Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 9! közbeszól.) Reisinger képviselő urat már ^ egy­szer rendreutasítottam'. Kérem tehát, méltóztas­sék csendben maradni! Gr. Bethlen István minister elnök: T. Nem­zetgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy az emig­ránsok hazaeresztésének módjait, feltételeit a nemzetgyűléssel megismertessem. Már több­ször, és ismételten felmerültek azok a vádak a kormánnyal szemben, amilyenekhez hasonlókat a t. képviselő ur is felhozott. Én tehát az egész eljárást a nemzetgyűlés előtt ismertetni kivá­nom és azt hiszem;, hogy be fog bizonyosodni, hogy a kormány a maga részéről hajlandó volt a méltányosság legmesszebbmenő mértékéig elmenni, azonban természetesen anélkül, hogy a rend és a közbiztonság szempontjait figyelmen kivül hagyta volna. (Zaj és felkiáltások a szél­sőbalodalon; Héjjasék! Piroskáék!) Mindenekelőtt megállapítom, hogy tévedé­sen alapul az a nézet, amelyet ugy belföldi, mint külföldi lapokban sokszor olvastunk és aminek t. képviselőtársam is kifejezést adott, mint hogy ha volnának a külföldön magyar ál­lampolgárok, akik, ha haza akarnának térni, útlevelet nem kapnának. (Drozdy Győző: Ez igy van! Nem kapnak!) Minden magyar állam­polgár, tekintet nélkül arra, terheli-e bűncse­lekmény, vagy sem, kap útlevelet. (Drozdy Győző: Nem áll! — Bessenyey Zénó: Micsoda beszéd az, hogy nem áll? — Drozdy Győző: Ott voltam köztük!) E tekintetben tehát semmiféle különbség magyar állampolgár között nincs. Legyen az emigráns, legyen kommunista, le­gyen a Károlyi-forradalomban kompromittált egyén, ebben a tekintetben magyar ember kö­zött semmiféle különbség nincs. Ha a követ­séghez fordul ós útlevelet kér, a követség köte­les neki' az útlevelet és a vizumot kiállitani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Hiába kéri! — Rassay Károly: Kérje meg ezek után az útlevelet, ez tiszta dolog! — Zaj.) A különbség nem ebben, hanem abban van, hogy azt a kedvezményt, hogy az emigráns hazatérve itthon szabadlábon védekezhessék a biróság előtt, csak bizonyosfajta egyéneknek koncedaljuk (Drozdy Győző: A csongrádi gyil­kosoknak!), nem mindenkinek, mert ha min­denkinek konoedálnók, ennek következménye az lenne, hogy tömegével jönnének haza olyan kommunisták, akik magyar szempontból köz­veszélyt jelentenek, ha szabadlábon maradnak és miután ismerjük a bírósági eljárás hosszadal­masságát, meggyőződésem szerint ők ezt az időt a közrend felforditására használnák fel. Abból a kedvezményből, hogy szabadlábon védekezhessenek a bíróság előtt azok ellen a vádak ellen, amelyeket ellenük az ügyészség emelt, ki vannak zárva a következő kategóriák: Először, akik vezető politikai szerepet játszot­tak akár a bolsevizmus előidézésében, akár a Ká­rolyi-forradalom bűneiben, akár az emigráció bűneiben. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nincsenek kizárva azok, akik jelentéktelen egyének, akik éhből a szempontból vezető­szerepre nem hivatkozhatnak és akikkel szem­ben ilyen vádak nem is emeltettek. Ki vannak zárva másodszor azok is, akik főbenjáró bűnö­ket követtek el, olyan főbenjáró bűnöket, ame­lyek miatt őket szabadlábon védekezni hagyni nem lehet. Szóvátette a t. képviselő ur azt a kijelen­tést, amit ennek a kedvezménynek koncedálása fejëben a hatóságok ezektől az egyénektől ki­vannak. Ez nem zsarolás. Ez csak annyit je­lent, hogy aki hazatér és itt a maga részéről olyan politikai tevékenységet fejt ki, amely az ország közrendje