Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

64 À nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. ták, „gyorstalpalás"-t végeztek rajta, mert a budapesti detektívek pesti zsargonjai szerint a talpverést gyorstalpalásnak nevezik. 1921 november 7-én Nagy Miklós kezeit szijjal összekötözték, a körülötte álló detektívek pedig ütötték mindaddig, amig össze nem esett. (Pikier Emii: így buzdulnak fel hazafiasán!) Ezután, amikor már uj cipőt adtak neki,^ cipőjét levetették, farkasguzsba kötötték, talpát töltött gummibottal verték, amitől újból elájult. Mikor magához tért, felállították és erősen vérző lábbal arra kényszeritették, hogy szaladjon. Amikor nem tudott szaladni, az egyik ottálló detektiv gummibottal ütötte a hátát. Másnap ismét vallatták, amikor is egyik detektív öklével az arcába ütött, amitől kitörött ennek a szerencsétlennek elől a foga. Amikor a fog kiesett, vérzett a szája; a detektiv kinyittatta a száját ennek a szerencsetlennek és beléköpött. (Zaj a baloldalon.) 1922 szeptember 19-én Hasenegger Endrét bevitték — ugy tudja — a 112-es szobába. A detektívek guzsbakötötték, hátraf'orditották, ugy, hogy talpa s alsó teste felfelé állt, mire azután többen egyszerre ütötték az altestét. Elájult, fellocsolták, végül tovább verték. Az egyik detektiv az ottálló ablakléccel verte az alsó lábszárát, a másik pedig gumibottal, úgyhogy az a szerencsétlen 14 napig nem tudott rendesen feküdni s a véraláfutások hónapokig meglátszottak a testén. 1922 szeptember 18-án este bekisérték Nagy Lajost. Kezét-lábát megkötözték, asztalra fektették, bottal verték, majd levetették cipőjét és a talpát verték. 1922 szeptember 24-én délben bekisérték Kőszegi Zsigmondot; pofozták, bottal ütötték, haját tépték, le kellett vetnie a kabátját, úgy ütötték. Az egyik detektív fejét az asztalra szoritotta, s úgy ütötte, hetekig csupa kék ós zöld foltokkal volt a teste tele. 1922 szeptember 19-én bekisérték Heinrich Gusztávot. Megkínozták, cipőjét levetették, gúzsba kötötték, az egyik detektiv kutyakorbáccsal többször az arcát ütötte. 1922 szeptember 18-án Somogyi Vilmossal levettették a cipőjét» kezét-lábát összekötözték és a térele közé puskacsövet tettek, talpát bikacsekkel verték. Másnap 20 detektiv elé vitték a szerencsétlent, újból megtalpalták, tehát másnap az előtte való napi gyorstalpalás és lábverés után ismét megverték. Somogyit néhány hét múlva szabadonbocsátották és az ügyészség ellene megszüntetett minden vádat. 1922 szept. 19-én Grünhut Rezsőt összeverték, alsótestét és talpát verték; verés közben ennek is leszakadt az egyik körme. Végül szaladnia kellett s futás közben a detektívek verték. Két hónapig nem tudott rendesen járni és három hónapig munkaképtelen volt. 1922 szeptember 20-án Wennisch Gyulát ugyancsak megverték, kezét-lábát összekötözték, guzsbakötözték s annyira összeverték, hogy a főkapitányságról el kellett vinni a toloncházba. Vért hányt, ott feküdt hosszabb ideig. (Propper Sándor: Gyáva, piszkos fickók! — Rupert Rezső: Nem engedik a valódiságot bizonyítani a toloncház és a többiek ellen! — Vanczák János: így pusztulnak az emberek a börtönökben, Nyolc-tiz esztendeig bezárják őket, otthon pedig sírnak a gyerekek kenyérért!) 