Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. ur a mi pártunk ellen fordult és azt mondotta, hogy a mi pártunk nem olyan szocialista párt*/ amilyen szocialista pártok a külföldiek, mert mi nem küzdünk a kommunizmus ellen. (Rothenstein Mór: Milyen jól tudja!) Nem akarok abban a színben^ feltűnni, mintha kommunistákat akarnék védelmezni. Az én álláspontom ebben a kérdésben homlokegyenest ellentétben áll a bolsevisták álláspontjával. Mindenki tudja a t. Nemzetgyűlés tagjai közül, mert már első beszédemben is hangoztattam, hogy a legteljesebb mértékben antimilitarista vagyok és hogy semmiféle militarista politikának nem lehetek és nem vagyok hive. Bátorkodom a t, Nemzetgyűlés tagjainak figyelmét felhivni arra a könyvre, amelyet Romain Roland irt Ghandiról, és amely magyar nyelven is megjelent. Körülbelül annak az álláspontnak vagyok a hive, amelyet Ghandi képvisel, az, indus filozófus, aki az indiai nemzetiségi mozgalom élén áll, és aki a legnagyobb mértékben elitéli a militarista módszereket ós azt tartja, hogy küzdeni csak nem erőszakos módszerekkel szabad és hogy nem erőszakos módszerekkel való küzdés sokkal tartósabb és sokkal teljesebb erdményeket hoz, mint a- militarista módszerekkel való küzdelem. Őszintén csodálkozom, hogy azok, akik a (militarista módszereket helyesnek tartják, olyan borzasztóan elitélik a bolsevizmust. A bolsevizmus nem más, mint olyan rendszer, amely militarista módszerekkel akarna megoldani a társadalmi kérdést. (Klárik Ferenc: Erőszakkal!) Mi szociáldemokraták pedrg* nem erőszakkal, nem militarista módszerekkel akarjuk megoldani. Mi a demokrácia álláspontján állunk, és a meggyőzés módszereivel akarunk dolgozni. Mi parlamentáris utón, egyesületekben és gyülekezetekben törekszünk arra, hogy a nép széles rétegeit, elsősorban az ipari munkásokat, azonban a városi polgárságot, sőt a parasztságot is öntudatra ébresszük. Mit jelent az, hogy öntudatra ébresszük? Azt jelenti, hogy abból az elaléltságból, amelyben ezek a rétegek évezredeken keresztül éltek és élnek, felébresszük őket és tudatukra juttassuk, hogy miképen, milyen politikával szolgálhatják legjobban érdekeiket. A mi pártunk és én magam is tehát távol állunk a kommunistáktól, ellentétben állunk a kommunistákkal. Nekünk azonban itt Magyarországban nincs szükségünk és alkalmunk arra, hogy a kommunistákkal szemben küzdelmet folytassunk. Német-Ausztriában igenis folytattak küzdelmet a szocialisták a kommunisták ellen. Gyönyörű küzdelmet folytatott az Arbeiter Zeitung is azokban az esztendőkben, amikor ott súlyos volt a helyzet és attól kellett félni, hogy Ausztriában is fölborulnak a viszonyok és a kommunisták kerülnek uralomra. Akkor az Arbeiter Zeitung* a leggyönyörűbb harcot folylei b Let és nem tudom, nem e miatt tiltotta-e ki a kormány az Arbeiter Zeitung-ot, mert az, hogy az Arbeiter Zeitung- itt-ott a magyar kormányt is támadja, az véleményem szerint igazán neui lehetne kitöltési ok. A kormány ebben a tekintetben egyenesen üvegbura alá helyezi, azt mondhatjuk, ebben a tekintetben egyenesen agyondédelgeti a mi pártunkat, mert feleslegessé teszi, hogy a kommunistákkal vitába szállhassunk és tehát ellenük dolgozhassunk. Ha ma odajönne hozzánk valaki és azt mondaná: Én kommunista meggyőződésre jutottam, ezt és ezt akarom! — akkor mi nem dolgozhatnánk ellene nyiltan, nem évi november hó 12-én, szerdán. 131 I állhatnánk ki ellene nyiltan vitára, mert ez az_t ! eredményezné, hogy a legkegyetlenebb üldözésben részeülne az illető. Nekünk arra kellene figyelmeztetnünk őt, hogy ne szóljon senkinek sem, ne mondja, hogy kommunista, mert különben Zalaegerszegre kerül, vagy más üldözésben lesz része. Elnök: Kérném a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni. A képviselő ur egészen eltért a 4. §-tól. Hebelt Ede: A belügy minister urnák válaszolok. A belügyminister! ur tért el a tárgytól. (Zaj.) A belügyminister ur mondotta, hogy a mi pártunk nem küzd a kommunisták ellen és én válaszolok a belügyminister urnák, mikor azt mondom, hogy nekünk nincs szükségünk erre, mert a kormány lehetetlenné teszi reánk nézve, hogy nyiltan küzdjünk, és brutális üldözésével feleslegessé is teszi a mi küzdelmünket ellenük. Lehetetlenné teszi, hogy a meggyőzésnek és a morális hatásnak azok az erői, amelyek Nyugaton és Német-Ausztriában gyönyörűen kifejlődtek a szociáldemokrata pártban, épen a kommunizmus elleni küzdelem levéli, hogy ezek nálunk is kifejlődhessenek. Nálunk nincs politikai szabadság, nincs gyülekezési jog, nincs egyesülési szabadság. A munkásság felvilágosítása és meggyőzése ezekben a kérdésekben is csak ugy lenne lehetséges, ha szabad lenne a vitatkozás. Ez azonban lehetetlen, mert a kormány minden politikai szabadságot elnyom. Nálunk a parlamentben sincsen > képviselője a kommunista pártnak, tehát itt sincs alkalom arra., hogy vitába szállhassunk ellenük. Nálunk kommunista párt nem létezik és kommunisták sincsenek, ha lennének sem mernének megnyilatkozni, és ne is merjenek, mert különben a kormány a legridegebb elbánásban részesiti őket. Semmi szükség tehát arra, hogv mi küzdjünk ellenük, mikor tűzzel, vassal úgyis megteszi ezt a kormány. Ezt akartam csak a belügyminister urnák válaszolni. Egyébként: kérem a tárgyalás alatt levő 4. § kiegészítését az általam javasolt értelemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi-KissPál! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is csatlakozom két előttem szólott képviselőtársamnak ahhoz az álláspontjához, hogy a választójogi szükségrendeletnek idevaló beállitását — nem akarom azt a szót használni, hogy becsempészését — nem helyeslik, valamint nem helyeslik azt a gyűlölködő álláspontot sem, amely ebben a választójogi szükségrendeletben megnyilvánul. Először is kénytelen vagyok megint a régi közigazgatási törvényekre hivatkozni, amelyekben a törvényhatósági választójogból való kizáró okok fel voltak sorolva. A belügyminister ur ugyanezt most is megtehette volna, bele tehette volna és vállalhatta volna itt érte a felelősséget, nekünk pedig módunkban lett volna ezeket a felsorolt kizárási okokat elbírálni. Én a választójogi szükségrendeletet törvényesnek nem tekintem, ennélfogva a magam részéről nem fogadhatom el azt, hogy ez a törvény ezen a választójogi szükségrendeleten — mint ahogy azt nevezik — alapuljon, mert hiszen akkor tulaj donképen egy törvény telem rendeletet emelünk törvényerőre!. Nem helyeslem — s ebben a tekintetben csatlakozom két előttem szóló t. képviselőtársam álláspontjához — a választójogi szükség-