Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
62 Á nemzetgyűlés 315. ülése 1924. ban az esetekben, melyeket én itt a nemzetgyü- j lésen 2 esztendőn keresztül elmondottam? ^Hiszen a magyar bűnvádi perrendtartás világosan megmondja, bogy mit szabad tenni és mit I nem. (Kiss Menyhért: Csak Diószegby nem tudja.) A bűnvádi perrendtartás 135. ^-a következőképen szól: (Olvassa.) „Terhelt vallomásának vagy beismerésének kieszközlése végett nem szabad ígéretet, biztatást, ámitást, fenyegetést, erőszakot, vagy kényszert használni, sem a terheltet éjjeli kihallgatással vagy más módon célzatosan kifárasztani". A büntető törvénykönyv 477. ^-a a következőket mondja: (Olvassa) „5 évig terjedhető börtönnel büntetendő az a hivatalnok, ki azon célból, hogy a vádlottól, tanutói, vagy szakértőtől vallomást vagy nyilatkozatot csikarjon ki, ezek valamelyike ellen bármely törvényellenes kényszereszközt alkalmaz, vagy alkalmaztat". Világosan beszél a magyar bűnvádi perrendtartás, világosan beszél a magyar büntető törvénykönyv, de csodálatos, hogy fent Budavárában, a kormány tájékán erről mit sem akarnak tudni. Nem hallják, nem ismerik ezeket, pedig orditoznak a paragrafusok, ministerelnök ur. (Saly Endre: A Zrínyi uccában sem. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Csak igaz legyen, amit mondanak. Mindig másként beszélnek. — Propper Sándor: Kormányzati módszer mindent letagadni! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ellenzéki módszer mindentállitani! — Rupert Rezső: Mac Donald rendőrei nem ilyenek, az bizonyos! Minden a kormányzattól függ! Fejétől bűzlik a hal! — Rothenstein Mór: Piroskáék is tagadnak! — Gr. Bethlen István ministerelnök: önökért nem vállalok felelősséget! —. Zaj.) 1922. március 6-át irtak. Ezen a napon a budapesti államrendőrség detektivei előállították Csorba Máriát. Csorba Mária egy öreg, összetöpörödött ősz «anyóka. Este elvitték a budapesti főkapitányságra. Az volt a vád ellene, hogy bolsevistákkal levelezésben áll, ez a 60 esztendős öreg anyóka. (Br. Podmaniczky Endre: Azért még lehet velük levelezésben. — Derültség jobbfelől.) Ez a szerencsétlen öreg asszony akkor nemrég kelt fel súlyos tüdőgyulladásból. Bevitték és elkezdték a vallatását, összekötözték „szabályszerűen" a két könyökét és összeszijjazták a kézfejtől le a könyökéig szabályszerűen, hogy a „szijjak között a hus kidudorodjék." Az ősz asszony el kezdett izzadni, kínjában jajgatott, fájt neki, A detektív urak el kezdtek kedélyeskedni, — mert egyébiránt nagyon kedélyes fiuk voltak. (Nagy Vince: Szadisták!) Amikor az asszony vergődött s amikor; kiverte a halálveriték Mari nénit, azzal kedélyeskedtek, hogy: „na, Mari néni, ne nagyon nyögjön, mert ezt magának ki kell izzadnia". Az öreg asszony fejére csavarták a kendőt leteperték egy székre, felemelték a ruháját s az idős asszony testét bottal verték, mindaddig, mig meg nem feketedett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pfuj! — Pikier Emil: Hozzátartozik a szanáláshoz. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Honnan tudja, hogy igaz-e ez? — Dénes István: Bizonyára nem mond valótlanságot! — Zaj a szélső baloldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Hogy lehet előre igaznak elfogadni? Ezt előbb meg kell vizsgálni! — Rupert Rezső: A köztudomás támogatja! — Saly Endre: Tessék meggyőződni róla! — Hegymegi Kiss Pál: Tessék megnézni a debreceni rendőrség veréseiről felterjesztett vizsgálat anyagát! Át is helyezték már, az illető rendőrtisztviselőt! — évi október hó 8-án, szerdán. Dénes István: Csongrád élő bizonyíték! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Dénes képviselő kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a szélső baloldalon.) Dénes képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Egy ember sem tudja az igazságot ebben az országban, csak a ministerelnök!) Propper képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Vince képviselő urat is kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Esztergályos János: Nem zavarnak. (Élénk derültség és taps a baloldalon.) Rögtön módot adok a ministerelnök urnák, hogy kételkedését eloszlassa. Ügyészi vádiratot fogok felolvasni, amely alátámasztja, mondandóimat. A másik eset Vidéki Aliceszal történt. Vidéki Alice egyetemi tanuló, szerencsétlen, beteges leány, aki főiskolai tanulmányait betegsége miatt nem tudta tovább folytatni. Egy napon a budapesti rendőrség maga elé idézte. Egy 10—15 detektivből álló csoport rögtön körülfogta. Egyikőjük azzal köszöntötte, hogy korbáccsal végigvert rajta, majd öklével ütötte a leány arcát és nyakát, hajánál fogva a földre teperte, kabátját levettette vele és ugyancsak szabályszerűen összeszijjazták kézcsnklójától egészen a könyökéig. (Nagy Vince: Ez a vádirat!) Mikoc össze volt kötözve, néhány detektív megfogta, arccal az asztalra dobta, a többi pedig neki esett, felhajtotta a szoknyáját, zárt alsónadrágját széjjeltépte és botokkal ütöttékverték irtóztatóan, egészen addig, amíg mozdulni tudott. (Rothenstein Mór: Ez a magyar kultúra!) Ez a szerencsétlen Vidéki Alice kb. 40—50 botot kapott ott a detektiv-szobában. (Hébelt Ede: S ez a detektív ínég ma is hivatalban van!) A többi is mind hivatalban van. (Hébelt Ede: Vádirat van ellene és nem függesztették fel! Hivatalban van most is! Ez a szörnyű! — Nagy Vince: Tessék dezavuálni az ügyészség megállapítását!) A leányt ez után levitték a fogdába, ahol rögtön orvost kért, mert se feküdni, se állni nem tudott, azonkívül erős hányási ingerei voltak. Az orvost megtagadták tőle. Végre 1922 október 4-én, tehát 18 nap múlva, elvitték a budapesti ügyészségre. 18 napig tartották a budapesti főkapitányságon. (Saly Endre: Azért, mert megverték!) 18 napig kezelték szabályszerűen, s csak 18 nap után vitték el. (Rupert Rezső: Ez a törvényes 48 óra!) Mikor a leányt elvitték az ügyészségre, orvoshoz jelentkezett és dr. Eötvös József fogházi orvos látleletet vett róla. Állandóan hányinger volt a szerencsétlennek és enni sem tudott. (Br. Podmaniczky Endre: Más baja is lehetett!) Október 25-én az ügyészségről visszavitték a leányt a 'főkapitányságra, ott bezárták egy hideg fogdába. Itt ismét a detektívekhez vitték. Amint Franz Helbing könyvében leírja, hogyan foglalkozott a hóhér a delikvenssel, úgy készítették Vidéki Alice vallomását is elő. Az összes botokat, általában mindazokat a szörnyű kínzó-eszközöket, amelyek a budapesti államrendőrség szerszámraktárában találhatók, elébe rakták és lelkileg igy kínozták, gyötörték. Az ügyészség azután megszüntette Vidéki Alice ellen az eljárást, mert látta, hogy milyen eszközökkel csikarták ki belőle vallomását a budapesti főkapitányságon a detektívek s azután szabadon bocsátották. Vidéki Alice erre természetesen feljelentést tett a budapesti ügyészségen az őt bántalmazó detektívek ellen,
