Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-333
114 A nemzetgyűlés 333. ülése 1,924. évi november hó 11-én, kedden. nek, aránylag- sokkal inkább hozzájárulnak a forgalmi adó fizetésével, mint a vagyonosabb emberek, én tehát nem tartom igazságosnak az egyenes adó fizetésének kikötését. De nem tartom ezt igazságosnak azért sem, mert az egységes párt Nagyatádi szárnyának az úgynevezett kisgazda szárnynak programjában benne van a létminimum. Ha tehát egyszer a létminimumot elismerjük, akkor az nem lehet jogcim arra, hogy a polgárokat az önkormányzati tagságban való részesedéstől elüssük. Aki ugyanis épen a létminimum okából nem fizet egyenes adót, az el van ütve az önkormányzati tagságtól. Ez van ebben a szakaszban. (Wolff Károly: De szavazhat!) önkormányzati tagja az ilyen nem lehet, passzív választójoga^ az ilyennek nincs, erről beszélünk most. Végül pedig hivatkozóim a t. belügyminister úrra, aki épen az imént mondotta, hogy nem tudja eléggé helyeselni azt a törekvést, hogy a háborúban résztvettek és a háború áldozatai kellő méltánylásbari részesüljenek. Kérdem a t. belügyminister urat, mi nagyobb áldozat egy magyar állampolgárra nézve, az-e, hogy 10 korona egyenes adót fizet, vagy az, hogy kint volt a fronton? Ha a frontszolgálat jelent nagyobb áldozatot, akkor ne méltóztassék a t. belügyminister urnák az egyenes adó fizetéséhez kötni a törvényhatósági bizottsági tagságot. A magam részéről tehát támogatva és teljesen magamévá téve a Farkas t. képviselőtársam által beadott indítványt, szintén benyújtom idevonatkozó módositó javaslatomat. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Én itt a nemzetgyűlés iszine előtt csak azzal a kéréssel akarok fordulni a belügyminister úrhoz, hogy ezt a rendelkezést ejtse el a törvényjavaslatban. Hiszen valósággal nevetséges dolog előhozakodni azzal az intézkedéssel, hogy választhatósági joga csak annak van, aki valahol állami vagy községi adót fizet A világon mindenki fizet ittl : állaimi 1 meg községi adót is és ha egyenes adót talán nem fizet, fizet rengeteg forgalmi ós fogyasztási adót. Ezeken a közvetett adókon nyug-szik az egész szanál forgalmi és fogyasztási adókon. Tény és nem lehet letagadni, mert gonosz hipokrizis volna letagadni, hogy mindenki, aki az ország határán belül él — még az idegenek is —-, rengeteg sok adót fizet. Amikor a kormány maga rs elismeri, hogy a közjövedelmek legnagyobb része közvetett adókból jön be, akkor: valósággal kegyetlenség, gonoszság és erkölcsbe ütköző dolog lenne, ha mégis képmutatóan kimondanók egy törvényben, hogy csak az választható, aki állami vagy községi adót fizet és arra helyeznők a súlyt, hogy fizet-e valaki egy pár korona egyenes adót, mig a szegény emberek széles ! rétegei évente, naponta, sőt óránta fizetik a legsttlyosabb, legrettenetesebb adókat, a forgalmi adót, meg a fogyasztási adót. Hiszen akárhány mágnás, aki egy bizonyos nagyságú adót fizet yoltaképen kevesebb adót fizet, mint a szegény ember, mert nincs ráutalva arra, hogy itt vásárolja az élelmiszert Budapesten, felhozatja azt a maga uradalmából. Ezzel szemben a szegény embernek mindent itt kell megvennie, egész esztendőn keresztül itt kell neki forgalmi adót fizetne, úgyhogy végeredményben több adót fizet, mint egy mágnás. Az ilyen embereket, akik január 1-étől kezdve december 31-éig hordják az adót a pénztárakba — bár nem