Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
À nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 65 neket brutálisan összeverjék. (Dénes István: Molnár; Dezsőt meg' elhurcolták Szekszárdra a bolondok házába! Ma is ott ül csak azért, mert a gróf Zichyek ellen dolgozott!) Elnök: Dénes képviselő urat figyelmeztetem, hogy most nem őt illeti a szó. Esztergályos János: Ifjabb Halász András tyukodi munkást csendőrök ug-y összeverték, hogy munkaképtelenné vált. Molnár Sándor, Molnár Ferencet, Jóska Györgyöt és társaikat — mind a vasmegyei Bél község lakosai — a csendőrség 1922 május 12-én a lakásukon a családjuk és gyermekeik előtt annyira összeverte, hogy nem birtak magukkal. Balog László, Pataki Árpád hevesmegyei földmunkásoknál a csendőrök 1922 június 24-én házkutatást tartottak. Mivel semmit sem találtak a lakásukon, összeverték őket és igy töltötték ki rajtuk valami miatt a bosszújukat, Petreveezki János újpesti lakost a csendőrök 1922 július 29-én Péeelen letartóztatták, a laktanyába .vitték, ahol délutántól éjjel 2 óráig, tehát ellenkezve a Btk.-nek általam az előbb emiitett szakaszával, yjallattak a szerencsétlent és amikor jól összeverték és lelkileg-testileg agyonkinozták, futni hagyták. Vagy itt vannak a Peyer képviselő uTj által elmondott csendőri brutalitások. Szörnyen vérlázító volt mindenki előtt a vérfolt a testeken, hogy lehetséges embereket, szerencsétlen bányamunkásokat annyira összeverni, mint ahogyan ezeket összeverték. A salgótarjáni ügyben feljelentés is történt. Ez nagyon érdekes dolog. Rendőrök is szerepeltek ott. Az egyik rendőrtisztviselőt, aki kegyetlenül megverte és összeverette ezeket a bányászokat, Peyer képviselőtársam interpellációja után felfüggesztették és Salgótarjánból áthelyezték. Most Mátyásföldön végzi ugyanezt a népellenes működést, amit eddig Salgótarjánban folytatott. Ha szent a Btk., ha szentnek kell részemre lennie, akkor az én felfogásom az, hogy szentnek kell lennie az előtt a rendőrtisztviselő előtt is. Ha engem azért, hogy például ellopok egy almát, bezárnak, kérdezem az igazságügyminister urat, nem kellett volna-e ezt a rendőrkapitányt is ahelyett, hogy jobb helyre tették Mátyásföldre, szintén bezáratni, becsukatni és állásától megfosztani. De ott van a felsőgallai csendőri brutalitás, amelyet Kabók képviselőtársam elmondott, amely 1923. augusztus 1-én történt. Ki tud róla ebben az országban, ki tud ebben a nemzetgyűlésben arról, hogy az az interpelláció, amelyet Kabók képviselőtársam elmondott, azzal járt, hogy a munkásokat összeverték, meggyötörték, megkínozták, megbüntették. Valószínűleg igaz, amit itt egyik-másik képviselőtársam magában sejt, hogy azt a tisztviselőt előlép tették, A pilis vörösváriról beszeltem, de nemcsak ott van ez igen t. nemzetgyűlés, meg van ez a tisztelt katonáéknál is. Nem akarok e pillanatban arról beszélni, ami a katonai fogdában történik, nem akarok arról beszélni, mik történtek a margitkör:!ti katonai fogdában, de legyen szabad a jelenlevő igazságügymJnister urat teljes tisztelettel megkérdeznem — tudom, hogy nem tartozik hozzá, de mégis mint jogászembert kérdezem — szabad-e egy jogállamban megtörténnie annak, (Rupert Rezső: Ha ilyen disznóság történnék, nem maradnék egy per cig sem a kormányban!) hogy vizsgálati fogságban négy esztendőt töltsön el egy szerencsétlen nő a katonai fogházban. Kérdezem, nem lett volna-e kötelessége a katonai ügyészségnek — vagy bárkinek a hatáskörébe is tartozik ez — gondoskodni arról, hogy a szerencsétlen Rusz Ilonának, aki négy esztendő óta van vizsgálati fogságban, már régen tárgyalásra kerüljön a bűnpere. De kérdezem, miért tartják Andrievics Albertnét 17 hónap óta vizsgálati fogságban! (Pikier Emil: Katonáéknál!) Katonai börtönben. Én tudom és figyelmeztetek mindenkit erről a helyről, akit illet, hogy én és velem együtt valamenyi szociáldemokrata képviselő élénk figyelemmel fogja kisérni, hogy a katonai fog v dában ülő szerencsétlen áldozatokkal mit akarnak végrehajtani. Figyelmeztetem az illetőket, hogy jól gondolják meg mit akarnak csinálni Rusz Ilonával és Andrievics Albertnével és a többi áldozatokkal, akik ott vannak. (Vanczák János: Mi lesz az ország pénzével? Ennyi ideig fogva tartani őket!) Elmondottam itt néhány esetet. Megvallom őszintén, nekem sem és nekünk sem kellemes, akik itt ülünk, ezeket az ügyeket elmondani, köteleségünknek tartjuk azonban, mert végre is nem engedhetjük azt, hogy amig a ministerelnök ur kint Genfben, Londonban vagy Parisban a demokráciáról, jogrendről és törvénytiszteletről beszél és arra üriti poharát, addig ugyanabban az időben a budapesti főkapitányság egyik vagy másik detektivszobájában vagy a margitköruti katonai fogházban és a vidéki csendőrőrsöknél sok esetben ártatlan embereket meghurcoljanak, összetörjenek és halálra kinozzanak. Én megvallom egészen őszintén, nem tartozom a kiváncsi emberek közé, de mégis szeretném tudni például, hogy a budapesti főkapitányság II. emeletének dróthálója mikor és hogyan szakadt ki először. Mondom, fájdalmas részemre ezeknek a dolgoknak az elmondása, de szükségesnek tartom, mert lehetetlen, hogy idehaza, amikor a ministerelnök ur kint szép felköszöntőket és^ szép Ígéreteket mond, ez a fekély, amely öt év óta gennyedéssel tölti el az egész ország testét, továbbra is igy maradjon. Felfakasztotta ezt a fekélyt Szolnok és Csongrád. Én ebben az esetben csak ezt a felfakasztott fekélyt óhajtottam egy kissé tágítani. Alkalmat akarok adni az igazságügy minister urnák, a ministerelnök urnák és a belügyminister urnák arra, hogy nézzenek utánna: mi történik a budapesti főkapitányság egyes detektivszobáiban, mi történik a csendőrségeknél, a vidéki csendőrőrsöknél, nézzék meg nyi| tott szemmel, hogy mi történik a margitköruti ; katonai fogházban? I Épen ezért teljes tisztelettel a következő interpellációt terjesztem elő. (Olvassa:) „Interpelláció a belügyminister és az igazságügyminister úrhoz a rendőri, (csendőri) bántalmazások, vallatások tárgyában: 1. Tekintettel arra, hogy nyilvános törvényszéki tárgyalás során beigazolódott, hogy a ; rendőri, csendőri közigazgatási hatóságok a gyanúsítottaktól a nyomozati eljárás során alkalmazott legsúlyosabb testi bántalmazásokt kai, éjjeli vallatással és egyéb kínzással kényíj szeritenek ki „beismerő" vallomást, mit haj\i landó tenni a belügyminister ur arra vonatkol zóan, hogy ezek a szégyenteljes állapotok végre l megszűnjenek? 2. Hajlandó-e a tudomására jutott minden eddigi esetben a legszigorúbb vizsgálatot lefolytatni, a tetteseket további szolgálatuktól felmenteni és ellenük a bűnvádi eljárást is i megindittatni? 3. Hajlandó-e sürgősen rendeletet kiadni, [ amelyben a legszigorúbb és legsúlyosabb következmények mellett megtiltja a rendőri és • csendőri közigazgatási hatóságoknak, hogy a i gyanúsítottakat bárminő kényszerítő eszköz NAPLÓ XXYI. : =
