és ez a 20 éves kortól kezdve mindkét nemre kiterjed. A weimari alkotmánynak, azt hiszem, 17. §.-a állapítja meg a választói jogosultságnak ezt az egyformaságát a birodalmi gyűlési és a kommunális választásoknál és ugyancsak ez az alkotmány engedélyez a helybenlakás kérdésében egy esztendőt, illetve egyesztendős keretben három vagy hat hónapot, aszerint, hogy az illető álla-