Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-333
A nemzetgyűlés 333. ülése 1924, — nagy általánosságban nézve a dolgot — feltételezhetem, hogy hosszabb ideig tartó helybenlakás nélkül is feltételezhető róluk a helyi tárgyismeret, a helyi viszonyoknak ez a bizonyos mélyebb ismerete. Nagyon könnyű elővenni nem is annyira ennek a javaslatnak az intézkedéseit, mint a választójogi rendelet intézkedéseit— mert a tulaj donképe ni szabályok a választójogi rendeletben, illetve a leendő választójogi törvényjavaslatban foglaltatnak — és az általános szabály szélsőség-eit előtárva, bizonyos groteszk esetekre hivatkozni. Nincs törvény, amelyből én a való életre deriválva, groteszk eseteket felsorolni nem tudnék, mert hiszen minden törvény az általános igazságokat tartja szem 1 előtt és minden általános igazsággal szemben vannak a való életben kivételek. Ha tehát ezeket a kivételeket előveszem, és rájuk húzom az általános szabályt, mindig fogok tudni szellemes példákat felhozni, aminthogy az élet is napról -nanra produkál minden, legtökéletesebb törvényalkotással szemben is groteszk eseményeket, anélkül azonban, hogy ezekkel a túlzásokkal és végletekkel magának az alapszabálynak helyes és megfelelő voltát megcáfolná. Ugyanígy állunk azokkal a példákkal is, amelyek körébe tartozik az, mikor azt mondják: hogyan lehet az, hogy én több tárgyismeretet, több Ítélőképességet tételezek fel például az uecaseprőről, mint arról a nagy gyárosról, aki Szegedről áttette a maga ipartelepét Budapestre. Ez a példa magábanvéve sem helytálló, mert a képviselő ur, aki ezt a példát felhozta, nem olvasta el elég figyelmesen a választójogi rendeletet s tévedett abból a szempontból, hogy az uccaseprő az illető rendelet 3. f-ának első pontja alá esnék, és tévedett abból a szempontból is, hogy a gyárosok általában nem esnének ez alá a bizonyos harmadik szakasz alá. A választójogi rendelet 3. §-ának első pontja, az állam, törvényhatóság, község, közintézet, közüzem, nyilvános számadásra kötelezett vállalat, egyesület, alapítvány stb. állandó alkalmazottairól beszél, tehát ha mi a napibéres napszámosokat is ez alá a kategória alá akarjuk vonni, ez nagyion alkalmas arra, hogy egy szellemes érvet találjunk a rendelettel szemben, azonban a törvényjavaslat intézkedéseinek egyáltalán nem felel meg. Ami pedig a gyáros példáját illeti, ennek a 3-ik szakasznak 4-ik pontja minden középiskolát végzett állampolgárnak megadja a mentességet ugyanúgy, mint az állami tisztviselőnek, már pedig tudjuk, hogy a mai világban egy nagyobb gyáros — legalább is az esetek túlnyomó többségében — a középiskolai képesítési megszerezte, tehát csak egészen kivételes esetek lehetnek azok, amelyekre ez a példa talál. Igenis, a törvényjavaslat akkor, amidőn kivételeket 'statuál a helybenlakás kellékei alól, kiindul abból a gondolatból, hogy egyrészt a közügyekkel foglalkozó, a közéletben szereplő lakosság, másrészt pedig a magasabb kvalifikációval bíró lakosság már a székesfőváros területén kivül eső lakóhelyén is foglalkozott közügyekkel, nemcsak országos közügyekkel, hanem a székesfőváros ügyeivel is, mert az újságot olvasó, tudományos munkával foglalkozó, a közüeTekben 1 résztvevő honpolgár az én meggyőződésem szerint, az ország mindem részén, az ország ügyein kivül mindenesetre a székesfőváros ügyeivel is foglalkozik, másrészt pedig tagadhatatlan igazság, hogy a magasabb műveltséggel biró — hiszen neanJ is nagyon magas évi november hó 11-én, kedden. 