Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

132 A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. rendeletnek azt a rendelkezését, amely a törvényhatóságból vagy a választójogból való kizárási okokat állapitja meg, mert ezek között olyanok vannak, amelyek egy művelt államban, amelynek jövője a társadalom együttműködésére van alapítva, helyt nem foglalhatnak. Elismerem, hogy ugy büntetőjogi, mint más szempontokból, igy a foglalkozás szempontjából is szükség van kizárási okokra. A magam részéről vettem magamnak azt a fáradságot, hogy a választójogi szükségrendeletből mindazokat a szakaszokat, amelyek nem gyűlöleten alapulnak s amelyek helytállóak abban a tekintetben, hogy az illetők a törvényhatósági bizottságban tagsági jogot és a törvényhatóságban választójogot ne gyakoroljanak, kivettem, mint olyanokat, amelyek tulajdonképen a tárgyalásra alkalmasak. Ezért a bizottság által javasolt szöveg helyett a 4. §-nak a következő szövegben való elfogadását javaslom (olvassa): „Választási jogot nem gyakorolhat: aki a fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja, kivéve a szabadságolt viszonyba tartozókat: aki az állami vagy községi rendőrség, folyamrendőrség, vámőrség legénységének tagja, nem értve ide a fegyverviselésre jogosított más polgári alkalmazottakat — pénzügy-, mező-, erdő- hegyőr stb.; aki gondnokság alatt áll, valamint akinek kiskorúsága meg van hosszabbítva; az elmebeteg, még akkor is, ha nem áll gondnokság alatt; aki, vagy akinek vele közös háztartásban élő házastársa üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt áll; akit bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt szabadságvesztés ^büntetésre Ítéltek, az Ítélet jogerőre emelkedésétől a szabadságvesztés büntetés kiállásáig; akit a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére jogerősen elítéltek, az Ítéletben megállapított idő alatt." Bár jól tudom, hogy falra borsót hányok, ezt a, fáradságot azért vettem magamnak, hogy ezzel a politikai és gyűlölködő tendenciával, a törvényjavaslatba beállított paragrafussal szemben az elfogadható helyes álláspontot dokumentálhassam. (Helyeslés balfélől.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólani! '(Nem.) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A. belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy ennek a szakasznak vitája után először is általánosságban megjegyezzem, hogy mindazok az érvek, amelyek felhozattak, az egész vita anyaga, amely elhangzott, tulajdonképen nemcsak hogy nem ennek a szakasznak, de nem ennek a törvénynek a tárgyalása során lett volna felhozható. Ez a törvényjavaslat, hasonlóképen ez a törvényszakasz — amint már ebben a vitában, majdnem azt mondhatnám, számtalanszor ismételtem — a mindenkori választójogi törvényből indul ki. Ha tehát mi ezeket a kérdéseket máskép akarjuk szabályozni, mint ahogy jelenleg szabályozva vannak, ennek az ideje és alkalma akkor érkezik el. amikor a választójogi törvényjavaslat kerül tárgyalás alá, amikor is lényegében hosszabb időre való kihatással szabályoztatnak ezek a kérdések, és nem egy ilyen javaslatnál, amely tulaj donképen ennek az általános érvényű törvénynek a szabályaira akar támaszkodni. Mégis, minthogy a vita folyamán egyes képviselő urak részletesen foglalkoztak a választójogi rendeletnek azokkal az intézkedéseivel, amelyek ennek a 4. §-nak az alapját teszik, méltóztassanak megengedni, hogy ezekre a felszólalásokra lehető rövidséggel kitérjek. Őszintén megvallva, nem egészen értem, hogy a felszólaló képviselő ^ urak, akik minden bizonnyal és kétséget kizárólag egy magasabb, morális szempontból szoktak kiindulni felfogásuk megalkotásánál s akik minden kétséget kizárólag ezeket a magasabb morális szempontokat az autonóm gyülekezetek megalkotásába is bele akarják vinni, mondom', nem egészen értem, hogy ezek a képviselő urak miképen védekezhettek ilyen vehemenciával a törvényjavaslatban kontemplált ezen intézkedések ellen. Miről van szó tulajdonképen ezekben a szakaszokban f Arról van szó, hogy fegyencek, volt fegyencek, vagy egyébként erkölcsig defektusokban szenvedők részben a választójog gyakorlásából, részben pedig a passzív választójogból kizárassanak. Most már az én igénytelen nézetem szerint csak magasabb morális követeléseknek teszünk eleget akkor, ha ezeket a szabályokat, amelyekkel a morális defektusban szenvedőket a törvényhatósági bizottságból kizárjuk, minél szigorúbban állapítjuk meg. Ez a kiinduló pontja nemcsak ennek a javaslatnak, hanem ez volt a kiinduló pontja már, az 1913 : XIV. te. megalkotóinak, az 1918. évi XVII. te. megalkotóinak, a választójogi rendeletnek megalkotóinak és magunknak is akkor, amikor egyszerűen a törvényre támaszkodunk ennek a javaslatnak elkészítésénél. Azokat, amiket különösen Rupert Rezső t. képviselőtársam

1 kifejtett, egyáltalában; nemi találjuk meg a törvényjavaslatban. Méltóztassanak megengedni, hogy én a választójogi rendeletnek idevonatkozó intézkedéseit — ha csak egészen röviden is — ismertessem, mert hiszen ebből mingy árt világotesá válik, hogy mindazok a kifogások, amelyeket épen Rupert Rezső t. képviselőtársam felsorolt, egyáltalában nincsenek összhangban azzal, ami ebben a sokat kifogásolt választójogi rendeletben foglaltatik. A választójogi rendelet szerint ki vannak zárva a választójogból (olvassa) : „a gondnokság, a csőd alatt állók ; azok, akik közjótékonyságból élnek — nem azért, mintha ez a közjótékonyságból való élés dehonesztáló valami lenne, de azért, mert az, aki adományokból él, megfelelő függetlenséggel nem rendelkezik —, azok, akiknek atyai hatalmát gyermekeik felett megszüntették — tehát, akiket a gyámhatóság se tart teljesen éretteknek hogy családi ügyeket I

intézzenek, s akik annál kevésbé intézhetik az állami ügyeket —, azok, akik erkölcsrendészeti kifogás alá esnek; végül azok, akik bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt, vagy pedig államellenes bűncselekmények miatt súlyosan el voltak ítélve". Hogy hogyan lehet ezekből az intézkedésekből azt a következtetést levonni, hogy a kormány ezáltal egy különös hatalmat vesz a kezébe, hogy erre a szakaszra támaszkodva holmi erőszakos eljárások segítségével egyes veszedelmes ellenzéki politikusokat kizárjon a választójogból vagy a passzív választójogból, őszintén megvallva ezt megérteni nem tudom. Hiszen mindezekben az esetekben a bíróság szabja ki a büntetést, mindezekben az esetekben