1922 szeptember 26-án Varga Imrét bekisérték, cipőjét levetették, kezét-lébát összekötözték, a földre fektették és egy detektiv a torkára lépett, kettő pedig ütötte. Elájult, majd fellocsolták és azután újra ütötték. Valamennyien ütötték sétabottal és más egyébbel, úgyhogy napokig nem bírt járni. (Vanczák János: Ki fogjuk vinni az összes eseteket a külföldre, azután indítsanak ellenünk port!) Körülbelül 5—6 hónapig volt fogva, azután szabadon bocsátották és elment az illető az 1. sz. belgyógyászati klinikára, ahol látleletet vétetett fel. 5—6 hónap után még megállapíthatták m belgyógyászati klinikán, hogy ez a szerencsétlen ember össze volt verve. (Propper Sándor: Nagy igazság lehet, amit igy kell védeni!) Az illető egyébiránt szerencsétlen, ötgyermekes családapa, aki súlyos bajjal, gyomorfekéllyel került a rendőrök kezei közé. 1922 szeptember 18-án Német Jánost bevitték a hangfogóba. (Pikier Emil: Mi az!) A budapesti főkapitányság egyik szobáját hangfogónak nevezik a detektiv urak. Itt biztosítva vannak a maguk munkájában, hogy a szerencsétlen delikvens ordítozását nein lehet kihallani, mert a szoba valószínűleg kárpitozva van. Német Jánost bevitték ebbe a hangfogóba, két kezét erősen és fájdalmasan összekötözték (Piller Emil: A spanyol inkvizíció az ilyen dolgok mellett le van pipálva!) Közben hátát és egész testét négyszögletű léccel verték. A kezeit a lábához kötözték, a lába és keze közé puskacsövet tettek és alsótestét addig ütötték, amig elájult. Ekkor fellocsolták és amikor a szerencsétlen magához tért, újra kezdték a verést. Azután levitték a fogdába. (Drozdy Győző: Titkos parancsot kaptak!) Másnap ismét maguk elé állították a detektívek. Az egyik kedélyes detektiv megkínálta cigarettával és mert Német János nem fogadta el a cigarettát, a detektiv összepofozta azzal, hogy ez a szerencsétlen őt megsértette, amiért a cigarettát nem fogadta el. 1922 szeptember 20. táján Liszkány Andrást farkasguzisba kötözték a már ismert formában és annyira összeverték a talpát, hogy nem birt a lábára állni. Amikor a jegyzőkönyvet nem akarta aláírni, újra összeverték, összepofozták. Ezzel is megtörtént, hogy a hajánál fogva rángatták és csomóban tépték ki a haját. 1922 szeptember 18-án Dravicz Istvánt hat detektiv ugy megverte, hogy munkaképtelen lett. Fél éjjel addig ütötték, amig csak a szerencsétlen életjelt adott magáról. Az egyik detektív a mellének támasztotta a lábát és a hajába kapaszkodott és igy rugta-huzta. 1922 öjktóber 9-én Horvát Imrét és szeptember 19-én Holové Jánost vitték be. Százával vannak az ilyen esetek, amelyek sablonosán, előírás szerint történnek. Ahogyan Helbing megírta az ókori torturát, ezeknek idejéből vették azokat a kinzóeszközöket, amelyeket a budapesti főkapitányságon 1919-től kezdve egészenaz utóbbi időkig használnak. (Drozdy Győző: Keresztény nemzeti jelszó alatt!) De nemcsak Budapesten ilyen a helyzet, vidéken is többé-kevésbé ugyanezt csinálják a csendőrségeken. Itt van például — nem tudom» nem. rokona-e az igazságügyminister urnák — Pesti János és Pesti István ujvarsányi uradalmi cselédek esete. A szerencsétleneket behivatták az intéző irodájába. Két csendőr volt ott, akik Pesti Jánost és Istvánt szörnyű módon összeverték. (Dénes István: Általában nem szeretik a Pestieket!) Valamiképpen megharagitották az intéző urat és ezért az egyik csendőr szuronyával Pesti Istvánt hasba szúrta. Molnár István földmunkást és több társát 1922 július 23-án a csendőrök megverték, mert náluk találták a földmunkások szaklapját. Ennek a gazdasági lapnak megtalálása elég ok volt arra, hogy a csendőrök ezeket a szerencsétle-