Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
90 A nemzetgyűlés Bio. ülése 19', zentánsának követelői és ezt komolyan lehet csinálni, ez a vég kezdete, ez bűn és mulasztás, amelybe nem a kormány bukik bele, hanem az ország bukhatik még egyszer bele. Ezek után a következő interpellációt terjesztem elő (Olvassa) : Interpelláció az összkormányhoz: Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a külföldi magyar követségek a hazatérni szándékozó magyar honosoktól olyan értelmű nyilatkozatokat követelnek, amely szerint az illetők kötelezik magukat arra, hogy hazatérésük esetén itthon semmiféle aktiv politikai tevékenységet nem fejtenek ki és tudomásul veszik, hogy abban az esetben, ha ígéretüket nem tartanák meg, ellenük „személyes szabadságukat korlátozó intézkedések fognak foganatba tétetni?" Bocsánatot kérek a magyartalan szövegezésért, de ezt a rendeletből vettem ki szószerint. (Tovább olvassa:) „Minthogy ilyen értelmű és szövegű nyilatkozat követelése kimeriti a politikai zsarolás fogalmát, azonkívül immorális, mert korlátozni akarja a polgárokat állampolgári jogaik gyakorlásában és kötelességük teljesítésében, végül beleütközik az egész magyar büntetőjogi rendszerbe, kérdem a kormányt: 1. Összeegyeztethetőnek tartja-e a kormány az államnak mint legfelsőbb erkölcsi közületnek a tekintélyével azt, hogy megszorult állampolgárok kényszerhelyzetét ilyen alantas módon kihasználva, őket olyan fogadalmakra készteti, amelyeknek sem törvényes, sem morális alapjuk nincsen? 2. Megengedhetőnek tartja-e a kormány, hogy súlyos büntetőjogi konzekvenciák kényszerű oktrojálásával megrendítse a bíróság függetlenségébe vetett hitet és azáltal, hogy a büntető igazságszolgáltatás apparátusát ily módon korinányhatóságilag politikai célok szolgálatába állíthatónak tünteti fel, mintegy forradalmasítsál 3. Hajlandó-e a kormány a szóbanforgó nyilatkozatok beszedésére vonatkozó bizalmas rendeletét azonnal hatálytalanítani és lehetővé tenni, hogy a külföldön tartózkodó, de hazájukba visszatérni akaró magyar honosok (emigránsok) zavartalanul visszatérhessenek?" (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt az amnesztia kérdésébe belemennék, legyen szabad egy pár megjegyzést tennem: a t. képviselő urnák az internálótáborokra vonatkozó fejtegetéseire. Ezeknek a helyzetét az igen t. képviselő ur úgy igyekezett feltüntetni, mintha még ma is tízezrei sínylődnének a politikai foglyoknak az internálótáborokban. Az internáló-táborokba semmiféle politikai cselekményekért többet embert nem internálnak és az eddig ott voltaknak is túlnyomó többsége kiszabadult onnét. Úgy tudom, hogy két egyén van ott még bent, akik közveszélyesek lévén, ott maradtak. (Rupert Rezső: Ezen két egyén miatt érdemes azt fentartani? — Zaj.) Az internáltak az internáló-táborokból rendszeres revíziós eljárások alapján bocsáttattak ki és ebben a percben kettő van még ott, tehát tízezrekről nem lehet szó. (Horváth Zoltán: De voltak!) Ami a t. képviselő urn&k az internáló-tábörokra tett azon megjegyzését illeti, hogy mi zokon vesszük azt, hogy a szociáldemokratapárt kezdeményezésére az akkori belügyminis ter ur, akivel az imént szállottam vitába, egy püspököt — nevezetesen gróf Mikes püspököt '4. évi október hó 8-án, szerdán, — internált, vegye tudomásul az igen 't. képviselő ur azt, hogy mi semmiféle különbséget állampolgárok között nem teszünk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon;, Látjuk!) Az önök kezdeményezésére létesült ez az intézmény Magyarországon és önök nem birnak jogcímmel arra, hogy szemrehányást tegyenek a kormánynak azért, hogy ezt az intézményt, amelyet önök honosítottak meg, önök kezdeményeztek és önök vittek be a köztudatba, (Esztergályos János: Már megint férdit! — Mozgás és zaj jobb felől.) a mai napig véglegesen megszüntetni nem vagyunk képesek. Ha azért minket reakciósoknak neveznek, akkor igazán nem tudom, milyen kifejezés illik az igen t. képviselő urakra. (Zaj.) Áttérve már most a felvetett kérdésekre, nevezetesen az amnesztia kérdésére, illetve az emigráltak visszatérésére, itt minden előtt tisztázni kell a fogalmakat, mert én ugy látom, hogy nem vagyunk teljesen egy véleményen abban a tekintetben, hogy milyenféle és milyenfajta emigránsok hazatérése lehetséges és kívánatos. Mert van különbség embeii és ember között ebből a szempontból. Amikor a kormány valóban a békülékenység jeleit akarja adni és a lelkeknek bizonyos megnyugvását akarja előidézni a túloldalon is, nem szabad ugyanakkor szem elől téveszteni azokat a szempontokat, amelyekkel tartozik az ország biztonságának. (Helyeslés jobbfelől.) Itt tehát a kormány köteles volt egy bizonyos szelekciót eszközölni, még pedig ugy, hogy ugyanakkor, amikor lehetővé teszi a kisebb bűnösöknek, akik talán főleg ijedtségből mentek külföldre, a hazatérést, ugyanakkor kizárja azt, hogy tömegesen hazatóduljanak olyan elemek, akik más célzattal nem jönnek haza, mint hogy ebben az országban ujabb politikai felfordulást idézzenek elő. (Esztergályos János: Azzal a célzattal akarnak hazajönni, hogy öt év után a családjukhoz kerüljenek! — Ellenmondások jobbfelől) Ebből a szempontból kiindulva igyekezett a kormány ezt a kérdést rendezni. Nem mondom, hogy ez a rendezés örök időkig így fog maradni. Lehet, remélem, bizom benne, hogy eljön az idő, ha a t. képviselő urak is a maguk részéről eselekvőleg hozzájárulnak ahoz, hogy ebben az országban valóban a rend, nyugalom, a szociális béke helyreálljon (Rupert Rezső: önök bontják azt meg!), amikor ezen a téren is egy lépéssel tovább lehet majd menni. Addig azonban, amig a kormány azon a meggyőződésen van, hogy bizonyos elemeknek pure et simple, minden birói vizsgálat, invesztigáció és büntetés-kiszabás nélkül való hazaeresztése veszedelmet jelent az ország közrendjére, a t. túloldal joggal tehetne szemrehányást a kormánynak, hogy érzékenységből, vagy politikai pozíciójának könnyítése céljából az ellenzékkel szemben az ország közrendjének és békéjének szempontjait figyelmen kivül hagyta. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Azok nem bántják a békét, örülnének, ha őket hagynák békébe! — Hedry Lőrinc: Hock mit csinál Amerikában? —- Drozdy Győző: Mi nem a kommunistákról beszélünk! De hogy olyan kitűnő hazafiak, mint Garami és Lovászy, miért ne térhessenek haza, azt nem tudjuk belátni! — Rupert Rezső: Héjjas meg itthon lehet! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Drozdy Győző: Ebben nincs a nemzet a ministerelnök úrral!) Drozdy Győző képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc
