Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

116 A nemzetgyűlés 333. ülése lí)2í. évi november hó tí-én, kedden. zetgyülés! Méltóztassanak megengedni, hogy azzal kezdjem felszólalásomat, előttem teljesen érthetetlen, hogy a hosszú sorozatban felszólalt ellenzéki képviselő urak mennyire nem értik meg ennek az intézkedésnek az értelmét. (Sza­kács Andor: Dehogy nem!) A képviselő urak beszéltek mindenféle kérdésről, amelyek nem is függnek össze ennek az intézkedésnek a cél­jával, a lényegről azonban nem beszéltek. Azo­kat a tényeket, amelyeket felsoroltak, tulaj­donképen ugy sorolták fel, mintha én soroltam volna fel őket, s mintha ezek lennének az alap­jai ennek az intézkedésnek. Elsősorban hangsúlyozni kivánom, hogy passziv választójogról van szó. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Tudjuk!) Tudom, hogy az urak tudják, méltóztassanak azonban megengedni, hogy logikusan elmondjam gon­dolatomat. Ismétlem, passziv választójogról van szó, tehát nem egy olyan jog gyakorlásá­ról, ahol egy általános intézkedés, egy sok hon­polgárra vonatkozó intézkedés során kell egy­egy embernek tömegmunkában igazolnia azt, hogy megfelel-e ennek a kelléknek, vagy nem. Egy olyan kellék igazolásáról van itt szó, ame­lyet esetleg a választás ellen emelt panasz so­rán utólag a leghiggadtabban, hosszú rendel­kezésre álló időben kell indokolni, még pedig olyan időben, hogy a hiányzó okmányokat mindig be lehet szerezni ; végeredményben te­hát nem olyan kellékről van szó, amelynek iga­zolása esetről-esetre niegnehezitené valakinek az ő jogának gyakorlását. Ezt csak azért eme­lem ki, mert az a lényege a kérdésnek, hogy megneheziti-e ez az intézkedés azt, hogy valaki megválasztása előtt igazolja e kellék fenfor­gását, vagy nem. De egészen hamis nyomon járunk, ha arról beszélünk, hogy forgalmi adót is fizetnek az emberek, és bár forgalmi adót fizetnek, mégis esetleg eleshetnek passziv választói joguktól. Egészen hamis nyomon járunk, ha arról beszé­lünk, hogy az államnak egyenes állami adók­ból, vagy közvetett adókból van-e nagyobb, vagy kisebb jövedelme. Itt egyszerűen arról van szó, hogy ma Magyarországon mindenki, akinek rendes állandó foglalkozása és rendes exiszteneiája van, fizet adót. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Iván belügyniinister: Mert az a munkás is fizet kereseti adót. Ha valaki az egész esztendőben esak egyetlenegy napot dol­gozott is, fizet kereseti adót, és mint előbb ki­fejtettem, módjában van ezt egy hosszantartó eljárás során igazolni. Ha valakinek nem a székesfővárosban, hanem bárhol másutt az or­szágban valamilyen ingatlana van és ennek a jövedelméből itt a székesfővárosban állandóan él, akkor annak állandó foglalkozása és rendes exiszteneiája van. Ez tehát olyan intézkedés, amely — bevallom — a laikus publikum előtt végeredményben olyan mondatba van belefog­lalva, amelynek értelmét ez a laikus publikum rögtön fel nem foghatja. Az azonban, aki a tör­vényalkotások nyelvén beszélni tud, igy fordí­taná le ezt az intézkedést : megválasztható mindenki, akinek állandó foglalkozása és ren­des exiszteneiája van. Semmi egyebet sem je­lent az ebben a szakaszban foglalt intézkedés (Peyer Károly: Hát a községi adó micsoda?), mint azt, hogy csak olyasvalaki legyen megvá­lasztható, akinek van rendes exiszteneiája és aki kereseti adót fizet, ami esetleg községi adónak is tekinthető. (Peyer Károly: Az a fon­tos, hogy annak tekintik-e 1) Ez nem fontos, mert ugy az állami, mint a községi adó beszá­mit, tehát akár ennek tekintik, akár annak, az esztendőben teljesített egyetlen napi munkája után már bele kerül a napszámos is ebbe a ka­tegóriába. Ez a kizáró intézkedés csakis azokat az exisztenciákat érinti r akiknek abszolúte semmi .rendes foglalkozásuk, semmi rendes ke­resetforrásuk nincs, akik. tehát nagyon ritkán kerülnek abba a helyzetbe, hogy megválaszt­hassák őket. Igaza van Vázsonyi t. képviselőtársamnak, hogy ez az intézkedés nem jelentékeny. (Hegy­megi-Kiss Pál: Miért nem tetszik kihagyni be­lőle?) Egy,abszolút jogtétel az, hogy választ­ható csak olyas valaki legyen, akinek rendes exiszteneiája, állandó foglalkozása van, akár Budapesten fizeti ezt az adót, akár pedig vidé­ken levő, adó alá eső jövedelme után, minden­esetre azonban itt valami jövedelemből él meg, valami foglalkozása van. Azt mondani, hogy ez az intézkedés anti­demokratikus, bocsánatot kérek, teljes naivitás, mert hitezen itt nem vagyonadóról-, vagy nem valami súlyos adóról van szó. A legegyszerűbb, a legalacsonyabb adótétel, amelyet a vagyon­talan munkás fizet, ha dolgozik és ebből tartja el magát, már számit, tehát ennek az intéz­kedésnek demokratikus bővitése nem szükséges. À dolog lényege az — és ezt mindenkinek be kell látnia —, hogy a törvényhatósági bizott­ságba csak az való, akinek rendes exiszteneiája és foglalkozása van. Ezt biztosit ja ez az intéz­kedés, a magam részéről tehát kérem a t. nem­zetgyűlést, méltóztassék az eredeti szövegezésé­ben elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. A törvényjavaslat 3. §>-ához a közigazgatási bi­zottság szövegezésével szemben Farkas István képviselő ur és Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur ajánlottak módositást, illetőleg más szöve­get. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy első­sorban szembeállitom az eredeti szöveggel Far­kas István képviselő ur és Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur indítványát. Amennyiben az ere­deti szöveget méltóztatnak elfogadni, e két inditvány elesik; amennyiben nem méltóztat­nak elfogadni az eredeti szöveget, e két indít­ványt fogom egymással szenibeállitani. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 3. %-ï a közigazgatási bizottság eredeti szövege­zésében fogadják el. sziveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások balfelöl: Kisebb­ség. — Ellentmondások a jobboldalon. — Szi­lágyi Lajos: Kérjük megszámlálni! — Zaj.) Csendet kérek! Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget nem fogadják el, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások jobbfelől: Kisebbség!) Kisebbség. Megállapítom, hogy a többség az eredeti szöve­get fogadta el. Következik a 4. ^. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a 4. §-t). Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rupert Rezső Î Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Én a fon­tos 2. §-nál készakarva tartózkodtam a felszó­lalástól. Az előbbi szakasznál is csak azért szó­laltam fel, mert az előbbi szakasz rendelkezése bántotta erkölcsi érzésemet. Az első gyakorlati szempontból fontos kérdést, amelyet ellenzéki oldalról feltétlenül támadni kell, különösen eb­ben a 4. Vban látom. Mert bármit gondoljon is a t. kormány és az ő városházi többsége, a Wolff-párt... (Zaj.) . .. ..

Next

/
Thumbnails
Contents