Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 9! közbeszól.) Reisinger képviselő urat már ^ egyszer rendreutasítottam'. Kérem tehát, méltóztassék csendben maradni! Gr. Bethlen István minister elnök: T. Nemzetgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy az emigránsok hazaeresztésének módjait, feltételeit a nemzetgyűléssel megismertessem. Már többször, és ismételten felmerültek azok a vádak a kormánnyal szemben, amilyenekhez hasonlókat a t. képviselő ur is felhozott. Én tehát az egész eljárást a nemzetgyűlés előtt ismertetni kivánom és azt hiszem;, hogy be fog bizonyosodni, hogy a kormány a maga részéről hajlandó volt a méltányosság legmesszebbmenő mértékéig elmenni, azonban természetesen anélkül, hogy a rend és a közbiztonság szempontjait figyelmen kivül hagyta volna. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalodalon; Héjjasék! Piroskáék!) Mindenekelőtt megállapítom, hogy tévedésen alapul az a nézet, amelyet ugy belföldi, mint külföldi lapokban sokszor olvastunk és aminek t. képviselőtársam is kifejezést adott, mint hogy ha volnának a külföldön magyar állampolgárok, akik, ha haza akarnának térni, útlevelet nem kapnának. (Drozdy Győző: Ez igy van! Nem kapnak!) Minden magyar állampolgár, tekintet nélkül arra, terheli-e bűncselekmény, vagy sem, kap útlevelet. (Drozdy Győző: Nem áll! — Bessenyey Zénó: Micsoda beszéd az, hogy nem áll? — Drozdy Győző: Ott voltam köztük!) E tekintetben tehát semmiféle különbség magyar állampolgár között nincs. Legyen az emigráns, legyen kommunista, legyen a Károlyi-forradalomban kompromittált egyén, ebben a tekintetben magyar ember között semmiféle különbség nincs. Ha a követséghez fordul ós útlevelet kér, a követség köteles neki' az útlevelet és a vizumot kiállitani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Drozdy Győző: Hiába kéri! — Rassay Károly: Kérje meg ezek után az útlevelet, ez tiszta dolog! — Zaj.) A különbség nem ebben, hanem abban van, hogy azt a kedvezményt, hogy az emigráns hazatérve itthon szabadlábon védekezhessék a biróság előtt, csak bizonyosfajta egyéneknek koncedaljuk (Drozdy Győző: A csongrádi gyilkosoknak!), nem mindenkinek, mert ha mindenkinek konoedálnók, ennek következménye az lenne, hogy tömegével jönnének haza olyan kommunisták, akik magyar szempontból közveszélyt jelentenek, ha szabadlábon maradnak és miután ismerjük a bírósági eljárás hosszadalmasságát, meggyőződésem szerint ők ezt az időt a közrend felforditására használnák fel. Abból a kedvezményből, hogy szabadlábon védekezhessenek a bíróság előtt azok ellen a vádak ellen, amelyeket ellenük az ügyészség emelt, ki vannak zárva a következő kategóriák: Először, akik vezető politikai szerepet játszottak akár a bolsevizmus előidézésében, akár a Károlyi-forradalom bűneiben, akár az emigráció bűneiben. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nincsenek kizárva azok, akik jelentéktelen egyének, akik éhből a szempontból vezetőszerepre nem hivatkozhatnak és akikkel szemben ilyen vádak nem is emeltettek. Ki vannak zárva másodszor azok is, akik főbenjáró bűnöket követtek el, olyan főbenjáró bűnöket, amelyek miatt őket szabadlábon védekezni hagyni nem lehet. Szóvátette a t. képviselő ur azt a kijelentést, amit ennek a kedvezménynek koncedálása fejëben a hatóságok ezektől az egyénektől kivannak. Ez nem zsarolás. Ez csak annyit jelent, hogy aki hazatér és itt a maga részéről olyan politikai tevékenységet