látható, hogy kézzel teszik be —, a legsúlyosabb méltánytalanság lenne elütni attól, hogy beválaszthatók legyenek a törvényhatóságba. Ez teljesen idejét múlt, rég- elfelejtett szempont, kategorizálás volt, hiszen már nagyon régen elfelejtették ezt az adózási kikötést a régi törvénnyel szemben is. De nem is lehet magát az adóztatást érdemnek tekinteni. Hány ember volt — mint előttem is szóltak róla —, kint a fronton, akik a legnagyobb közszolgálatot teljesitették, akik a leghatalmasabb áldozatot hozták azáltal, hogy a fronton harcoltak. (HegymegiKiss Pál: Tisztára a szegény emberek ellen megy!) Tisztára a szegény emberek ellen és arra megy ez a kikötés t. belügyminister ur, hogy megint alkalmat kapjanak azok a hatóságok, melyeknek kezébe a lista összeállítása adatik arra, hogy mentől több embert elüssenek a választhatóságtól. Mert különösen a mai adóztatási technika mellett, amikor még az összeírások is hiányosak, könnyen megtörténhetik az, hogy az illető nem tudja igazolni, hogy községi vagy esetleg állami adót fizet. Épen ezért kérem a, t. belügyminister urat, hogy ezt a teljesen idejét múlt, múzeumba való rendelkezést méltóztassék kivenni a törvényből. Hiszen ennek különben sincs olyan túlságos nagy jelentősége a t. kormányra nézve, csak arra való, hogy többek között ez is Gesslerkalapként szerepeljen a törvényben. Ne méltóztassék ilyen síkánokhoz ragaszkodni, mert tisztán sikánok^ ezek, amelyeknek semmi gyakorlati jelentőségük nincs, s amellett az erkölcsöt, az igazságot is sértik. Kérem a t. belügyminister urat, méltóztassék ezt egy gesztussal kihagyni a törvényjavaslatból. Csatlakozom az igen t. előttem felszólaló képviselő ur felfogásához. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Csatlakozom azok felfogásához, akik ebből a 3. §-ból töröltetni kívánják azt a rendelkezést, hogy a választhatóságnak egyik kelléke legyen az, hogy a választó bárhol, bármilyen egyenes állami adót fizet. Én nem 1 tekinteni ezt Gessler-kalapnak és nem tartom ezt fontos rendelkezésnek, én naivitásnak tartom ezt a rendelkezést. (Pikler Emil: Butaságnak!) Csak azért mondom, hogy naivitás, mert parlamenti kifejezést akarok használni. (Zaj.) T. i. akkor, amikor azon az alapon áll a törvényjavaslat, hogy a gyökerességét kutatja — és épen az előbb szavaztunk a gyökerességről, megszavaztuk a hatévi gyökerességét és a tiszteletbeli gyökereseknek megszavaztuk azt a kiváltságot, hogy itt választójogot gyakorolhassanak gyökér nélkül is — most egyszerre felállitja a korlátot a választhatóság szempontjából, azt mondva, hogy: „bárhol, bármilyen egyenes állami adót fizet". Mi közöm nekem ahhoz Budapesten, hogy valaki bárhol fizet egyenes állami adót. Ha mi a gyökeresség,' a törzsökösség" alapján állunk, akkor, ha valami rendszer volna ebben a javaslatban és nem 1 vasvillával volna összehányva, nem bárhol és bármily egyenes állami adót kívánna, hanem azt kívánná, hogy Budapest terheihez járuljon hozzá az illető. (Rakovszky Iván belügyminister: A gyökerességét ön találta ki, nem én!) Hiszen a gyökerességhez nem az szükséges, hogy valaki valahol, pl. Kübekházán egyenes állami adót fizessen, hanem az, hogy annak a törvényhatóságnak és községnek a terheihez járuljon hozzá, amelynek területén választójoga van és ahol megválasztható. Méltóztatnak tehát látni, hogy ebben a törvényjavaslatban semmi szisztéma nincs. De
