Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

108 A nemzetgyűlés 333. ülése 1924. állástí képviselő ur adta nekem, kvázi élőké- I szitvén azokat, miket elmondandó vagyok, amiket különben mindig vallotam és a bizott- I ságban is elmondottam. Peyer igen t. képviselő ur azt mondota, hogy jó, ő meg tudja érteni, ha a helyi közülettel való értelmi és érzelmi kapcsolatot, az azzal a közülettel való asszimilálódást megkövetelik pl, Hamburgban, Nürnbergben, Boroszlóban vagy bármely más olyan városban, amely már régóta polgáriasult, amelynek megvannak a maga tradiciói, a maga hagyományai, ahol a tősgyökeres polgárságnak megvan a maga kifejlődött lelki közössége, de mindezt minek őrizzük mi Budapesten, ahol ennek ma még nyoma sincs. Én, t. Nemzetgyűlés, ugyanebből a premisszából épen az ellenkező következtetést vonom le. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Igenis, mindig abból indultam ki — és ebből indulok ki ma is —, hogy nálunk a hosszabb helybenlakásra, a lakosság és az autonómia közötti kapcsolat fokozottabb védelmére és biztosítására épen azért van szükség, mert ez a város és e város fejlődése merőben más, mint Európa összes többi városa és azok fejlődése. Hangsúlyozóim; hogy Európa többi városaié, mert hiszen hasonló fejlődést Amerikában eleget láttunk, azt hiszem azonban, nem szükséges bővebben kifejtenem, hogy az amerikai viszonyokat és az ottani törvényhozást épen ilyen szempontokból teljes lehetetlenség összehasonlítani az európai törvényhozásokkal és az európai viszonyokkal. iVz utóbbi évtizedekben, vagy az elmúlt században a világon mindenütt hatalmas fejlődést mutatnak a városok. Ez a fejlődés azonban csaknem kivétel nélkül szerves, organikus fejlődés volt. — Organikus fejlődésnek nevezem a terjeszkedésnek, a térfogatban és tartalomban való szaporodásnak azt a módját, ahol a szervezet saját magából önmaga fejleszti magát tovább, ellenben anorganikus, nem szerves fejlődés a külső szaporodásnak az a formája, amely össze nem függő, kívülálló, élő vagy élettelen sejteknek felszívódásából áll. Organikus fejlődés egy közület életében az, ha a természetes szaporodás a mindenütt elkerülhetetlen, de rendesen csekély mérvű bevándorlással együtt duzzasztja meg a. lakosság számát. Anorganikus, szervetlen fejlődés pedig egy autonóm életben az, ha a lakosság szaporodásának nagy hányadát nem a benső természetes szaporodás, hanem p külső elemek bevándorlása okozza. Petrovácz Gyula t. képviselőtársam olvasta fel a statisztikai adatokat arra vonatkozólag, hogv Budapest székesfővárosban mennyire aránytalanul nagy a bevándorlás utján való szaporodás a belső, .organikus szaporodással szemben. Mi következik ebből? Az. hog"v ebben a városban, amelyben a legutóbbi 125 év folyamán egy 10.000 százalékos lakosságszaporodás állott elő — ami Európában teljesen példátlan megnövekedése a lakosságnak — a szaporodás háromnegyed részét a bevándorlás okozta, ilyen városban tehát egészen máskéü, más eszközökkel és más módon kell megvédelmeznünk, jobban mondva* megteremtenünk azt az autonóm öszszetartozást, azt a bizonyos, a törzsökös lakosságra alaoitott lokálpatriotizmust, azt a bizonyos helvi, belső szellemet, mint oly városokban, ahol ez a szellem, ez a lokálpatriotizmus, ez a helvi közösség már régóta, évszázadokon keresztül fejlődött, és — hogy ugy mondjam — elpusztíthatatlan. Mert ezen van a hangsúlv, t. Nemzetgyűlés, hogy elpusztitható-e könnyelmű évi november hó 11-én, kedden, intézkedésekkel az, ami már megvan, vagy elpusztithatatlan-e. Abban a német városban, amelynek a maga polgári lelki világa évtizedeken, vagy évszázadokon keresztül kifejlődött, ahol a legfiatalabb gyermek is — tessék elhinni, még az az uj bevándorló is — belekerül ennek a közös szellemnek nagy, hatalmas öszszefogó erejébe, elpusztíthatatlan ez a hagyomány, ez a tradíció, ez az ősi szellem. De egy olyan városban, ahol ez a szellem nem él, ahol ez most kezd csak kifejlődni, most teszi a maga első tapogatózó lépéseit, ahol — méltóztassék bevallani, hogy igy van — erősen kell küzdenie nem a magyar néniket, a magyar falu, a magyar sik-vidék szelleme ellen, hanem a minden magyar hagyomány alól magát kiszabadítani igyekvő idegen külföldi szellemmel szemben (Igaz! Ugy van! a középen.), egy , ilyen városban ezt a palántát, ezt a fejlődő kis értéket nem szabad kockára tenni, ezt szeretettel, gonddal kell ápolni, és a törvényhatóság intézkedéseinek arra kell törekedniök, hogy ez megmaradjon a nemzet és főváros fejlődése és főként magyar szellemben való fejlődése érdekében. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Akkor tehát, amidőn mi Budapest székesfővárosban (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Haljluk! jobbfelől.) a külföldi és főleg a jelenleg fennálló — mert hiszen rövid idővel ezelőtt ott is másként volt —• német törvényhozási rendszerrel szemben hosszabb helybenlakást kötünk ki, ez azért történik, mert hagyományokat, tradiciókat, magyar szellemet szeretnénk ebben a székesfővárosban meggyökeresedve látni. (Helyeslés jobbfelől.) Azokat a gyökereket, melyeket ez a szellem ma már itt bocsátott, azt az erőt, amely már is átfogta a lelkek nagyrészét, biztositani szeretnők. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Frázisok!) A nemzeti élet további alapját akarjuk megteremteni és ha százszor is azzal méltóztatnak vádolni, hogy ezek csak hazafias frázisok, méltóztassék elhinni, hogy ezek a hazafias frázisok, ezek a hazafias gondolatok... (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Rakovszky Iván belügyminister: ...tartották fenn az országokat és fogják fentartani a jövendőben is. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Láttuk! — Farkas István: Ugy tartották fenn, hogy tönkretették!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Rakovszky Iván belügyminister: Az a szellem, amely ezekben az igazságokban frázisokat lát, pusztított el és fog elpusztítani országokat. (Ugy van! a jobboldalon. — Pakots József: Frázisként használják! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék félreérteni szavaiinat ; én nem azt mondom, hogy a város régi vezetősége, Budapest székesfőváros régi vezető körei nem törekedtek volna ugyanerre (Pakots József: Magyarosították Budapestet!), sőt igenis, tudom, tisztában vagyok vele, hogy ezt a hazafias szellemet becsületes magyar emberek régóta nemcsak igyekeztek belevinni, de bele is vitték a fővárosi életbe és akkor, amidőn én azokról a csirákról és első gyökerekről, gyenge palántákról beszélek, amelyeket meg kell óvnunk... (Létay Ernő közbeszól.) Tessék vagy hangosabban beszélni, vagy megengedni, hogy én beszéljek. (Létay Ernő: Ha a munkapárti