szempontjából nem kívánatos, az ettől a kedvezménytől el fog esni. A kor­mánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is ezt megtenni. (Rupert Rezső: De nem mondja meg, mik a kritériumok!) Nem kivánatosaz én felfogásom szerint az, hogy azok az emigrán­sok, akik éveket töltöttek külföldön, ott minden­féle befolyások alá kerültek és résztvettek olyan szervezkedésekben, cselekvésekben, amelyek a hazájuk szempontjából veszélyesek (Zaj és el­lenmondások a szélsőbaloldalon.), hazajöjjenek olymódon, hogy itt azután mint képviselőjelöl­tek vagy újságírók vezető szerepet arrogáljar nak maguknak a magyar politikai életben. Azt hiszem, minden belátó ember igazat fog nekem adni, hogy a kormány csakis a közrendet védi, amikor ilyen óvatosan jár el. (Drozdy Győző: Mondják ezt meg, hogy legalább igy hazajöhes­senek! Mondják meg, hogy hazajöhetnek, ha nem lépnek fel képviselőjelöltnek, vagy nem lesznek szerkesztők!) Elnök: Csendet kérek. Gr. Bethlen István ministerelnök: Már most mi az eljárás azok részéről, akiknek ilyen ked­vezmény juttatható, hogy szabadlábon véde­kezhetnek a biróság előtti Az eljárás a követ­kező. Az illető beadja kérését az illetékes kül­földi magyar követséghez. (Propper Sándor: Ezzel is megnehezítették a hazajövetelt!) A kö­vetség továbbítja a kérést a maga megjegyzé­seivel együtt a magyar kormányhoz. Az igaz­ságügyminister az ügyészség előterjesztése alap­ján előterjesztést tesz a ministertanácshoz, amely dönt abban, hogy a kedvezményt meg­adja-e az illetőnek vagy sem. (Esztergályos János: Ne kedvezményt, amnesztiát adjon a kormány!) Amennyiben az illető a kedvez­ményt megkapja, szabadlábon védekezhetik s amennyiben pedig a biróság az illetőt érdemes­nek tartja az amnesztiára, előterjesztést tehet ebben a tekintetben az illetékes faktorhoz. Itt tehát egyéni amnesztia mindég lehetséges oly­módon, hogy az illető hazatérve szabadon vé­dekezhessék a vele szemben felhozott vádak el­len. Azt hiszem, ez oly módszer, amely meg­felel annak a humanisztikus szempontnak, ame­lyet a mai 1 világban a t. képviselő ur fejtegeté­sei szerint is figyelembe kell venni; hiszen vol­tak egyének, akik csekélyebb bűnök elkövetése után megijedtek az itt bekövetkezett ellenfor­radalomtól, külföldre menekültek és most kere­sik a módját annak, hogy hazatérhessenek. Azt hiszem, a t. képviselő urak nem jó szol­gálatot tesznek nekik, ha ilyen beállítással azt a félelmet keltik ezekben az emberekben, hogy hazatérve, itt nem tudom milyen atrocitások­nak lesznek kitéve. (Malasits Géza: Egy pár pofont kapnak bizonyára!) Vezetőszerepet játszott emigránsok, akik ma is perüd módon gyalázzák ezt az országot (Zaj a szélsőbaloldalon.), akik az ország jó hírnevét a külföldön aláássák, teleszórják ha­zugságokkal, rágalmakkal a, világot és fokoz­zák azt az úgyis elég nagy ellenséges propa­gandát, ami ellenünk irányul, nem érdemesek arra és méltatlanság volna ezeknek módot nyújtani, hogy szabadlábon védekezhessenek a biróság előtt. (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon.) Aki önmaga hibáján kivül elkövetett csekélyebb hibák folytán került a külföldre, ott nem követett el és ma sem követ el olyan tényeket, amelyek kifogás alá eshetnek, nyu­godtan hazajöhet. Előkelő politikai szerepet itt játszani nem fognak, de polgári foglalkozásuk­hoz hozzáláthatnak és kenyerüket megkereshe­tik. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés jobbfelől.) !2*

Next

/
Thumbnails
Contents