107 kvalifikációt kívánok meg, mindössze a középiskola 'sikeres elvégzését —, mondom a magasabb kvalifikációval biró, képzettebb,^ műveltebb honpolgár, akinek az Ítélőképessége mindenesetre csiszoltabb, mint a kisebb kvalifikációval biró lakosoké, ez a külön Ítélőképességgel biró honpolgár aránylag rövid idő alatt ismeri meg az uj lakóhelyén a viszonyokat. Jobban és könnyebben ismeri meg, nemcsak azért, mert szellemi vértezettsége nagyobb, hanem könnyebben és gyorsabban ismeri meg azért is, mert hiszen érdeklődése koncentráltabb uj lakóhelyének közügyeivel szemben az általános igazságokat és tételeket, az apró, az élettől felvetett kisebb kérdéseket is nagyobb érdeklődéssel kiséri, mert hiszen még pihenő óráiban is önkéntelenül szellemi munkával és Ítéletek, szillogizmusok megalkotásával foglalkozik, tehát egészen jogosult és indokolt feltételezni róla azt, hogy ő rövid idő alatt, talán ittlakásának első egypár hetében is az uj lakóhelyéül választott autonómia ügyében is megfelelő ítélőképességre tesz szert. Ezért vagyok bátor azt állítani, hogy ez a kivétel nem olyan kivétel, amelyet fel lehetne arra használni, hogy a javaslatot megtámadjuk vele, hanem ellenkezőleg olyan kivétel, amely annyira logikus összefüggésben van az alaptétellel, annyira logice következik abból, hogy ahelyett, hogy gyengítené, inkább erősiti a 'szabályt. Mármost, ha a választójogi rendelet vonatkozó felsorolását helytelennek méltóztatik tekinteni, erre vonatkozólag is meglesz a megfelelő helye és ideje a vitának akkor, amidőn előreláthatólag most már rövid időn belül a nemzetgyűlés elé kerül a választójogi törvényjavaslat. Méltóztassék a választójogi törvényjavaslatban felsorolt ezeket a kivételeket a legszigorúbb kritika tárgyává tenni, méltóztassék a szükséges változtatásokat javasolni, éji a magam részéről ebben a javaslatban egyebet nem tehetek, mint azt, hogy igenis iparkodom összhangba hozni a jelenleg tárgyalás alatt lévő javaslat intézkedéseit az általános választójogról szóló javaslattal, ugy hogy ez a két különböző intézkedés legalább az alapelvek tekintetében kongruens legyen. Ami a választójogi rendeletbe bekerült jogszabályok eredetét illeti, méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy ezek egyáltalában nem uj, nem mostanában kigondolt jogszabályok, hanem olyanok, amelyek már az 1913. évi XIV. tc.-ben benfoglaltattak (Propper Sándor: Kétszáz évvel ezelőtt is ínegA^oltak!) s amelyek az 1918. évi XVII. törvénycikkbe is belekerültek (Propper Sándor: Középkoriak!), régen megvoltak, de ma is minden ország törvényalkotásában benfoglaltatnak. Lehet, hogy Propper képviselő ur ezeket mind középkoriaknak tekinti, én azonban nem vagyok erre hajlandó. Szóval ezek egy világszerte elfogadott általános elvi alapból kiindulólag kerültek bele a magyar törvénykönyvbe is, és ma nagyon nehéz lenne már ezeket onnan kiküszöbölni. T. Nemzetgyűlés! Rátérek most a kérdés legfontosabb oldalára, még pedig arra — ós épen erre való tekintettel voltam bátor ezt a hosszú fejtegetést előrebocsátani —, hogy mivel tudjuk indokolni azt, hogy mi, a külföldi törvényhozásokkal bizonyos fokú ellentétben, ebben a javaslatban nem a 2—3 évi helybenlakás kellékét kötjük ki, hanem a hatévi helybenlakásról beszélünk. És itt abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ehhez az érveléshez az anyagot elsősorban egy ellenzéki párt-