fejt ki, amely az ország közrendje szempontjából nem kívánatos, az ettől a kedvezménytől el fog esni. A kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is ezt megtenni. (Rupert Rezső: De nem mondja meg, mik a kritériumok!) Nem kivánatosaz én felfogásom szerint az, hogy azok az emigránsok, akik éveket töltöttek külföldön, ott mindenféle befolyások alá kerültek és résztvettek olyan szervezkedésekben, cselekvésekben, amelyek a hazájuk szempontjából veszélyesek (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.), hazajöjjenek olymódon, hogy itt azután mint képviselőjelöltek vagy újságírók vezető szerepet arrogáljar nak maguknak a magyar politikai életben. Azt hiszem, minden belátó ember igazat fog nekem adni, hogy a kormány csakis a közrendet védi, amikor ilyen óvatosan jár el. (Drozdy Győző: Mondják ezt meg, hogy legalább igy hazajöhessenek! Mondják meg, hogy hazajöhetnek, ha nem lépnek fel képviselőjelöltnek, vagy nem lesznek szerkesztők!) Elnök: Csendet kérek. Gr. Bethlen István ministerelnök: Már most mi az eljárás azok részéről, akiknek ilyen kedvezmény juttatható, hogy szabadlábon védekezhetnek a biróság előtti Az eljárás a következő. Az illető beadja kérését az illetékes külföldi magyar követséghez. (Propper Sándor: Ezzel is megnehezítették a hazajövetelt!) A követség továbbítja a kérést a maga megjegyzéseivel együtt a magyar kormányhoz. Az igazságügyminister az ügyészség előterjesztése alapján előterjesztést tesz a ministertanácshoz, amely dönt abban, hogy a kedvezményt megadja-e az illetőnek vagy sem. (Esztergályos János: Ne kedvezményt, amnesztiát adjon a kormány!) Amennyiben az illető a kedvezményt megkapja, szabadlábon védekezhetik s amennyiben pedig a biróság az illetőt érdemesnek tartja az amnesztiára, előterjesztést tehet ebben a tekintetben az illetékes faktorhoz. Itt tehát egyéni amnesztia mindég lehetséges olymódon, hogy az illető hazatérve szabadon védekezhessék a vele szemben felhozott vádak ellen. Azt hiszem, ez oly módszer, amely megfelel annak a humanisztikus szempontnak, amelyet a mai

1 világban a t. képviselő ur fejtegetései szerint is figyelembe kell venni; hiszen voltak egyének, akik csekélyebb bűnök elkövetése után megijedtek az itt bekövetkezett ellenforradalomtól, külföldre menekültek és most keresik a módját annak, hogy hazatérhessenek. Azt hiszem, a t. képviselő urak nem jó szolgálatot tesznek nekik, ha ilyen beállítással azt a félelmet keltik ezekben az emberekben, hogy hazatérve, itt nem tudom milyen atrocitásoknak lesznek kitéve. (Malasits Géza: Egy pár pofont kapnak bizonyára!) Vezetőszerepet játszott emigránsok, akik ma is perüd módon gyalázzák ezt az országot (Zaj a szélsőbaloldalon.), akik az ország jó hírnevét a külföldön aláássák, teleszórják hazugságokkal, rágalmakkal a, világot és fokozzák azt az úgyis elég nagy ellenséges propagandát, ami ellenünk irányul, nem érdemesek arra és méltatlanság volna ezeknek módot nyújtani, hogy szabadlábon védekezhessenek a biróság előtt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Aki önmaga hibáján kivül elkövetett csekélyebb hibák folytán került a külföldre, ott nem követett el és ma sem követ el olyan tényeket, amelyek kifogás alá eshetnek, nyugodtan hazajöhet. Előkelő politikai szerepet itt játszani nem fognak, de polgári foglalkozásukhoz hozzáláthatnak és kenyerüket megkereshetik. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés jobbfelől.) !2*